A jól megfontolt nemszavazat

2017. 11. 07. 12:33

Fél évvel a választások előtt a magyarországi nemzetpolitikai kínálat úgy fest: míg határon innen a kormánypártok pénzzel és gesztussal, Gyurcsány a szavazati jog megvonásával határon onnan remél szavazatokat, a pártok többsége elengedte a témát, amivel a Momentum próbál érdemben foglalkozni, a határ két oldalán egymást bizalmatlanul méregető magyarok közé hidakat építve. Szűcs László írása.

 

Elöljáróban fontosnak gondolom leszögezni: ahogy korábban sem éltem soha a lehetőséggel, 2018 tavaszán sem kívánok szavazni a magyarországi országgyűlési választáson. Nem mintha nem hinnék a képviseleti demokráciában, kilencven óta egyetlen parlamenti, önkormányzati, EP-választás idején sem kerültem el az egykori 14-es, ma Dacia nyolcosztályos iskolában, a három váradi mamutfenyő szomszédságában kialakított szavazókört.

Ezzel együtt szerencsétlen, rosszízű próbálkozásnak tartom Gyurcsány Ferenc nekibuzdulását a határon túli magyarok szavazati jogának megvonására. S csak részben azért, mert a javaslat mögül kilóg a lóláb: egyetlen célja növelni a Demokratikus Koalíció támogatottságát, a megbicsakló MSZP táborából és a bizonytalanok köréből szavazókat átszivattyúzni. Az egykori miniszterelnök abban bízik, messze nem reménytelen ez a vállalkozás, hiszen több, még a nyár derekán készült közvéleménykutatás szerint a magyar választópolgárok jelentős – a DK támogatottságát messze meghaladó – része szerint sincs rendben az, hogy a kettős állampolgársággal rendelkező határon túliak szavazati jogot kaptak. (Pedig ez csak fél szavazat, csak a listákra lehet voksolni.) A Publicus Intézet augusztusi mérése azt mutatta, még a Fidesz szimpatizánsoknak is alig 50 százaléka ért egyet a szavazójog megadásával. Pedig legalábbis erdélyi és vajdasági vonatkozásban igazán nem esik messze egymástól a két közeg politikai ízlése.

Az utóbbi időben mind gyakrabban tapasztalom jeleit annak, hogy az összetartozásról szóló politikai lózungokon túl hétköznapi helyzetekben, talán az idegenellenes hisztéria miatt is, nem sokkal kedvezőbb a határon túliak megítélése, mint a sokat emlegetett, ám élőben szinte sohasem látott migránsoké. A minap egy határ közeli kisváros postahivatalában adtam fel néhány küldeményt, s a postás hölgy kedvessége gyorsan fagyosra váltott, amint a feladó címét látva kapcsolt, honnan is jöttem. Pedig itt a keleti végeken csekély eséllyel volt dékás a postai dolgozó, de könnyen el lehet hitetni vele, neki azért rosszabb, mert Ártándnál egy csövön milliárdok folynak át ezekhez a románokhoz. Hogy ez a hangulat kiaknázható lehetőség Orbánék ellenzéke számára, jelzi az is, sok magyarországi fejében kapcsolódik össze a támogatáspolitika és a határon túli szavazatokért folyó küzdelem. (Ami igazából egyszereplős, mert nem az a kérdés, kire szavaznak majd, inkább az, mennyien.) Szemléletes adat, hogy a bizonytalan pártpreferenciájú választókorúak közel kétharmada véli úgy, hogy a kormányt csak a határon túliak szavazata érdekli.

A DK-elnök kampányakciójánál több figyelmet érdemelnének a Momentum októberben nyilvánosságra hozott választási programjában szereplő nemzetpolitikai javaslatok. Ezek része, hogy a külhoni magyarok számára külön választókörzeteket hoznának létre, ami érdekes versenyhelyzeteket is hozhat, bár a javaslatból az sem derül ki, hogy a Momentum honnan venne el mandátumokat a határon túli körzetek kialakításához. Végső soron az ötlet nem új, Románia tíz esztendeje az egész világot felosztotta szavazókörzetekre, mindmáig emlékezetes, Kötő Jóska bácsi miként hódította el háromtucatnyi szavazattal a közel-keleti mandátumot.

Ahhoz, hogy a határon túliak választójogát komolyan lehessen venni, s nem csupán mint a Fidesz borítékolható győzelmét, újabb kétharmadát bebiztosító lehetőségként tekinteni rá – némi külső segítségtől sem visszariadva, lásd a regisztrációhoz szükséges személyes adatok kezelését, a határon túli politikai szervezetek szervilis magatartását – ahhoz ebben a közegben is valódi kampánynak kellene megelőznie a szava…, szóval a választást. Ma a baloldali-liberális ellenzéki alakulatoknak és/vagy a Jobbiknak messze nincs esélyük kellő nyilvánossághoz jutni Erdélyben. Más kérdés, elegendő médiateret kapva lennének-e érdemi üzeneteik, javaslataik, túl a DK szavazatmegvonó populizmusán?

Mai ismereteink szerint ilyen külhoni koncepciók nem léteznek, az üdítő kivétel a Momentum programjának Összetartó nemzet című fejezete. Úgyhogy leleplezem nemszavazásom titkosságát: e program ismeretében a kulturális, gazdasági és politikai hidakat építeni szándékozó Momentum listájára tudnék jó szívvel voksolni. Tudnék, de nem fogok.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!