A művésznek kuss?
2017. 02. 21. 10:25Tasnádi-Sáhy Péternek egy anekdota jutott az eszébe az Arany Medve-díjas Enyedi Ildikó nyilatkozatára adott Deutsch Tamás-féle válaszról.
Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotása nyerte a Berlinalé fődíját, múlt szombaton. Azt hiszem, ez az elismerés kimeríti a nemzeti siker fogalmát, hiszen magyar filmet 1975 óta (Mészáros Márta – Örökbefogadás) nem díjaztak Arany Medvével.
Üröm az örömben, hogy Enyedi Ildikó nem feltétlenül érzi jól magát az utóbbi években Magyarországon, és ennek, egy vele készült interjúban hangot is adott. Amikor a Deutschland Radio riportre a film egyik – korrupciót bemutató – jelenetével kapcsolatban megkérdezte, hogy az a magyar valóságra utal-e, a rendező így válaszolt:
„Ezek a mi mindennapjaink. Oké, adjon nekem egy kis húst, egy kicsit innen, egy kicsit abból – ez volt a szocializmus. (…) De ami most a hazánkban történik, szégyen, és valóban félelemmel tölt el.”
A nyilatkozatot Deutsch Tamás, a Fidesz EP-képviselője, igencsak aktív Facebook és Twitter megmondóember, nem tudta szó nélkül hagyni, és eképpen reagált rá értelmezőleg:
„Kedves Ildikó, most a hazánkban az történik, hogy tizenkét év után végre filmet csinálhattál.
Ne szégyelld és ne félj tőle.”
Bár több szempontból is körbe lehetne járni, hogy kinek megtiszteltetés, ha egy a pályáját cannes-i Arany Kamerával indító rendező filmet, méghozzá magyar filmet csinál, vagy éppen kinek a szégyene, hogy csak ritkán csinál, de inkább elmesélek gyorsan egy Andrássy Gyulához köthető anekdotát.
Történt ugyanis, hogy 1867-ben a hajdani miniszterelnöknél az egyik főrend nehezményezte, hogyan is kaphatja meg egy ilyen költőcske, mint Arany János, a Szent István-rend kiskeresztjét, ami akkoriban a Habsburg Birodalom egyik legjelentősebb kitüntetésének számított.
Mire Andrássy ezt felelte: „Meg tudná mondani Excellenciád, ki volt Rafaello korában a külügyminiszter?” Tényleg, ki is volt a külügyminiszter?
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
