Kettőn áll a játék

2019. 02. 01. 19:19

Szilágyi Aladár reflexiói Ujvárossy László képzőművész Idővonal – Timeline című albumáról.

Giccs kontakt – a giccs átmentése témaköréből (részletek a katalógus anyagából)

„Habent sua fata libelli” – a könyveknek is megvan a maguk sorsa. Terentianus mester Kr. utáni harmadik században megfogalmazott, lépten-nyomon idézett szentenciája mit sem vesztett érvényességéből az elmúlt tizennyolc évszázad folyamán. A jeles grammatikus a könyvek „sorsát” az olvasó felfogóképességétől tette függővé: a „pro captu lectores” szavakkal kezdi agyonkoptatottan is helytálló aranymondását; vagyis a könyvek sorsa attól függ, hogyan érti őket az olvasó. Az irodalmi szövegekre vonatkozó terentiusi megállapítást minden erőltetés nélkül ki lehet terjeszteni az értékteremtő kulturális tevékenység bármely területére – például a képzőművészetre is. Merthogy a művészi alkotásoknak is a „sorsa” nagymértékben a megértéstől, a befogadástól függ.

Ezt a befogadási folyamatot elősegítő gesztusként értelmezem Ujvárossy Lászlónak a kolozsvári Koinónia Kiadó által 2018-ban megjelentett elegáns katalógusát. Az Idővonal – Timeline más is, több is, mint egy hagyományos kétnyelvű album. Kiadványként is megvan a maga „sorsa”, hiszen művészünknek a Miskolci Galéria termeiben 2013-ban megtartott retrospektív tárlata, az életmű jelentős – főleg korai – részének több évtizedre terjedő felmutatása után, az eseményt követően közel félévtizednyi késedelemmel kerülhetett a műértő közönség asztalára. Ez a kényszerű fáziseltolódás voltaképpen nyereség is, hiszen mindazok – köztük jómagam –, akiknek nem volt szerencséjük megszemlélni a miskolci retrospektív tárlatot, most a kezükbe vehetik, kedvükre lapozgathatják, ízlelgethetik a közel száz munkát felvonultató anyagot. Az Idővonal hagyománytörő kiadvány, hiszen bő teret biztosít az alkotó által megfogalmazott „művészi memoárnak”, fordulatokkal teli életpályája bemutatásának. „Én a Miskolci Galéria terében egy önéletrajzszerű Idővonal című kiállításon – írja Ujvárossy –

harminc év távlatából reflektálok a megélt szubjektív idő fény- és árnyoldalaira,

a család, a kiszolgáltatottság, és a művészi szabadság emlékezetével.”

Az Idővonal – Timeline kiállítás anyaga a Miskolc Galériában

A többosztatú szöveg témák szerint rendeződik, a hozzá tapadó opuszokkal egyetemben. A Hozomány sorozat forrását a párjával, Kerekes Gyöngyi képzőművésszel folytatott élménygyűjtő séták képezték. Így született meg A fény lenyomata akció-fotó-sorozat. A Termékenység, a Kéz, a Lélekvirág, a Termékenység asztala, hímzésminták, linómetszetek kombinálásával. Az utóbbi motívum végül egy nagyobb ölelésű installáció része lett. Kollégánk egyik „kedvenc műfaja” éppen az installáció, ezt az Ütközés és szerelem elnevezésű, 5 x 224 x 164 cm méretű vászon, papír, fa, üveg, síkfilm, villanyégő anyagát felhasználó, vetítéssel kombinált produktum bizonyítja. A Különböző tiltakozó munkák, akciók cím alatt változatos, ötletteli sorozatok, egyedi alkotások születtek. Egy régi, megsárgult, töredezett szélű fotográfia, Végzős hallgatók a szebeni zárdában a XX. száad elején szolgál kiindulópontul a sokat mondó Az érzelmek felszabadulása egy rideg térből című ciklus létrejöttéhez: „Ez a sorozat is – mint az összes későbbi – egyfajta tárgyi dialógus, vizuális indok, hogy általa feltárjak valamit magamról és a mindennapi valóság explicit emlékeiről. A folyamat számomra érzelmi fejlődést, átalakulást jelentett, valamint felszabadulást abból a léttérből, melyben mindannyian élni kényszerültünk. Amint a cím elárulja, akkoriban a fénykép emlékével csak a szimbólumon keresztül lehetett üzenni a jelennek.”

Ballra: tkereszt1, jobbra: Pomelo 2013 c-print

Egy másik nagy témakör A giccs átmentése címet viseli. Ujvárossy ebben az időszakában a giccs újraértelmezését, a giccsemlék-feldolgozást, a „reciklálást” tűzte ki céljául, az értelemfeltöltés játékának kedvéért. Művészünk „giccsátmentési akciói” elég nagy meghökkenést váltottak ki szakmai, befogadói közegben egyaránt. Mindennek a teteje az volt, amikor a giccsképekbe való beavatkozás helyett elkezdte a giccsfestőkkel való együttműködés játékát…

Ütközés és szerelem, installáció

Az igényes, gyakorta önreflexív narratíva párhuzamosan pereg a műegyüttes bemutatásával. A műértés terentianusi igénylését segítik elő a szerző velünk megosztott töprengései, az általa megfogalmazott, időrendbe foglalt „indoklások”, a szubjektív emlékekkel, élményekkel átszőtt szövegrészek, a témateremtések, az azokat kiváltó impulzusok, „ingerek”, az alkalmazott technikák felvázolása, mind-mind ennek a sajátos tárlatvezetésnek az eszköze. Az alkotóval haladunk lépésről lépésre, időben és térben, összevetjük a vonatkozó szövegrészeket az „illusztrálásukra szolgáló” alkotásokkal. Így válunk az életmű: élet és mű részeseivé. Értékfelmutató játék ez, melyben Ujvárossy „egyenrangú” partnereivé nőhetünk: „A puzzle-játékom mozaikkockáiból könyvben, falon vagy a világhálón kirakott terek nem a kauzalitás függvényében állnak össze – írja katalógusa zárópasszusában –, hanem a befogadói szubjektivitás belső parancsára. Ami az egymástól idegen stiláris képeket összeköti, az a játék, melynek szabályait csak 50 százalékban határozom meg, a másik felét a nézőre bízom, utóvégre a kommunikációban a befogadó játékos fél hozzájárulása elengedhetetlen. (…) A magány helyett a kommunikációt választom, Célom ideális, szeretnék a káoszban a túléléshez útvonalat keresni, és úgy élni, ahogy alkotok.”



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!