Váradtól Váradig a szatíra útján 9.

2020. 09. 06. 21:46

Úgy tartja a mondás, a világ két táborra oszlik, váradiakra és nem váradiakra, de a váradiak vannak többen. Kiskamaszként mentem el a szüleimmel, hosszú utat tettem meg, orvos vagyok, néhány éve írni kezdtem. Várad szellemisége, könnyedsége sok évtized után is él bennem. Talán akkori környezetem, a város sajátos humora, a bohém szecesszió fordított a szatíra felé. Svájcban élek, német nyelven írok, németül gondolkodom, de régi vágyam anyanyelvemen közölni, mert Váradot igazán megérteni csak magyarul lehet. Folytatásokban jelentkezem életem néha igaz, néha majdnem igaz történeteivel. A humort hívom segítségül, hogy elkísérjen időben és térben Váradtól Váradig. Bíró Péter sorozatának kilencedik része.

Huszadik század eleji képeslap a (későbbi) Rimanóczy utcáról (a kép közepén, a háttérben), ekkor még sem a sarki Kolozsvári ház, sem a Darvas – La Roche villa nem épült fel

 

Bauer Laci fantasztikus történetei 1.0

Mivel az élet általában váratlan fordulatokat hoz, visszatérek második apámhoz, Bauer Lászlóhoz, aki számomra a humoros anekdotamesélő megszemélyesítője.

Laci a Rimanóczy (Iosif Vulcan) utcában lakott, a vele szembeni házban pedig az unokatestvérem és legjobb barátom, Ardelean Gabi, az unokaöccse élt a szüleivel. Ezért ez a második utca, ahol leggyakrabban megfordultam váradi éveim alatt. A Szent László híd, illetve a Bémer tér (P-ţa Ferdinand) felől közelítve az utca elején magaslik a Rimanóczy szálloda, a földszintjén a Royal (ma zárva, a közelmúltban Oradea, illetve Arany hordó – Butoiul de aur) vendéglővel, ahol a kifejezettem fényűző, a Belle Epoque-ot idéző teremében, valamikor élő zene mellett lehetett vacsorázni. Az utca két oldalán „paloták”, azaz emeletes bérházak sorakoznak, egy kivétellel: az a Mózes doktorék háza. Mózes Károly alapította a nagyváradi nővérképző iskolát, a volt lakóházukon bronztábla örökíti az emlékét.  

Az utca másik végén egymással szemben két földszintes épület áll, az egyikben a Iosif Vulcan múzeum kapott helyett. Innen már csak át kellett menni az úttesten és ott volt a Köröspart és a kis park, ahol jókat lehetett játszani, és ahol, amikor majdnem elütött egy autó, ijedtemben összepisiltem magam.

A századfordulón épült, a bécsi és budapesti stílust követő bérházak között helyezkedik el a helyi, de vélhetőn a térség szecessziós építészetének gyöngyszeme, a Darvas – La Roche villa. A lakóházat 1990-ig részben a helyi fociklub használta, majd egy részét visszakapták a tulajdonosok. A leszármazottjuk eladta részét a városnak. A házat restaurálták és szecesszió múzeummá alakították. Az emeleten berendezett szobák a hajdani polgári élet mementói.  

A szakemberek erről többet és jobban tudnának beszámolni, én csak annyit fűznék hozzá, hogy emlékeim szerint már gyermekkoromban is lenyűgözött ez a különleges épület.

Lacit városszerte a nagy komolysággal előadott, kitalált tréfás történeteiről ismerték. Képzelőerőjének és rendkívüli emberismeretének köszönhetően, képes volt kapásból kieszelni valamit, amivel szórakoztathatta a könnyelműségekre és mókákra vevő közönséget. Ugratásainak áldozatai semmiképpen sem voltak naivak, inkább olyanok, akik még nem ismerték erről az oldaláról. A kizárólag képzeletbeli történeteit sok hitelesnek hangzó elemmel színesítette, lényegtelen apróságokat szőtt a teljesen hajmeresztő, de reálisnak tűnő meséjébe. Ezek a mellékesnek tűnő apróságok tették, hogy a lényeg, azaz a kitalált ostobaság hitelesnek hangozzék.

Egyik jellemzője volt, hogy történeteit teljes komolysággal, és roppant könnyedén mesélte. Szinte művészien, nagy átéléssel, de minden erőfeszítés, rájátszás nélkül adta elő.  Különösen akkor figyelt a részletekre, amikor egy teljesen valószínűtlen eseményt akart valakivel elhitetni. A látszólagos mellékszálat úgy tudta becsempészni a mondanivalójába, mintha igazából nem is akart volna beszélni róla. Utalásának egyértelműsége viszont annyira felkeltette a hallgatóság érdeklődését, hogy tovább kérdezősködtek. Ilyenkor úgy tett, mintha meglepődött volna, hogy a beszélgetőpartnere tud már valamit a témáról, és ügyesen eljátszotta a tétovázó hírvivő szerepét, aki inkább hallgatna a részletekről. De mivel kifejezetten rákérdeztek, hát kénytelen elmondani. Így a legabszurdabb ostobaságot is szétkürtöltethette a városban, hogy aztán egyedül vagy néhány beavatott ismerősével élvezte az általa rafináltan elindított pletykák villámgyors terjedését.

Senki sem volt biztonságban Laci mókáitól, sőt a zsenge gyermekkor sem nyújtott védelmet ellenük. Nagy elégtétellel kihasználta Gabi és jómagam naiv tájékozatlanságát és hiányzó élettapasztalatunkat, hogy az orrunknál fogva vezessen, és jól szórakozzon álmélkodásunkon. Amint már említettem, Gabi rosszul járt, amikor olyan varázsszemüvegre vágyott, amelyen keresztül állítólag meztelenül lehetett látni az embereket, de ehhez a látóezközt kappanzsírral kellett bekenni. Én is áldozatul estem furfangos trükkjeinek, amelyek gyakran pillanatnyi ötletek voltak. Akkoriban még képes volt meggyőzni, hogy a vörösen izzó szállal felszerelt fűtőalkalmatosság valójában színes televízió, egy olyan műszaki csoda, amilyennel a szélességi körünkön kizárólag ő rendelkezik. Meg kell viszont jegyezni, hogy a hatvanas évek elején egy ilyen készülék valójában mesebeli ritkaságnak számított, amelyet csak külföldi filmekben lehetett látni. A vörös melegítő tekercsekre mutatva, elmagyarázta nekem, hogy egyetlen drámai tűzvészről szóló műsort mutatnak, ami számomra, tekintettel a készülék hőkibocsátására, legalább is pillanatnyilag hihetőnek tűnt. Miután perceken keresztül kíváncsian és nagy elvárásokkal bámultam a készülékbe, izgatottan vártam, hogy végre megjelenjenek a tűzoltók. Miután hosszú ideig semmi sem változott a „képernyőn”, rájöttem, hogy csak ugratott. Lassan megszoktam Laci hajlamát és azon túl inkább tanúja, mint áldozata lettem a későbbi vicceinek.

Felnőttekkel finomabb megtévesztéseket eszelt ki. Egyszer elmagyarázta, hogy folyékonyan beszél franciául, amit tökéletes hangsúllyal kiejtett mondattokkal bizonyított: Au fule de anne mas par tetu vagy Pas pule a padon, le aban soer le Copeaux de Marnoe. Természetesen mindkettő halandzsa volt, francia hangsúllyal előadott, nevetséges magyar mondatok: A füleden mászik pár tetű és Pap ül a padon, a lábán a szőr lekopott, de már nő.

A rövid, önálló elbeszélések mellett, amelyek már élete során híressé váltak a városban, a közvetlen beszélgetéseit is viccekkel, nyelvjátékokkal színezte. Attól sem riadt vissza, hogy olyan témákkal kapcsolatban is széleskörű tudást színleljen, melyekhez köze sem volt.  Ismeretségük elején, azzal a mesével akarta meghatni anyámat, hogy a háború előtt Spanyolországban torreádorként dolgozott és bikaviadalon küzdött a hírnévért. Szerencsére ezt nem tudta elhitetni vele.

Sajnos csak töredékes emlékeim vannak Laci néhány jól kifundált, szépen lekerekített történetéről, és tudomásom szerint már nincs olyan idősebb kortársam, aki segíthetne ezeket feleleveníteni.

 

A bűnbánó szűzlány vallomása

Egyik története a gyanútlan hölgytől kicsalt frivol vallomás körül forgott, amelyet ő és barátja egy gyanútlan fiatal hölgytől csaltak ki. Laci egyik legjobb barátja és kedvenc szórakozópartnere, Mandel Gyuri szintén vevő volt a pikáns tréfákra. Gyuri akkoriban az állomás épületében működő bisztrót vezette, ami akkor is nyitva tartott, amikor a többi vendéglő bezárt, és ahol sok minden megesett. Pontosan nem tudom, hogy Laci milyen körülmények között találkozott a nemrég faluról bekerült fiatal, feltűnően vonzó, fiatal nővel, de a barátját lelkészként mutatta be neki. Gyuri azonnal rájött Laci ugratási szándékára, és minden átmenet nélkül felvette a jámbor katolikus pap szerepét. Gyuri, mint lelkész, a jóindulat megtestesítőjeként kezdett kérdezősködni, olyan válogatott nyelvezettel, mintha egész életében ezt tette volna. A rokonszenves „pap” megfogta a láthatóan meghatódott nő finom kis kezét, és kapásból rövid prédikációt tartott neki a bűnbeesés veszélyeiről, amelyek egy ártatlan vidéki lányra a nagyvárosban leselkednek. Mindenféle hasznos tanáccsal látta el, hogyan őrizheti meg az ártatlanságát ebben a bűnbarlangban, ha esetleg ez még megvolt neki. Mármint az ártatlansága. A segítőkész „lelkész” gyöngéden megérintette beszélgetőpartnerét, dicsérte a szellemi és fizikai bájait, és tapintatosan utalt arra is, hogy mely testrészeket hogyan kell jobban eltakarnia a kéjencek tolakodó tekintete elől.

A prédikáció után Laci közölte a nővel, akit a sok kedvesség és törődés láthatóan levett a lábáról, hogy most véletlenül, csodálatos módon lehetősége nyílik a gyónásra, hogy a plébános úr azonnal feloldozhassa. Így lemoshatja a bűneit, amelyeket minden bizonnyal csupán ártatlan tudatlansága miatt követett el. Csak ezután kezdhet új életet a bűnös városban. Laci nyomatékosította, hogy a gyónásnál az őszinteség a legfontosabb, és a mondandójából a legapróbb részletet se hagyja ki.  

Mandel Gyuri kegyesen beleegyezett, hogy kivételesen a kocsmában gyóntasson, és meghallgassa a lány teljes és részletes beszámolóját korábbi bűneiről, különösen az erotikus jellegűekről. Mert éppen azok a legfontosabbak. Azt is hangsúlyozta, hogy a nő ne fukarkodjon a jelentéktelennek tűnő apróságokkal sem, mert még a legkisebb töredék is fontos szerepet játszhat a megbocsátásban.

Nem tudom, hogyan végződött a történet. Az sem tisztázódott az idők folyamán, hogy a két férfiú, a jobb megértés végett kipróbálta-e a gyakorlatban a nő bevallott cselekedeteit, de a két, erotikára mindig kapható csibészről ez is elképzelhető.

 

Csábítások, kísértések, bonyodalmak

Mint már említettem, akkoriban ezen a vidéken nagy divat volt a nőrablás. Természetesen nem romantikus éjszakai szöktetésre, titkos esküvővel egy távoli Las Vegas-i kápolnában megtartott titkos esküvőre kell gondolni. Annak idején sokkal kifinomultabb formákat öltött az udvarlás, a hódítás, a hölgyek kegyeinek elnyeréséhez vezető út. Nem szabad elfelejteni, hogy a háború és az üldöztetés megrázó tapasztalatai, mintegy elavulttá tették a hagyományos tisztességet. Akik ezt átélték, mindent elvesztettek, beleértve a gondtalan gyermek- és serdülőkort. Talán úgy gondolták, hogy az elszenvedettekért az élet valamilyen kárpótlással tartozik nekik. Nemcsak az élet általában, hanem az a társadalom is, amely megengedte vagy eltűrte ezeket a bűncselekményeket. E körülmények főleg a fiatal férfiak körében váltották ki a hedonista magatartást: mindent a magukévá akartak tenni, amit csak lehetett, beleértve a hölgyek figyelmét és kegyeit, anélkül, hogy hagyományosan elkötelezték volna magukat irántuk. Más szóval, sokkal többet flörtöltek, udvaroltak, könnyebben bocsátkoztak szerelmi kalandokba, mint a háború előtti rendezettebb és sokkal szemérmesebb időkben.

A kényszermunkából visszatért és sokszorosan megalázott fiatal férfiak egy része az elvesztett fiatalságot akarták pótolni, ami egyfajta erőszakos életéhséghez vezetett. Különösen azok nem törődtek a régi erkölcsi normákkal, akik megúszták ugyan a halálgépezetet, de mindenük és mindenkijük odaveszett. Csak a mának éltek, és nem törődtek azzal, hogy mások mit gondolnak róluk. Gyakran keringtek pletykák titkos vagy nyílt kapcsolatokról, szerelmi háromszögekről, fantasztikus kalandokról, vagy csábító dívák és csalódott háziasszonyok vizsgájáról. Ezekről a történetekről gyakran a férfiak beszélgettek a kávéházakban, partikon és más alkalmakkor. Csodálatra méltó beszámolók keringtek vonzó, mesésen szép és nyílt szívű úrinőkről, akik izgalmas randevúra és sikeres landolásra kínáltak esélyt.

Ezzel kapcsolatosan emlékszem egy névre, amelyet Bauer Laci alkalmanként rajongva hozott szóba. Olyan név volt, amelynek rövidsége miatt is volt valamilyen erotikus kicsengése: „Koka“. (Igazából Coca, románul írva, de amint a valódi neve, úgy a hölgy nemzetisége is az idők homályába veszett, mivel mindkét nyelvet tökéletesen beszélte).

A híresen szép asszony a város egyik legjobb kozmetikusa volt, ráadásul elbűvölő, kedves, jól tájékozott beszélgetőpartner. Nem véletlenül bomlott érte a férfinép. A férfiak, de inkább az irigységtől sem mentes asszonyok szerettek hinni és persze mesélni, hogy Koka gyorsan kapható a szerelemi kalandokra, de úgy vélem, sokkal több történet keringett róla, mint ahány valóban megesett vele. Egy ideig a város színházának egyik jeles alkotójával alkotott egy párt, mindenki irigyelte az amúgy a hölgyek körében nagy sikereket elkönyvelő rendezőt. A kapcsolat pár évig tartott, amikor a férfi megtalálta a nagy szerelmét, és valódi, hűséges párját.

A szépasszony ismét a férfivágyak középpontjába került. Rövid betegség után örökre elillant a hódolói és irigyei elől. Koka sosem öregedett meg.

Nekem mindezekről csak sejtéseim voltak, annyit tudtam, amennyit a felnőttek beszélgetéseiből kihallgathattam, ameddig észrevették, hogy fülelek. A történeteket, később, már felnőttfejjel próbáltam rekonstruálni, nem sok sikerrel. Annyiban viszont bizonyos vagyok, hogy mindkét Laci apám Koka hódolói közé tartozott.  

 

Németből fordította: Szász Andrea

Bíró Péter a zürichi egyetemi klinika aneszteziológus orvosprofesszora. Pár éve szatirikus rövidprózát közöl angol, német és román online kiadványokban, magyar nyelven az erport.ro portálon publikál.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!