Simon Judit – Vesztegzár-napló 53.

2020. 05. 08. 21:33

Önkéntes vesztegzáramat jó ötletnek tartotta a hatóság, katonai rendelettel parancsolt mindenkit otthonába. A rendeleteket nem szeretem, de tudatos állampolgárként betartom. Kéthetes vállalásom lejárta után úgy döntöttem, további háromszor két hétig nem lépek ki lakásom ajtaján. Barátaim biztatására folytattam feljegyzéseimet. A román államfő bejelentése nyomán immár megkezdődött a visszaszámlálás a rendkívüli állapot május 15-i feloldásáig. A naplóírás és a napok számlálása folytatódik.

 

Ötvenharmadik nap (május 8., péntek)

Éppen felhúztam volna a lábamra az újonnan vett, gyönyörű piros tavaszi cipőt, amikor felébresztett a csengő. Piroska, a segítőm és barátném érkezett. Innen tudtam, hogy kora reggel van. Együtt kávéztunk a konyhában, majd ő nekifogott főzni, én meg nézegettem a teraszról a fecskéket. Itt köröztek, remélem visszatérnek otthonaikba, ami jelen esetben a világítótest a teraszon.

Mire összeszedtem magam és a hálószobát, mennyei illatok szálltak a konyhából, Piroska pedig már kitakarította a lakást. Mire kész lett az ebéd, ő is szedelőzködött, nehogy megbüntessék, hogy 11 óra után kint kódorog.

Idukát tegnap akartam felhívni, de csütörtökön mondott a csütörtököt a konyhában a lefolyó, ma viszont beszéltem vele. Bathó Ida színművésznővel rég nem beszéltem, érdekelt, mivel tölti ki napjait. Jó hírt mondott: nem fáj már a csípője, amitől nagyon szenvedett a karantén kezdeti napjaiban. Most már, ha nem is naponta, de lemegy a lépcsőn sétálni, apróságokat vásárolni. Azt mondja, igazából mindennel ellátják a barátok, a szomszédok, amit úgy összegez, hogy segítőkész, jó emberek veszik körül.

Iduka még pár évvel ezelőtt is a barátok, ismerősök jótündére volt. Laci, a férje ugratásként caritas nővérnek nevezte, mert mindig, mindenkinek segített. Rá mindig lehetett számítani. Jó hallani, hogy vele is sokan törődnek.

Általában a reformátusoktól hozzák neki az ebédet, persze pénzért, de van, amikor megunja az ottani kosztot, akkor főz magának.

Meséli, hogy sokadjára nekifogott lomtalanítani, a folyóiratokat akarja továbbadni, de nagyon nehezen válik meg tőlük. Kézbe veszi a példányokat, elkezd olvasni, aztán úgy dönt, megtartja. A szintén színművész férjével gyűjtött legendás könyvtár egy részét eladományozták, a színlap- és plakátgyűjtemény a marosvásárhelyi színművészeti egyetemre került. Szépséges könyvtárra való könyv maradt otthonában is, zömében dedikált példányok. Ezektől nem akar megválni.

Megtalált a számítógépében egy fotót, ami Temesváron készült, valamelyik TESZT-en. Rajta van Iduka, Csoma Jutka, Simona Croitoru ügyvéd és én. Azóta Simona csak emlék, tavaly az égi színházba vett jegyet.

Gergely Zsuzsa rádiós kolléganőmet azért hívtam fel, hogy gratuláljak a nagyszerű anyaghoz, amit Hajdu Szabolcs Békeidő című filmjéről készített a Kontűr című műsorban. A rendezővel készült beszélgetésen túl elemezte az online bemutatott film művészi és társadalmi vonatkozásait.

Elkezdünk trécselni, de mivel ezúttal a magánéletünkről folyt a szó, nem számolok be a tartalmáról. A lényeg, Zsuzsának is hiányzik a színház, a kerthelyiségek, és home office rendszerben sokat dolgozik.

Rácz Éva rádiós újságíró barátnőm napokkal ezelőtt megígérte, hogy felhív. Mivel nem tette, hát hívtam én. Ő is otthonról dolgozik, pontosabban a szatmári családi házban, ahol anyukájával és húgával, Gabival tölti a napjait. Pontosabban dolgozza végig a napokat. Reggel megy anyukájával a piacra, délelőtt elvonul dolgozni, készíti az anyagokat a Kolozsvári Rádióba, délután a kertben, a ház körül tevékenykedik. Például tegnap kerítést csiszoltak és festették, ma a kerti bútorok lettek színesek, konkrétan csíkosak. Mondja, eljött az ideje a bodzaszörp készítésének, de az holnapra marad, mert elfelejtett cukrot venni. Éva a BBTE újságíró és kommunikációs szakán is oktat, jelenleg online, valamint a MÚRE igazgatótanácsi tagja, volt elnöke, amiért óhatatlanul szakmáztunk is keveset. Még elmeséli, hogy nagyon szerencsésnek érzi magát, a bezárás előtti napokban javította meg fogorvos barátnője a lukas fogát. Évával is elszaladt az idő, azzal búcsúzunk, hogy hátha hamarosan találkozunk.

Mint kiderült, a mai napom is telefonálással telt, ami jó dolog. Kedves, okos nőkkel isteni beszélgetni, és – ne tessék megvetni – pletykálkodni kicsit. Mert az asszonyszemély szereti ezt a műfajt, csak nem mindenki vallja be. Én elismerem.

Hosszan a semmiről beszélni csak a politikusok tudnak. Belehallgattam a híradókba, és fogalmam nincs, mi történt a gazdaság fellendítéséről szóló ülésen, noha mind az állam-, mint a kormányfő „tájékoztatta” a közvéleményt. Még mindig nem tudom, milyen rendelkezések társulnak a készültségi állapothoz, mert azt állítólag majd hétfőn vagy kedden bocsátják közvitára. Ami biztos: az a köz nem én vagyok.

Úgyhogy keresek egy jó színházi előadást, és fityiszt mutatok a politikának.

Jó éjt mindenkinek!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!