Simon Judit: Vesztegzár-napló 43.

2020. 04. 28. 21:25

Önkéntes vesztegzáramat jó ötletnek tartotta a hatóság, katonai rendelettel parancsolt mindenkit otthonába. A rendeleteket nem szeretem, de tudatos állampolgárként betartom. Kéthetes vállalásom lejárta után úgy döntöttem, további háromszor két hétig nem lépek ki lakásom ajtaján. Barátaim biztatására folytattam feljegyzéseimet. A román államfő bejelentése nyomán immár megkezdődött a visszaszámlálás a rendkívüli állapot május 15-i feloldásáig. A naplóírás és a napok számlálása folytatódik.

 

Negyvenharmadik nap (április 28., kedd)

Másodszor álmodtam azt, hogy ruhákat vásárolok. A kedvenc boltomban beszélgettem a tulajdonos hölgyekkel, próbálgattam, illegettem magam a tükör előtt. Az új frizurám is tetszett – álmomban bretonom volt. Megvettem két ruhát, szépen becsomagolták, majd siettem a kedvenc teraszomra találkozni az ÖTYE-tagokkal, hogy együtt vacsorázzunk. Arra ébredtem, hogy csattan valami, most nem tudom mi volt, nem tányér, de kicsit elszomorodtam, hogy csak álmodtam az egészet.

Lehet, maradtam is volna szomorú, de jött Péter az ellátmánnyal, és belépett egy rövid időre. A teraszon beszélgettünk a kis pasiról, a munkánkról, arról, hogy mit hozhat a kilátásba helyezett lazítás. Finom tudtomra hozta, nem ajánlja, hogy elinduljak nyakló nélkül a világba. Megnyugtattam: nem áll szándékomban.

Fall Ilona temesvári színművész, de rádiós kolléga is. Közel két hónapja nem hagyta el gyönyörű lakását, home office rendszerben végzi a rádiós feladatait. Évtizedek óta egyedül él, kevés rokona más városban, országban. Színész kollégái gondoskodnak róla, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt. Azt mondja, megható, ahogy a temesvári színháztól mindenki, még az igazgató is hívja telefonon, hogy bármire szüksége van, jelezze, megy, hozza. Mindenki Babucijának is nagyon hiányzik, hogy nem hívhat meg magához barátokat, kollégákat. Meséli, jönnek, leteszik a csomagot az ajtóba, pár szót beszélgetnek jó távol egymástól. Babuci korábban szállóvendégeket is szívesen fogadott, és tanúsíthatom, hogy legalább olyan nagyszerű házigazda, mint amilyen tehetséges színész. Az utca is hiányzik neki, a séta, bemenni a rádióba, beülni egy cukrászdába. Megjegyzi, nem mászkálós fajta, szeret otthon lenni, de most mégis hiányzik.

Heti két műsort szerkeszt, ma éppen munkanapja volt. Hívták a rádióból, hogy megbeszéljenek valamit ezzel kapcsolatban. Hamar elköszönünk egymástól, az adásnak meg kell lennie.

Hosszan beszélgettem viszont Dobre Kóthay Judittal. A neves díszlet- és jelmeztervező művész éppen online órára készült, ráadásul vizsgáztatnia is kell majd a harmadéveseket, meg államvizsga is következik. Mondja, lehet, túl nehéz feladatot adott a diákjainak, de senki nem gondolta akkor, hogy nem járhatnak be az egyetemre. Beszélgettünk utazásokról, melyikünk mit látott, mit fedezett fel külföldön. Konstatáltuk, mindketten szeretjük a barokkot és Dalít.

Aztán majdnem leestem a székről. Judit mesélte, hogy a káposztája kivirágzott az erkélyen. Csak úgy magától, minden segítség nélkül. Azért vette, hogy megfőzze, de valamiért kitette és a növény elkezdett bimbózni. A káposzta fonnyad, közben virágzik és majd kis káposztákat növeszt. Most már néha locsolgatja és fotózza. Küldött képeket, olyan, mint egy műalkotás. Szép. Juditnak is hiányoznak a vendégek. Néha otthon tartotta az óráját a diákok nagy örömére. Máskor vacsorára hívott barátokat. Mindketten abban reménykedünk, hogy hamarosan megint jöhetnek hozzánk kedves emberek, és zaj lesz és sok nevetés.

Dobre Kóthay Judit kivirágzott káposztája

 

Bíró Péterrel pár évvel ezelőtt találtuk meg egymást, pontosabban ő engem egy emaillel. A zürichi egyetemi klinika aneszteziológus orvosprofesszora természetesen nagyváradi. A szüleink is jól ismerték egymást, mi osztálytársak voltunk, tán egy padban is ültünk. Péter családjával Németországba emigrált, ott végezte az egyetemet és Svájcban csinált karriert, alapított családot. Hosszú évtizedekig nem tudtunk egymásról. Néha váltottunk levelet, egyik nyáron Magyarországon tartott konferenciát, akkor átjött Váradra. Találkoztunk, bejártuk gyerekkora színhelyeit. Kiderült, hogy az írásművészet is érdekli, mi több német, angol, román online kiadványokban közöl szellemes írásokat. Most már magyarul is megjelent írása, nálunk. Ilyen jókat ír. 

Noha tökéletesen beszél magyarul, németül gondolkodik, német nyelven ír. Nem baj, megéri fordítani.

Gyakorlatilag az egész napomat eldumáltam. A maradék időben összeütöttem magamnak egy omlettet szárazpaszuly salátával. A mosatlan megnyugtatott, hogy türelemmel vár holnapig. Ma este hírtelevíziókat nézek, hátha megértem, mit is akarnak a fejesek.

Jó éjt mindenkinek!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!