Versenyben a káoszteremtők

2020. 08. 01. 22:06

Az esti olvasmány kezdőknek és haladóknak sorozatunkban Simon Judit osztja meg véleményét a politikai kabaréról.

 

Nagyjából azóta, amióta az koronavírus beutazott Romániába – most ne firtassuk, hogy milyen járművel érkezett, sem azt, hogy pontosan mikor –, azóta állampolgári létünk egyik humorforrása – számomra legalábbis – a politika.

Már az is elég vicces volt, ahogy Orban a Ludovic diadalittasan átvette a kormányfői feladatokat, és nem vette észre az ellenfelei, konkrétan a szocdemek arcán átsuhanó mosolyt. A Szociáldemokrata Párt (PSD) alig várta, hogy letegyék a kormányzással járó feladatokat, és végre hazaküldhessék Viorica Dăncilăt. A szocdemeknek már gyakorlatuk van választások előtti bukásban, nem estek kétségbe, már csak az előrehozott választásokat kellett megakadályozni, hogy kellő idejük legyen felkészülni a következő győzelemre.

A Nemzeti Liberális Párt (PNL) megnevezett kormányfője örömmámorban alakította meg kabinetjét, ami azóta némileg módosult, de nem okosodott, és nem hajtott rá az előrehozott választásokra. Az államfő és a miniszterelnök ugyan derűlátással telve hajtogatta, hogy kell ez az idő előtti voksolás, hogy végre a törvényhozásban is többségben legyenek, és tehessék, amit tenniük kell,  más szóval, csinálhassák azt, amit akarnak, pontosabban, amit Klaus Iohannis akar. Persze, mindezt az országért, és értünk, állampolgárokért, vagy legalábbis egy részükért, akik őket szeretik. Utóbbit persze csak gondolták, de a politika olyan, mint a cirkusz: a végén minden kiderült.

Ugyan senki sem gondolhatta komolyan, hogy a T. Ház bármelyik tagja is önszántából lemonda a jó fizetésről, jutatásokkal, arról nem is szólva, az elkezdett bizniszeket sem tudták volna időben lezárni. Kell az a négy év, mert nem biztos, hogy mindenkinek lesz újabb mandátuma.

Megmosolyogtató volt, ahogy az államfő szinte naponta elmondta, szükségesek az előrehozott választások. Lényegében igaza volt, mert akkor a kedvenc pártja, hogy ne mondjam, magánalakulata, magasan állt a népszerűségi listán, sőt toronymagasan vezetett. (Most is vezet, de az akkorihoz képest tíz százalékkal kevesebben szeretnék, ha tovább kormányozna.) Iohannis pedig tudja, hogy ahányszor megbuktatják a szocdemeket, a kedves románjai annyiszor választják újra a PSD-t. Azt is tapasztalhatta, hogy az ország lakossága nem szavaz bizalmat hosszabb távon, országosan a hatalmon lévő pártoknak, szereti cserélgetni őket.

Jött a járvány, na, ez már nem volt vicces, az államfő kihirdette a szükségállapotot, már-már azt hittem, lőttek a mókának és a kacagásnak, de nem. Szükségállapot feloldva, elkezdődött a totojázás, ügyetlenkedés, megint volt és van min nevetni.

A készültségi állapot, a lazítások hozták magukkal a kabaréba illő pillanatokat, napokat, heteket. Amikor mindenki mást mondott, és teljesen mást tett, nemhogy egymásnak, de még önmagunknak is ellentmondtak a miniszterek, a kormányfő, az államelnök. Mikor ki, de volt, hogy egyszerre.

Ami drámaivá fordulhatott volna, a Iohannis–Orban tandem úgy belejött abba, hogy parancsokkal és rendeletekkel vezessék az országot, hogy elfelejtették a törvényhozást, és azt, hogy jogszabályokkal illik kormányozni, nem rendeletekkel. A szocdemek vezette ellenzék eszükbe juttatta, ott tettek és tesznek keresztbe a kormánynak és az államfőnek, ahol csak lehet, és ahol tudnak. Márpedig tudnak, mert többen vannak, és lehet, mert a törvényhozás a kormány főnöke és nem fordítva.

A móka azzal folytatódik, hogy Iohannis mindenkire ujjal mutogat, mindenki hibás, amiért elszabadult a járvány, omlik össze a gazdaság, a lakosság egyre kevésbé hisz neki és a kormánynak. Csak Orban, a Ludovic és kabinetje hibátlan, makulátlan. Eszébe sem jut, hogy a kedves kormánya időben kellett volna törvényt tervezzen a karantén és egyéb szabályozások bevezetésére, akkor nem keletkezik a közel kéthetes joghézag, amikor egyészségesek és betegek kimenekültek a kórházakból, az intézményes és otthoni karantéból.  

Vicces, ahogy ellentétben mandátumának kezdetével, a kormányfő és támogatója, az államelnök most már halogatni próbálnák a választásokat, mondbán a vírus, a járvány, a miegymás. Ja, meg a kampánynélküli választások és azok megszervezése. Ezt nem mondják, de a kabaré nem túl kiszámíthatatlan műfaj.

Mint tudjuk, a baj nem jár egyedül, jövő hó 27-én új helyhatóságokat választunk és leteszem a nagyesküt, hogy decemberben képviselőket és szenátorokat. Merthogy az urnákhoz vonulás sem jelent nagyobb egészségügyi kockázatot, mint az egymás hegyén-hátán nyaralók, vagy nagy társaságban bulizók. Azt hihetnénk, hogy politikai szempontból, jaj de okosak a szocdemek, de a kabaré is csak egy-két újabb csavarral az igazi.

Minap a PSD ügyvezetője (elnöke még nincs, arról a kongresszus dönthet, azt pedig nem lehet megtartani, mert a teremben többen lennének ötven személynél), pártjának választmányi ülése után tájékoztatta a sajtót, hogy döntöttek: augusztus közepén bizalmatlansági indítványt nyújtanak bea kormány ellen, és bízik benne, megbuktatják a nemzeti liberális kabinetet. Muszáj megtenniük, mert: „még a PSD sem lenne képes olyan káoszt teremteni az országban, mint a PNL.” Valóban, ők már bizonyították, hogy zűrzavarkeltésben is remekül teljesítenek.  

Amúgy senki, semmivel nem tudná jobban megsegíteni a nemzeti liberálisok kampányát, mint azzal, hogy most, a járvány közepén, a választások előtt megbuktatják. Egy sikeres bizalmatlansági indítvány még Iohannis erőfeszítéseit és überelné.

Mondom, tiszta kabaré. Csak őrizzük meg a humorérzékünket.  És az egészségünket.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!