Mozog Nagy hazatalált

2018. 01. 22. 22:28

Szilágyi Aladár tudósítása Mozog Nagy Imre egykori nagyváradi postamester Jár a baka, jár című emlékirat-válogatásának albisi bemutatójáról.

 

A könyvbemutató után hamar elfogyott az Albisra szánt harminc példány

 

Kettőnk kishitűségének bizonyítéka: a könyvet szerkesztő Szűcs László és jómagam, a kötet bábája, csupán egy harminc példányt tartalmazó csomagot mertünk magunkkal vinni Mozog Nagy Imre emlékiratából Albisra. A Jár a baka, jár (Egy váradi postamester önéletírása) szerzőjének szülőfalujába készültünkben megkértük Mészáros Elek érmelléki kollegánkat, vegye fel a kapcsolatot Kócza István polgármesterrel, toborozzanak közönséget, s nyomozzák ki, hajtsák fel, hogy élnek-e még Albison (Érbogyoszló község, Bihar megye) a Nagyváradon fél évszázada elhalálozott szerzőnek rokonai, jelen van-e egyáltalán a közösség emlékezetében a falu 1914-ben elsodródott fia?

Szilágyi Aladár idézte fel a Mozog Nagy memoár kéziratának történetét

 

Ahogy beléptünk az ízlésesen felújított művelődési házba, menten elszállt minden aggályunk: házigazdáink teli teremmel vártak bennünket. Ha jól számláltam, közel 80 érdeklődő – a közel 900 lelket számláló Albis majd minden tizedik lakója! – volt jelen az eseményen. Ez még városi viszonylatban is irigylésre méltó, mert hát Nagyváradon is ritkán fordul elő, hogy ilyen sokan vegyenek részt egy könyvbemutatón… Ami a találkozó légkörét illeti, alighogy elhangoztak első szavaink, éreztük, megteremtődött a kellő atmoszféra, ami egy ilyen találkozó sikeréhez kell. A polgármester hangulatos bevezetője után mondtuk a magunkét, meséltünk a szerzőről, a kézirat sorsáról, a könyv létrejöttéről. S ahogy újabb és újabb epizódokat villantottunk fel, újabb és újabb részleteket idéztünk a Jár a baka… szövegéből, mindinkább éreztük a publikum együttrezdülését.

Az érdeklődők megtöltötték az albisi művelődési házat

 

Végtére, a közvetlen beszélgetés során kiderült: igenis, Mozog Nagy Imrének élnek még Albison oldalági leszármazottjai, öten is jelentkeztek a Tóth család képviseletében. A família legidősebb nőtagja személyes emlékeit is felidézte. Gyermeklányként többször megfordult Mozog Nagyék váradi, Ferencz utcai házában, Imre bácsi temetésén is jelen volt, még egy dokumentum is előkerült az ő aláírásával. A család egy fiatalabb tagja elárulta, hogy amikor elkezdtük közölni a Várad hasábjain az önéletírás első, Mozog Nagy Imre gyermekkorát felidéző részleteit, az interneten rábukkanva, meglepetéssel és örömmel fedezte fel, hogy „ez a mi falunkban játszódik, ez a mi Imre bácsink írása”!

S aztán, amikor a hallottakon föllelkesült albisiak vásárlás és dedikálás végett rendre elibénk álltak, kiderült, legalább kétszer ennyi példányt kellett volna magunkkal hoznunk széptollú falusfelük kötetéből. Kértük, hogy akinek nem jutott a könyvből, iratkozzon fel egy listára, és szentül megígértük: gondoskodunk róluk, hamarosan pótoljuk az igényeket. – Kívánhat-e magának ennél szebb gondot egy könyvkiadó?…



Ez is érdekelheti...

„Nagy bajban lennék, ha nem toltam volna ki magammal”

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!