Simon Judit: Vesztegzár-napló 38.

2020. 04. 23. 21:43

Önkéntes vesztegzáramat jó ötletnek tartotta a hatóság, katonai rendelettel parancsolt mindenkit otthonába. A rendeleteket nem szeretem, de tudatos állampolgárként betartom. Kéthetes vállalásom lejárta után úgy döntöttem, további háromszor két hétig nem lépek ki lakásom ajtaján. Barátaim biztatására folytattam feljegyzéseimet. A román államfő bejelentése nyomán immár megkezdődött a visszaszámlálás a rendkívüli állapot május 15-i feloldásáig. A naplóírás és a napok számlálása folytatódik.

 

Harmincnyolcadik nap (április 23., csütörtök)

Már megint mindjárt hét vége. Úgy telik az idő, hogy nem tudom utolérni. Nem értem, hogy folyik ki a kezem közül, de kettőt fordulok, hármat pillantok, és rögtön este van. Bármennyire viccesen hangzik, de csomó mindenre nincs időm. Holott elvileg időmilliós kellene legyek. Igaz, néhány eurómilliónak is nagyon tudnék örülni. Még akkor is, ha most hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a pénz nem ér semmit. Dehogynem, főleg akkor, ha nincs, vagy nincs elég.

Befizettem az ingatlanadót, és kifizettem a közköltséget. Azt mondták, befagyasztják a fűtés és a világítás árát. Áhá. Innen, ahol én ülök, nem látszik. Nem sok lej maradt a kártyámon. Euró egy szál sem.

Díjazom, hogy mindent lehet online fizetni, remélem az ezutáni életben is megmarad a rendszer. Jó lenne, ha a háziorvos továbbra is elküldhetné emailen a receptet, ami a patika felhőjébe is megérkezik. Már csak a gyógyszertárak kellene ráálljanak a csomagküldő szolgálatra. Próbáltam ugyanis vitamint, étrendkiegészítőt venni online, hát nem lehet. A patikáknak nincs ilyen szolgáltatásuk. Miért is?

Amikor kivettem a spenótot a hűtőből, inamba szállt a konyhatündéri bátorságom, úgyhogy szépen visszatettem. Az ebéd tejfölös csirkemell lett tört krumplival, ami nem azonos a krumplipürével. Rájöttem, hogy nem szeretek krumplit pucolni. A főzés után megjutalmaztam magam két rendkívül kellemes telefonbeszélgetéssel.

Kemenes Eli jóbarát. A művelt, kedves, szellemes műszaki értelmiségi egy hatalmas építkezési vállalat egyik vezetője, aki majd minden színházi premieren, könyvbemutatón, irodalmi rendezvényen jelen van. Imádja a színházat, az irodalmat, sokat olvas, jó humora van és jó ember. Neki köszönhetem, hogy ezt a gyönyörű lakást megvettem, miután megváltam a régitől. Rábeszélt, hogy ide költözzek és jól tette. Nem győzöm megköszönni neki. Azt mondja, ő és a férje szinte nem is érzik, hogy karantén lenne, csak a színház és a rendezvények hiányoznak. Mindketten naponta bejárnak a munkahelyükre, ők is, a munkaadók is figyelmet fordítanak az óvintézkedésekre. Az építkezés nem állhat le – magyarázza Eli –, hiszen az emberek kifizették a lakásokat, azokat időben át kell adni. A párja élelmiszerszállító cégnél dolgozik, ott sem szüntethetik be a munkát.

Eli súlyos beteg anyukáját is ellátja, nem sok szabad ideje marad. Ha este elcsíp egy kis időt, akkor olvas.  Néha a kertben tesz-vesz. Heni, a lánya nagyszerű költő, kolléganőm a Váradnál. Kedves, szép, okos, művelt teremtés. Mindenki kedveli. Imád vásárolni. A szerkesztőségben szerettük megmutatni egymásnak a legújabb szerzeményeinket: könyvet, ruhát, cipőt, parfümöt, csecsebecséket.

Együtt járnak színházba, könyvbemutatókra, rendezvényekre, és legalább annyira szeretnek nyáron kerthelységbe ülni, mint én. Meg is ígérjük egymásnak Elivel, hogy amint lehet, kiülünk vacsorával egybekötött jó beszélgetésre.

Jolit úgy tűnt, régről ismerem, aztán kiderült, mégsem. Ő nem emlékezett, hogy találkoztunk volna, de nagyon kellemes volt beszélgetni vele. Harmat Császár Jolanda szlovéniai, jelenleg egy magyarországi kistelepülésen él férjével és kutyájával. Fia Angliában egy szálloda igazgatóhelyettese. Korábban a Muravidéki Rádiónál dolgozott, aztán magánvállalkozásba kezdett. Nyugdíjba vonulása után is folytatja a munkát a saját fordítói irodájában. Tolmács és fordító, most a karanténban inkább utóbbi. Szlovén–magyar szótáron dolgozik. Ez nagy munka. Meséli, hogy ő is nagyon szeret utazni, éppen csak hazajutottak a karantén előtt egy egzotikus országból. Bevallja, ő sem a háziasszonyok gyöngye, de azért szokott főzni. Ma éppen resztelt májat. Hát az nagyon finom.

Amikor nem dolgozik a számítógépen, a kertben tevékenykedik, és nagyon élvezi. Tisztában van a napi eseményekkel, figyeli, mi történik mindkét országban. Lendván nincs kert, azért jobb most ebben a házban, de a vállalkozása a másik országba van bejelentve, ő sem magyar állampolgár. Ha mozdulna, intézményes karanténba kellene vonulnia, ráadásul nem jöhetne vissza a férjéhez.

Úgyhogy várja a végét. Kellemes orgánuma derűt, kiegyensúlyozottságot sugallt. Remélem, mihamarabb személyesen is találkozunk. Addig marad a messenger.

Jó volt a mai nap. A két kedves hölgy teljesen felvidított.

Vacsorára megeszem az ebéd maradékát. Holnap új nap, újabb kalandokkal.

Jó éjt mindenkinek!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!