Pestis a covidban

2020. 09. 07. 21:38

„Hogy manapság szinte mindenből tudunk sértő kifejezéseket is fabrikálni, sokat elmond a viselkedésünkről, az értékrendszerünkről, az új embertípusról – mert a nyelvhasználat árulkodik.” Magyari Sára jegyzete.

 

Miközben itt ez a Covid-19 így 2020-ban, jártomban-keltemben az országban azt tapasztalom, hogy dúl a pestis, pontosabban a pestisezés. Bevallom, én csak az idén figyeltem fel erre a – látszólag – nyelvi jelenségre, de most annál inkább lenyűgöz. Már korábban feltűnt, hogy

új sértegető forma jelent meg a román nyelvben, melynek alaptagja a pestis szó vész, ragály, halál, rombolás jelentésekben.

Ennek a vörös/piros jelzős változata itt-ott magyarul is megjelenik, de úgy tűnik, azért mi (még) nem használjuk annyira gyakran sértegetésként – gondolom, azért is, mert vannak a magyar nyelvben ennél sokkal cizelláltabb, a dr. kocsisok által használt káromkodási, sértegető változatok.

Külön kutatási területe a nyelvészetnek és a viselkedéstudományoknak, hogy milyen típusúak a káromkodások, szitokszók egy-egy nyelvben, milyen értékrendszer hozza őket létre, mely közösségekben hogyan működnek, milyen funkcióval bírnak –, de ebbe most nem megyek bele részletesen, csak annyit jegyzek meg, hogy a 20. század második felétől több ideológia és mozgalom neve egyszer csak elkezdett szitokszóként, becsmérlő kifejezésként működni, avval a nyílt szándékkal, hogy a másik embert bántsa, sértse, leminősítse. Ilyen például a kommunista, feminista, libsi, konzervó stb. És most itt vannak a pestisek: vörös pestis (ciumă roșie), sárga pestis (ciumă galbenă), zöld pestis (ciumă verde), lila pestis (ciumă violet), narancssárga pestis (ciumă portocalie) és a megmentő pestis (ciumă salvatoare). Odavagyok értük – nyelvészként! Hát, nem csodás az ember és a nyelv?! Mindenből tudunk káromlást alkotni – és fegyvert is! Tény, hogy az alapvető szitkozódást kifejező szerkezetek vagy félelmetes lényekkel, jelenségekkel kapcsolatosak (istenek, ördög, állatok, betegségek, emberfélék stb.), vagy intimebb testrészekhez köthetők a leggyakrabban. De hogy manapság szinte mindenből tudunk sértő kifejezéseket is fabrikálni, sokat elmond a viselkedésünkről, az értékrendszerünkről, az új embertípusról – mert a nyelvhasználat árulkodik.

A pestises változatok pártokra vonatkoznak, s nagyjából le van fedve a romániai paletta: a vörös pestis a szocialista vonalra vonatkozik, a sárga a liberálisra, a narancssárga a demokratára, a lila a népi irányra, a zöld – remélem, a környezetvédőkre, a megmentő pestis pedig az újítókra. Ezek alapján úgy tűnik, a románság nagyjából úgy látja, hogy a legtöbb párt ragályként, veszedelemként működik.

Nyelvileg (jelentéstanilag) a megmentő pestis hihetetlenül izgalmas összetétel: ha a két szó alapjelentését nézzük, akkor egymást kizáró ellentétezésről van szó, s az ilyen szerkezeteknek nagyon erős a feszültségteremtő ereje is. És az egyszerű ember történelmi emlékezete is ott lapulhat:

megtapasztaltuk a múltban, hogy akik eljöttek minket megmenteni, felszabadítani, megszabadítani, azok jó sokáig itt maradtak, itt ragadtak – s hol így, hol úgy szívták a vérünket.

Ne beszélve arról, hogy a megment, megmentő, mentsük meg szavak használatában ott rejlik az a felsőbbrendű, mindentudó magatartás is, amely a magát istennek képzelő ember sajátja.

De a színes gyűjtés közepette azért a kutatói énem megtorpant, mikor a zöld pestishez értem. Mert a román nyelvi adatok szerint úgy tűnik, ez a kifejezés a környezetvédőkre vonatkoztatott ugyan, na, de mi, magyarok, ezt másként is érthetjük. Azaz érthetjük klasszikus magyar módra, magunkra véve, és akkor megsértődhetünk – nagyon és mélyen. És érthetjük árnyalataiban, akkor még inkább megsértődhetünk, mert nem mindegy, hogy a zöld az milyen zöld. Van nekünk – nyelvileg persze – sötétzöld, méregzöld és halványzöld szerk(v)ezetünk is. Itt, a szórványban, már többször megkaptam, hogy mi olyan kis halványzöldek vagyunk (a kisnek is van jelentése). Én tudom, hogy milyen itt zöldellni – senkinek nem kívánom, bár nem is cserélnék másokkal. Mert képzeljük el a sötéteket vagy a mérgeseket! De aztán arra is gondolok, hogy mi van, ha ez a zöld az a zöld, amelyik éretlen. Mert mi mondunk olyanokat is, oh, az még zöld! Igaz, mondunk olyant is, hogy zöldfülű – hozzá nem értő jelentésben a kezdőkre, újoncokra vonatkoztatva. Bár tény, hogy a zöld a remény, az élet és nyugalom jelentésében is használatos (pl. zöldülő tavasz).

Összefoglalva: úgy látom, tiszta szerencse, hogy a zöld pestis főként a román nyelvben használatos. Az viszont sokatmondó, hogy a Covid-19 idején egy másik járvánnyal fenyegetőzünk, sértegetünk. Vajon az egyszerű nyelvhasználó önkéntelenül is rátapint a lényegre? Vagy a természetes életösztön kampány idején jobban bekapcsol? Vagy a nyelv(használat) árulkodik – mindenről és minderről?!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!