Simon Judit: Vesztegzár-napló 2.

2020. 03. 18. 21:17

Barátaim biztatására, úgy döntöttem, megpróbálok két hétig, egy karantén idejéig egyedül a lakásban maradni. Azaz nem kilépni a bejárati ajtón. S ha már itthon vagyok, gondoltam, legyek divatos: naponta írjak valami jegyzetfélét. Valami jókedvűt, ha sikerül, vicceset. Semmi vírusjelentés, semmi ilyen-olyan statisztika. Mondhatnánk, lejegyzem és megosztom a csacskaságokat, amik eszembe jutnak az önkéntes elvonulás egyedüllétében.

 

Második nap (március 18., szerda)

 

Özönlenek a közösségi hálón a kenyérreceptek. Én biztos nem sütök itthon kenyeret, mást sem nagyon. Sőt, egyáltalán. Nem tudok, bevallom, nem is akarok süteményt készíteni. Édesség gyanánt van még két kicsi csokim. Ha elfogy, bevonzok még néhányat.

Ma, fiatal barátom bevásárolt, csokit viszont elfelejtettem kérni. Cigit viszont hozott. Ezzel meglett a szokásos kétheti bevásárlás.

Sokan írtak és sokan telefonáltak. Jólesik az érdeklődés. Olyan régi baráttal, közeli és távoli ismerőssel is beszéltem, akikkel ritkán jutott idő vagy kedv csevelyre. Érdekes, hogy néhány közeli barátom rám se hess. Lehet, elfoglaltak, lehet félnek, lehet, úgy gondolják, velem úgyis minden rendben. Azért jól esett volna egy hívás vagy SMS. Még nem késő. Itt egy mosoly van.

Szintén ma felhívott a Marosvásárhelyi rádióból Parászaka Boróka, hogy az önkéntes vesztegzárról érdeklődjön. Ő mondta, hogy egyik interjúalanya kifejtette: ez az időszak lehet a barátságok próbatétele. Elképzelhető, hogy szorosnak vélt barátságok megszakadnak, míg az egymástól eltávolodottak újra közel kerülnek. Meglátjuk, mondom én.

Azon kaptam magam, hogy félhangosan beszélek magamban. Főzés közben mondogattam magamnak – mert ma is főztem – hogy mit kell csinálni. Ezen jót röhögtem. Szóval, ha muszáj, elszórakoztatom magam-magam. Azt csak remélem, hogy a vesztegzár után leszokom erről. Vicces lenne az utcán, a szerkben is magamban beszélni. De az utca és a szerk még messze van.

Elkezdtem telefonálni a velem egykorú vagy idősebb ismerősöknek. Elsősorban azokat hívom, akik egyedül élnek, de a kettesben élő öregeknek is. Akikkel ma beszéltem, örültek, jól esett nekik az érdeklődés, meg nekem is a jóhiszemű pletykálkodás. Ezt folytatom. Jó érzés.

Este ismét elmerülök a fürdőkádam habjaiban. Fogalmam sincs, miért teszem ezt már második este, holott csak zuhanyozni szoktam.

Ja, fertőtlenítővel felnyaltam az egész lakást. Rádöbbentem, hogy nagy. A hátam nem dicsért meg, de az eszem gratulált.

Furcsa, egyre inkább úgy érzem, hogy a bezárkózással teszek valamit magamért és a körülöttem élőkért.

Holnap reggel fertőtlenítővel felmosom a folyosót és a felvonót.

Jó éjt mindenkinek!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!