Simon Judit: Vesztegzár-napló 15.

2020. 03. 31. 22:26

Önkéntes vesztegzáramat jó ötletnek tartotta a hatóság, katonai rendelettel parancsolt mindenkit otthonába. Élelmiszert vásárolni, sürgősségi orvosi ellátásra, időseket vagy gyerekeket gondozni, valamint munkahelyre lehet csak kimenni. A rendeleteket nem szeretem, de tudatos állampolgárként betartom. Kéthetes vállalásom lejárt, eljött az ideje az újnak. Úgy döntöttem, az elkövetkező háromszor két hétig nem lépek ki a bejárati ajtón. Barátaim biztatására folytatom feljegyzéseimet, lehetőleg vidáman. Nem lesznek vírusjelentések, sem statisztikák. Lesznek az egyedüllétben megfogalmazódott csacskaságok, velem vagy mással megesett történetek. A napok számlálása folytatódik.

 

Tizenötödik nap (március 31., kedd)

 

Lejárt az önként vállalt vesztegzár, következik a kötelező elszigetelődés. Laci kérdezte, milyen a mai nap. Mondtam, éppen olyan, mint a tegnapi. Lényegében semmi sem változik, csak távolabb van a kitűzött cél.

Ám lehet, mégis változik valami, mert ma délelőtt háziasszonyhoz méltóan viselkedtem. Kitakarítottam, porszívóztam is, amit nagyon utált a hátam, felmostam fertőtlenítővel a padlót, elzavartam a porcicákat, ebédet főztem. Nagyon meg voltam elégedve magammal. Úgy gondoltam, jutalmat érdemlek, úgyhogy felhívtam egyik nagyon kedves barátomat.

Évának ma van a szülinapja, felköszöntöttem, ő küldött nekem online fordított almatortát. Olyan finomat, hogy elcsordult a nyálam. A húgától, Gabitól rendszeresen kapok finomabbnál finomabb sütiket. A tortát anyukája sütötte, aki a főzés angyala. Volt szerencsém megkóstolni mennyei húslevesét és töltött káposztáját. Megígérték, mindenből lesz repeta, és a süteményeket, a tortát sem virtuálisan kapom majd.

Éva rádiós újságíró és oktató a BBTE-n, Kolozsváron lakik és dolgozik, de most Szatmáron van anyukájával és húgával a kertes családi házban. Hazaköltözésének nem csak a járvány az oka, hanem egy korábbi balesete, megbotlott, elesett, eltörte a karját. A gipszet már levették, de használni nem tudja a kezét, a billentyűzeten is nehezen boldogul. Imád kertészkedni, ilyenkor, tavasszal bizsereg mindene, de egyelőre nem tud ásni, még dugványozni sem. Állítja, szívesen elpepecselne dolgozóként egy virágkertészetben. Szerintem meg doktorátussal kicsit túlképzett lenne hozzá. Óráit megtartja online, hogy ne maradjanak le a diákjai. Meséli, mennyire gyerekcipőben, mit cipőben, tipegőben jár mifelénk az online oktatás. A tanárok is most tanulják. Miután lejár a betegszabadsága a rádiónál, távdolgozni fog. Mondja, egy hete ki sem lépett otthonról, és jól érzi magát. Ennek örülök, nagyon félteném, ha a városban csaszlatna, régebben volt ugyanis egy komoly műtétje. Gabi az élelmiszeriparban dolgozik, naponta bejár a munkahelyére, hazafelé bevásárol. Éva poénkodik húga fertőtlenítési szertartásán, azt mondja, ehhez képes a rovarírtás kutyafüle. Beszélgettünk mindenféléről, felidéztük, milyen jól éreztem magam szép kolozsvári lakásában, és remélem, neki is kellemesen telt nálam. Szeretem Évát, kevés nála lelkiismeretesebb, hivatástudóbb embert ismerek, és még humora is van. Elmondja, hogy megtudta: a mindenféle párkeresési és hasonló oldalakról, csetekből eltűntek a pasik. Megfejtés: otthon ülnek az asszonnyal, nem szórakozhatnak a munkahelyi számítógépükön. Ezen nagyon nevettünk.

Mialatt Évával csevegtem, – ezt nálunk órákban mérik – telefonált a futár, hogy meghozta a csomagot. „Megjött a stepperem” – kiáltom vidáman a telefonba. Mondom a futárnak, hozza fel. Azt nem lehet, – jön a válasz, de felküldi lifttel. Felküldte. Bevonszoltam a nehéz, négyszögletes dobozt, majd visszahívtam Évát.

Nem értettem, miért ilyen a csomagolás alakja, amikor hosszúkásnak kellene lennie, hiszen van rúdra felszerelt fogója. Kibontottam a dobozt. Amikor megláttam a kis zsacsiba csomagolt franciakulcsot és még valami szerszámfélét, éreztem, hogy baj lesz. Lett. Így nyernék a lottón. A járókészüléket össze kell rakni. Ami egyben van, az a két talp rugókon. A többi darabokra szedve. Van a dobozban két rúd tele srófokkal, egy birkaszarvszerű valami, gondolom a fogója, kormány vagy ilyesmi, továbbá egy számlálóketyere, természetesen a szükséges elemek nélkül. Próbáltam összeilleszteni a rudakat: nézegettem, forgattam, szagolgattam, kérdeztem őket és magamat, hogyan is kellene ti összeálljatok. Megforgattam, megszagoltam a szarvat és nagyon röhögtem. Hangosan, magamba. Mindent visszadobáltam a dobozba, végül kiraktam a teraszra. Ha van benne, rajta vírus, akkor pusztuljon. A talpakat bevittem a hálószobába. Megkapaszkodtam a komódban, ráálltam a taposóra és alig tudtam lenyomni a rugót. Van egy olyan érzésem, hogy nagyon kitoltam magammal.

Amíg én ügyeskedtem, kifutott a tej. Lesikáltam a tűzhelyet. Újra felmostam a konyhát.

Végre vacsorázhattam. Ettem még egy adagot a magam főzte húsgombóclevesből. Kiloccsant az asztalra, lecseréltem az abroszt.

Kiugrott a biztosíték. Nem érem el, a seprűnyéllel varázsoltam vissza. Hát ez egy ilyen nap volt.

Jó éjt mindenkinek!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!