Simon Judit: Vesztegzár-napló 58.

2020. 05. 13. 21:57

Önkéntes vesztegzáramat jó ötletnek tartotta a hatóság, katonai rendelettel parancsolt mindenkit otthonába. A rendeleteket nem szeretem, de tudatos állampolgárként betartom. Kéthetes vállalásom lejárta után úgy döntöttem, további háromszor két hétig nem lépek ki lakásom ajtaján. Barátaim biztatására folytattam feljegyzéseimet. A román államfő bejelentése nyomán immár megkezdődött a visszaszámlálás a rendkívüli állapot május 15-i feloldásáig. A naplóírás és a napok számlálása a vesztegzár utolsó hetében is folytatódik.

 

Ötvennyolcadik nap (május 13., hétfő)

Olyan korán ébredtem, hogy nem hittem a szememnek: pontosan nyolc órakor. Ilyen akkor történik velem, ha utaznom kell valahová, és mondjuk tízkor indul a vonat.

A teraszon, noha sütött a nap, még hűvös volt, magamra tettem egy plédet, úgy kávéztam. Indult az élet a telepen, néhány erkély benépesedett cigiző, kávézó fiatalokkal, a nagymamák elindultak valamerre, gondolom vásárolni, kigurultak a parkolóból az autók. Mintha az ezelőtti élet tért volna vissza, pedig nem. Érzem a csontjaimban, hogy nem. Bár lehet, hogy csak a reumát érzem. Ilyen korán reggel nincsenek nagy elvárásaim magammal szemben.

Szintén nem gyakran fordul elő, de reggeliztem, majd ügyesen elmosogattam, felnyaltam a konyhát. Olyan szép rend volt, hogy úgy döntöttem: nem főzök.

Belenéztem a közösségi hálóba, és sikerült annyi zagyvaságot összeolvasni, hogy majdnem elindultam a fürdőszobába, megfogni a kádban rejtőző gyíkembereket.

Muszáj valami értelmest is csinálni, mondtam magamnak félhangosan, úgyhogy kifizettem a számláimat. Igaz, sok értelme ennek sem volt, de legalább ezen túl vagyok. Ilyenkor mindig felkiáltok magamban, hogy éljen az online.

Bekapcsoltam a tévét, lássam, mit mondanak, mi vár ránk szombattól, de kora délután még nem derült ki. Azt tudni lehetett, hogy lesz lazítás és azt is, hogy a szocdemek jobban lazítanának, mint a kormány és az államfő, de a honanyák és honatyák ekkor még bőszen vitatkoztak, mi és hogy legyen. Járványügyi szakembert, orvost senki meg nem kérdezett, mert a politikusok előre gondolkodnak, nagyon előre: a választásokra. A szocdemek tudják, hogy a lakosság már nagyon unja a korlátozásokat, nekik kell kedvezni. Úgy átírták a kormány tervezetét, hogy alig maradt belőle valami, de még ez sem rokonszenves a lakosságnak. Maradt, hogy csak indokolt esetben lehet elhagyni a várost, papírral, és rendezvényeket sem lehet tartani. A szocdemek utóbbiakért is kardoskodtak, ez nem sikerült, de keresztülvitték, hogy szombattól megnyílnak a kocsmateraszok. Ezzel választást is lehet nyerni.

Úgy néz ki, mégsem lesz három nap, amikor a joghézag miatt mindenki azt csinál, amit akar, mert, ha minden igaz, eldöntetett, hogy amint az államfő szignója után megjelenik a készenléti állapotot szabályozó törvény a Hivatalos Közlönyben, rögtön életbe lép. Ez a számítások szerint péntek estig megtörténhet. Vagy nem, meglátjuk.

Ma nem politikusokon, hanem a tévés kollégákon röhögtem, de nagyon. Szó szerint hápogtak a felháborodástól, hogy három napig nem lesz, aki vigyázzon ránk. Elvileg mindenki azt csinál, ami az eszébe jut. Könyörgöm, drága kollégák, eddig azt hittem felnőtt, gondolkodásra képes emberek vagytok. Tudtok vigyázni magatokra. Nyugodjatok meg, megoldódott a nagy dilemma, nem kell többet félnetek, vigyáz a kormányunk, nehogy rossz útra térjünk. Azt hiszem, már többször mondtam, utálom, ha hülyegyereknek néznek. Nagyon unom, hogy rendeletekkel akarják irányítani az életemet.   

 

A sok politika után, megjutalmaztam magamat: felhívtam László Zsuzsát. A marosvásárhelyi színművészről kiderül, hogy válása után visszaköltözött a szülővárosába, Sepsiszentgyörgyre. Vett magának szép lakást és boldogan él kamaszlányával, aki most nyolcadikos, online készül a képességvizsgáira. Zsuzsa azt mondja, nagyon komolyan veszi, sokat tanul. A nagyobbik lánya Nagyváradon végezte el az egyetemet, begyűjtött egy élettársat, akivel Magyarországon ösztöndíjasok és ott is ragadtak, persze az anyja reméli, hogy mihamarabb hazajöhet, legalább látogatóba.

Zsuzsa néhány éve kivált a marosvásárhelyi színház kötelékéből és szabadúszóként aratott sikereket. Az okos, művelt, szellemes nő költözése után úgy döntött, kultúraszervezéssel foglalkozna. Elszegődött Márton Árpádhoz művelődési tanácsadónak. Gondolom, nem véletlen, hogy éppen hozzá, mert a politikus alapfoglakozása színész.

Színpadra csak ritkán lép, annál gyakrabban közöl a helyi napilapban. A színésznőből jegyzetíró lett. Nem most kezdte a tollforgatást, pardon, a billentyűütögetést, korábban is közölt a marosvásárhelyi lapban, írt verseket, meg prózát.

Azt mondja, nem is bánja nagyon, hogy leállt a rohanás, van idő olyasmivel is foglalkozni, amire eddig nem jutott. Felfedezte, hogy nem csak tud, de szeret is főzni, filmeket néz, olvas, néha színházra kapcsol. Utóbbit nem élvezi annyira, számára a színház varázsa a személyes jelenlét. Naponta megterít, a lányával ebédel, nagyon jól érzik magukat ketten együtt.

A lány kosaras, imád sportolni, online edzéseken vesz rész. Ezen nagyot nevetek, elképzelem, ahogy a konyhaszekrényre rakott kosarat célozza, de nem, erőnléti edzéseket tartanak, futni jár a tömbház körül.

Zsuzsa sem szenved a bezártságtól, noha hiányoznak neki az emberek. Azon nevettünk, hogy úgy megszokjuk ezt a nyugodt, semmittevős életet, hogy nem bírjuk majd abbahagyni. Azért jó lenne, ha eljön Váradra és közös barátnőnkkel Edittel traccsolnánk egy jót valamelyikünk teraszán, netán a kedvenc kocsmakertünkben. Úgy legyen.

Bíró Péter, tudják, a váradi származású svájci orvosprofesszor, író elkezdte itt az Erporton a sorozatát. Jól, szellemesen ír, érdemes olvasni.

Mivel hamarosan elkezdődik a lazulás, úgy döntöttem, én sem leszek annyira szigorú, ezért ma rendeltem magamnak ebédet. Nem is akármilyet, hanem egyenesen junkfoodot, azaz csípős csirkeszárnyakat, sült krumplival, majonézzel és azzal a barna, cukros üdítővel. Mit mondjak? Nagyon jól esett, majdnem olyan jól, mintha a bevásárlóközpontban ettem volna.

Vacsorára tea, pirítós és epetabletta. Az élet nem habostorta.

Jó éjt mindenkinek!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!