Simon Judit: Vesztegzár-napló 33.

2020. 04. 18. 22:06

Önkéntes vesztegzáramat jó ötletnek tartotta a hatóság, katonai rendelettel parancsolt mindenkit otthonába. Élelmiszert vásárolni, sürgősségi orvosi ellátásra, időseket vagy gyerekeket gondozni, valamint munkahelyre lehet csak kimenni. A rendeleteket nem szeretem, de tudatos állampolgárként betartom. Kéthetes vállalásom lejárt, eljött az ideje az újnak. Úgy döntöttem, az elkövetkező háromszor két hétig nem lépek ki a bejárati ajtón. Barátaim biztatására folytatom feljegyzéseimet. Nem lesznek vírusjelentések, sem statisztikák. Lesznek az egyedüllétben megfogalmazódott csacskaságok, velem vagy mással megesett történetek. A napok számlálása folytatódik.

 

Harmincharmadik nap (április 18., szombat)

 

Hát kérem szépen, elaludtam a délelőtt 11 órakor kezdődött online MÚRE közgyűlést. Ezúttal nem a lustaságom állta útját a bekapcsolódásnak, hanem az epém. Történt, hogy éjszakámat a fürdőszoba egy bizonyos berendezési darabján töltöttem. Konkrétan. Mert nem csak én vagyok lusta, hanem az epém is. Ezt állapította meg az orvos: lusta epe. Vélhetően tegnap egész nap sziesztázott, estére aktiválta magát, ami nekem nagyon fáj.

Nem tudtam eldönteni, hogy a levesben főtt velő, az este jóízűen, piros retekkel elfogyasztott zsíros kenyér, vagy a vasalás miatt voltam kénytelen ébrem tölteni az éjszakát. Laci szerint a vasalás, Éva szerint a velő, Judit szerint a vacsora.

Most, hogy így kimondták, szerintem is a vasalás. Tény, hogy reggel fél hét felé végre bebújhattam az ágyba és egy-kettőre (copyright Éva) kialudtam a rohamot. Egész pontosan, délben fél egykor ébredtem. Nagyon szégyelltem és jól megbüntettem magamat és az epémet: főtt krumplit és teát kaptunk ebédre. Vacsorára meg pirítós lesz vaj nélkül. Mindez annak ellenére, hogy mindkét barátnőm engedélyezte a főtt húst.

Nekem senki ne mondja, hogy a dolgok nem fordulnak jóra. Mert ezután a rossz éjszaka után, ritka szép élmény következett. Csoma Judit hívott fel, kis csevejre. Letolt, miért nem vigyázok magamra, hiszen mostanság kórházba kerülni… nem ragozom. Persze, igaza van, de megnyugtattam, ez csak a szokásos epetörténet, nem kell hozzá sem orvos, kórház meg pláne nem. Politizáltunk egy sort, majd elmondta, milyen finomságokat főzött. Csomi remekül főz, még most is érzem a mennyei töltött káposztájának az ízét, amit tavalyelőtt ettem nála. Kulináris tudománya barátai körében ismert, színművészként szélesebb körben ismert és elismert. Noha nyugalomba vonult, folyamatosan színpadon van, az Egy komcsi nyanya vagyok, általa színpadra alkalmazott monodráma túl van a századik előadáson. Az utóbbi évben a budapesti Katona József Színház „kaparintotta meg”, a járvány egy a bemutatóhoz közeli próbafolyamatot szakított félbe. Meséli, hogy ebben az előadásban elektromos gitáron játszik. Judit nemcsak gitározott, hanem verseket zenésített meg, előadásokhoz írt zenét. Azt mondja, évek óta nem nyúlt a hangszerhez. Máté Gábor, az előadás rendezője, a színház igazgatója „juttatta eszébe”, hogy gitározzon. Nagyon szeretem a dalait, a sajátos énekhangját, mondtam neki, most van ideje, vegye elő a hangszert, gyakoroljon. Nem, nem akar, csak az előadásban, mert az a szerephez tartozik. S ekkor megtörtént a csoda, ami ragyogóvá tette a napomat: elővette a hangszert, játszani kezdett és énekelt is. Ma, messengeren, nekem. Csak nekem. Hát, nem tudom, hogy lehet ezt megköszönni. Mindketten abban reménykedünk, hogy legalább szeptemberben a Várad folyóirat és Holnap egyesület megtarthatja a Holnap Fesztet, és november elején a Könyvmaratont. Csomi tavaly nem tudott itt lenni, mert bemutatója volt, mondta, ha minden jól megy, idén eljön a Fesztre. – És ugye gitározol és énekelsz? – kérdeztem reménykedve. Határozott nemmel válaszolt, de én nem adom fel, próbálkozom meggyőzni. Nagy élmény lenne a váradiaknak újra hallani.

Rácz Évával is rég beszéltem, felhívtam megkérdezni, hogy bírja a bezártságot, az amúgy nyüzsgő rádiós újságíró, egyetemi oktató, jó barátom. Egyészen jól, mert kertészkedik az anyukájával és húgával, Gabival. Távoktatja a hallgatóit és készül, mert hétfőtől beáll a ringbe a Kolozsvári Rádiónál, home office rendszerben. Neki is elmondtam az éjszakai kalandomat, és valahogy a főzésre terelődött a szó. Régi recepteket elevenítettünk fel, ételeket, amilyeneket csak az anyukák és nagymamák tudnak igazán finoman elkészíteni.

Eldöntöttük, hogy amint lehet, meglátogatjuk egymást, és beterveztünk egy közös külföldi utat is, a célállomást kitaláljuk, mihelyt kinyitják a határokat.

Szűcs Lacinak, aki MÚRE elnök is, elmondtam, miért nem voltam közgyűlésen. Röviden beszéltünk, behallatszott a telefonba Hannácska hangja, a nagypapával akart játszani. A gyönyörű háromévesnek tetszettek a bohócaim, azóta bohócos néninek nevez. Én meg szeretem ezt a becenevet.

Nincs nagy kedvem vacsorázni, a mezítlábas pirítós nem a kedvencem, de nagyon éhes vagyok.

Borzasztóan sajnálom magamat, hogy ma nem ehettem semmi finomat, még csokit sem.

Elküldöm a naplót, és úgy megnézem a kolozsváriak Kövekkel a zsebben előadását a fiatal Bíró Józseffel, mint a pinty.

Jó éjt mindenkinek!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!