Tárgyak vagy élmények

2020. 08. 05. 22:12

Az utazás élményétől egy ottfelejtett sapkáig. Antal Erika írása esti olvasmány kezdőknek és haladóknak sorozatunkban.

 

Fogyasztók vagyunk, ezt nehéz letagadni és ha nem vagyunk eléggé résen, még inkább azokká válunk. Főleg ezekben a vírusos időkben, amikor amúgy sem mehetünk sehová, ülünk otthon a tévé előtt, ömlik ránk a sok reklám és nem is nehéz meggyőzni minket, hogy új dolgokat vásároljunk, hiszen több időnk jut arra is, hogy kritikusabb szemmel nézzük a konyhánkban a borogatót, vagy a fürdőszobában a toalettszekrénykét, a törölközőtartót, de az is szembetűnt, hogy az ajtók már mindjárt ötven évesek, vagyis, amióta felépült a tömbház, azóta nyitjuk-csukjuk, tehát nem ártana kicserélni, újat venni. És ugyanez a helyzet a szőnyegekkel, az abroszokkal, ágyneművel is. Eddig mindez fel sem tűnt, nem jutott idő minderre, használhatóak voltak, a célnak megfeleltek, meg amúgy is folyton azon agyaltunk, hogy hová utazzunk, hol szálljunk meg és hogyan osszuk be a havi fizetésünket, meg az évi pihenőszabadságunkat, hogy minél több helyre eljuthassunk, kis pénzből minél több élményt gyűjtsünk.

Azt mondja az unoka, a sok reklám azért van, hogy a gyerekeknek újabb és újabb játékokat vegyenek a szülők. Aztán megint újat szeretnének maguknak és ez így megy ki tudja meddig. Ő is látja, hogy mire megy ki a sok reklám. Elbeszélgetünk ezen, hogy mi is a különbség a pénzen vett tárgy, vagyis játék és az élmény között. Az egyik készen adja a boldogságot, az utóbbi gondolkodásra sarkall. Megvesszük a Barbie- vagy a LOL-babát (és vele együtt az ízléstelenséget), majd megnézzük a tévében, vagy a neten, melyik a sorozat következő darabja, megszerezzük azt is, szépen sorbarakjuk.

Aki élményt gyűjt, az gondolkodik is. Utazzunk el Marosvécsre? Igen! De miért érdemes odamenni? Mit látunk ott?  Van ott egy szép várkastély. Miért érdekes, kik éltek ott, kik jártak oda? Írók, költők? Mit írtak, miről írtak, hol éltek, honnan utaztak oda és hogyan, mivel? Menjünk Hajdúszoboszlóra? Milyen látvivalók vannak a közelében? Ja, Debrecen, a református kollégium, a református nagytemplom, Szabó Magda és Nyilas Misi és Kossuth Lajos, és Csokonai Vitéz Mihály. Tudod, kik voltak ők? Megnézem a Google-ban – mondja. És tényleg megnézi, még nincs 9 éves, még csak harmadik osztályba készül, hát még sok mindent nem tud. De szerencsére nyitott és érdeklődik és már magától is használja a legnagyobb netes lexikont. És kérdez, folyton kérdez, a jó történeteket órákig képes hallgatni.

Nyár van, a szabadságolások ideje, sokat nem utazhatunk, de az élmények itt vannak körülöttünk, mert azok tőlünk is függnek, hogy milyenek és mekkorák lesznek. Azt mondja a négyéves, ma sok élményünk volt: voltunk a várban, onnan lefele jövet hasra estünk, vettünk fagyit, de a fagyi kiesett az ostyából, üldögéltünk a padon, megnéztünk egy szobrot... Mennyi történet van ebben az egy mondatban, mennyi lehetőség.

Nyár van, még ha nem is megyünk sehová, keresgélünk a nyári cuccaink között, és előkerül egy New York-i póló, meg egy jeruzsálemi sapka. Hú, mennyi emlék! New Yorkban aznap este, mikor ezt a pólót vettük, (mert ami rajtunk volt, leettük fagyival és nem akartunk úgy továbbmenni) egy klubban ültünk este. Jazz-klub volt, ami mindig is a vágyaink között szerepelt, ahol igazi, hamisítatlan, világszínvonalú jazzt játszottak és száz ember hallgatta őket. Az apró kis asztalok közül annyian ültünk, hogy az ma, a távolságtartás korszakában már elképzelhetetlen. És jöttek újabb és újabb nézők és mi még jobban összeszorultunk. Voltak ott európai fehérek és afro-amerikaiak és sárgák, vörösek, milliomosok és utcán élők, egyetemisták és sebészprofesszorok, tinédzserek és hetvenesek, kövérek, soványak, szemüvegesek és kancsalok, elegánsak és toprongyosak. Egyvalamiben hasonlítottak és akkor az volt a legfontosabb: azért ültek be egymás mellé szorosan, hogy élvezzék a jó zenét.

És, hogy jön ide a jeruzsálemi sapka? Mint egy másik élmény. Ülünk Izrael egyik városának pályaudvarán, várjuk a vonatot. Hárman egy padon, mi ketten és még valaki hosszú, fehér köntösben. Mi magyarul beszélünk, ő, a harmadik megkérdi, milyen nyelv ez. Honnan jöttünk, mi tetszik itt a legjobban. Aztán felülünk a vonatra, nem is törődünk többet egymással. Mikor megérkezünk Jeruzsálembe, éppen elhagyni készülünk a peront, amikor utánunk siet valaki, és nyújtja is felénk kezében a sapkát: „itt hagytátok”, mondja.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!