Demény-paródiák a Müllerájnál

2020. 06. 30. 22:53

Demény Péter író, költő, drámaíró, szerkesztő, blogger tollából jelent meg a világjárvány miatt meghirdetett rendkívüli állapot idején született könyv, melyet előként Nagyváradon, az Ady Endre Emlékmúzeum teraszán mutat be július 3-án, pénteken 19 órától „élőben” a szerző. Esőnap szombaton 11-től ugyanott. Simon Judit beharangozója.

 

A stílusosan Korona-változatok címet viselő kötet paródiákat tartalmaz. A vesztegzár ideje alatt szinte naponta posztolt a facebookra egy szellemes írást valamilyen irodalmi műről, vagy elhangzott szövegről.

Fogalma sincs, hány írást osztott meg olvasóival, azt sem tudja, hányat jelentetett meg közülük a kolozsvári Ábel Kiadó – mondta a szerző az Erport érdeklődésére. Megkérdeztem, hogy jutott eszébe karantén-paródiákat írni, és meglepődtem a válaszon: „Pánikba estem a karantén miatt. Nem tudtam, hogy éljem túl a bezártságot.” Nem gyógyszert jelentett az írás, hanem megihlette a karantén. Megírta az első négy szöveget és figyelte a visszajelzéseket. „Az ember tudja, ki lájkol mindent, ami elé kerül, és ki kattint a tetszik gombra azért, mert jólesett neki elolvasni az írást”. Már nem emlékszik az első négy közül mindenkire, de Böjte Csaba biztos köztük volt. Kiderült, hogy az olvasók kedvelik ezeket a paródiákat, ezért Demény úgy döntött, hogy ha már belekezdett, folytatja egészen a karantén feloldásáig. Majdnem az utolsó napig írt. Amikor a kiadó megkereste, már nem mindegyiket tette fel a közösségi oldalra, gondolta, legyenek meglepetés-írások is a válogatásban. A Villon és Dosztojevszkij írások csak a könyvben olvashatók.

Demény Péterről mindig a színház jut eszembe, mert gyorsan és frappánsan reagál a társadalmi kérdésekre, változásokra. Ebben a kötetben a járványra, a karanténra, társadalmi és irodalmi jelenségekre könnyeden, szellemesen, ironikusan. S ami e rövid írások mögött van: műveltség, tudás, tehetség, tisztánlátás, szeretet.

Közismert műveket, illetve szerzőket választott, de ha valaki nem ismeri valamelyik szerzőt vagy művet, a paródia nyomán azonnal kézbe veszi. Sőt, elolvassa.

Az alábbiakban két írást olvashatnak Demény Péter Korona-változatok című kötetéből. Az egyikre kértem a beleegyezését, hogy közöljük itt az ERporton, a másiknak pedig nem tudtam ellenállni, remélem, nem lesz belőle örök harag.

Pénteken este hétre mindenkit szeretettel várunk az Ady múzeum teraszán a Széchenyi/Traian téren, Ady mellszobra mögött. (Esőnap szombaton, július 4-én 11 órakor, ugyanott!)

 

Sütőandrásosan

Amikor ma reggel felnéztem a mordályos égre, mindjárt éreztem, hogy az Úristen nehéz álmot ígért kis közösségünknek, s beszorította a maszk és a kesztyű kapufája közé. Ne csüggedj el, kicsiny sereg, szóltam biblikusan, már ahogy mindennapi úrvacsorám után szokásomban van nékem. Hiszen eddig is mi volt a mi áldásverte, átoksimogatta kisebbségi sorsunk? Bizony mondom néktek, karantén volt eddig is. És mi bebizonyítottuk, hogy karanténban is tudunk élni, sőt, karanténban tudunk csak igazán.

Mi más lett volna az én szerény trilógiám is, ha nem a művészet szépszájú karanténja? Mi más lett volna, mint harmatos imádság a vérzivataros évtizedekben, melyeknek, lám, nincsen vége most sem? Ám az Úr nem azért ígér nehéz álmot, hogy feladjuk a harcot, hanem azért, hogy a lelkünk mindig ébren legyen, méghozzá úgy, hogy a testünk helyett is figyelje ezt az apokaliptikus világot.

Ám ha az Apokalipszis lovasai el is indultak, hozzánk még nem érkeztek el. Visszariadtak attól, hogy másról sem tudunk beszélni, csak magunkról. Ez a mi erőnk, testvéreim! Ne hagyjuk hát, hogy a sorsverés gyengítse meztelen szíveinket! Bugyoláljuk be a mi magyar gézünkkel, mely fehérebb, mint a hó, és tisztább, mint a Hargita.

 

Tompaandreásan

Csak az a járvány ne jött volna, a szerecsiába. Mert ha megjött, hát el is vitt sokat közülünk. Igaz, nem ismertem egyet sem, mert a mi széki fajtánk jó széki fajta, de hát na. A lényeg, hogy otthon maradhatott volna, s gátá. Édesanyám még emlékezett a hispán járványra, ami az első világháborúban volt, de kit érdekeltek akkor a hispánok? Mindenkinek volt jobb dolga is, hogy például védje a malacát. Nem is emlékezem én arra, hogy édesanyám maszkokról meg dekrétokról beszélt volna nekem, soha. Volt elég mizéria, de hogy még dekrétok is legyenek, az sok lett volna mindenkinek, biztos. Nem elég, hogy lőnek, még ordonáncák is meg nyavalyák? Igaz, akkor nem így mondták, akkor még nem oláh világ volt, vagy román, na. De hát én már csak így tudom mondani, ennyit tudok. Parasztasszony vagyok én, mondja eleget az úr. Bezzeg amikor béjön hozzám, s akkora, hogy majd szétszakad, akkor jó vagyok neki. De hát ilyenek ezek mind, a szerecsiába. Csak azt akarják, aztán mennek, ahogy szegény édesanyám mondta, pedig annak nem lehetett panasza, az apám elesett a háborúban. Hát ez az ember nem fog elesni, csak mellettem, az is biztos. De már esne el egyszer, legyen vége s gátá.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!