Trumpiánus Erdély?

2020. 09. 05. 20:42

A büszkén vállalt önzés, mint politikai ideológia és stratégia jó üzletnek tűnik. Ráadásul nem kell hozzá semmilyen innováció, semmilyen hozzáadott lokális, személyes tartalom, erőfeszítés. Olcsó és biztos. Parászka Boróka jegyzete.

 

„Nekünk Csajágaröcsöge az első” – ennek a jelszónak csak a helymegjelölése fiktív, maga az amerikai elnöktől kölcsönzött szófordulat és logika majd egész Erdélyben felbukkant, ahol az RMDSZ jelöltjei indultak a választásokon, és ahol a sorozatgyártott szóróanyagok megjelentek. A helységnév, a jelölt neve változik, a szöveg marad.

A kreativitást nem tolta túl sem a kampányszakértő, sem a szlogengyáros. Fröccsöntött, jól bevált hívószavak, ugyanaz a forma, egyenüzenet arról, mennyire – nincs erre jobb szó – önzőek vagyunk. A büszkén vállalt önzés, mint politikai ideológia és stratégia jó üzletnek tűnik. Ráadásul nem kell hozzá semmilyen innováció, semmilyen hozzáadott lokális, személyes tartalom, erőfeszítés. Olcsó és biztos. Ha Trumpnak bejött négy éve, nekünk is be fog jönni.

Nem tudom, volt-e választása a jelölteknek, lehetett-e más, egyéni kampányt folytatni, vagy ez volt a testületi döntés, ehhez a kampányhoz tartotta magát mindenki. De az tény, hogy ez az „elsőzés” ellentmond mindannak, amit az elmúlt években Erdélyben a politikai érdekekről, érdekképviseletről állítottak, elsősorban maguk az elsőzők.

Alig telt el néhány hét a nemzeti régiókról szóló polgári kezdeményezés kampánya óta. Az aláírásgyűjtés lázas heteiben-hónapjaiban egyébről sem volt szó, mint együttműködésről, közös képviseletről, egymásra figyelésről, (székelyföldi) autonómiáról. Hogy nincs első, meg elsőbb, nem Bivalytosznád versenyzik Csajágaröcsöge ellen, hanem Gyergyóalfalu és Marosszentgyörgy vállt vállnak vetve, egymásra figyelve, egymást segítve kellene működjön. Ezeknek a jelszavaknak, és sok más könnyen felkapott és aztán elengedett, hasonló közéleti vitáknak nyoma sincs a mostani kampányban.

Azért, mert ezek a régiós, autonomista törekvések tulajdonképpen nem is kellően értettek? Vagy támogatottak? Vagy egyszerűen azért, mert az erdélyi magyar közélet színvonala szabadesésben zuhan, és senki sem mozdít egy fűszálat azért, hogy tartalmas és hiteles legyen? Vagy lenne gondolat, egyéni hozzáadott üzenet, csak nem jut át a szervezeti szűrőn?

Miközben megannyi aprócska Trump, úgy nyüzsögnek a jelöltek, aközben a nagy példakép épp hadat üzent a (demokrata) polgármestereknek Amerikában. Ennek a polgárháborúnak a híre, következményei nem jutnak el ide? Az a tény, hogy az átvett politikai ideológiával átvesszük a hasonló konfliktusok lehetőségét is? Vajon a trumpiánus logikából Erdélyben még mit akar átvenni a szervezet? És milyen következményei lesznek, ha a konfliktusorientált, megosztó, a kooperációt kizáró, etnicista, rasszista politika a mégoly reflektálatlan jelszavak szintjén itt is elszabadul? Hogyan befolyásolja majd az RMDSZ pozícióit?

Maradjunk csak ennél az elsőzős jelszónál. Az elmúlt évtizedek átka, számtalan keserű viszály forrása az erdélyi települések közötti feloldatlan, kezeletlen érdekkonfliktus volt. Ne mondjunk mást, csak annyit: Marosvásárhely kontra Kolozsvár. Erre ment rá sok-sok helyi kezdeményezés, sok-sok rendszerváltás óta felépített-elért eredmény (a valamikori integratív, „ernyőként” működő RMDSZ is erre ment rá). Ebbe tört bele sok politikai karrier. És nem nyert rajta se Marosvásárhely, se Kolozsvár. Mi lesz, ha ezt tovább fokozzuk?

Az etnikai feszültségek, konfliktusok sem tűntek el, csak átalakultak. Ha valaki a kilencvenes évek etnikai konfliktusait vívja – mint ahogyan ez az elsőzős, trumpiánus logika is arra utal – akkor könnyen alulmaradhat a mai etnikai versenyben. Az egyenüzenetekkel szemben elég néhány egyéni, többnyelvű ellenplakát, néhány helyi érdekű jelszó – még akkor is, ha ezeket sután, hibásan fogalmazzák meg magyarul – és máris hitelesebbé, vonzóbbá válnak az RMDSZ kihívói. A magát regionális párttá kinövő POL erre játszik rá. Lassan, de bizosan környékezi a magyar szavazókat. Legalábbis azokat, akiket elvből taszít ez a magasabb rendű, egocentrikus trumpizmus. Vagy azokat, akik semmi egyébre nem vágynak, mint hiteles, helyi tartalomra. Hogy hogy működik a POL, ha tényleg pozíciókhoz jut regionális szinten – ezt még nem tudjuk. A többnyelvűség ígéretes, a transzetnikus politikát azonban érdemben még nem próbálta senki. Az RMDSZ-nek voltak jobb időszakai. Egyszer volt (hol nem volt) szervezeti hitele, és némi gyakorlata, hogyan lehet minél többféle embert, közösséget közös nevezőre hozni. Ez veszhet most ezzel az egyésgesítéssel és leegyszerűsítéssel kárba.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!