A szlovákiai magyar irodalom újragondolása

2019. 08. 19. 22:12

Németh Zoltán írása a Dunszt.sk kultmagazinban a Szlovákiai Magyar Írók Társaságában bekövetkezett szakadás okairól. „Valami nagyon elromlott, ha egy írótársaság csak úgy hagyja kilépni legsikeresebb szerzőit”.

Hogy mi a szlovákiai magyar irodalom? Talán helyesebb úgy feltenni a kérdést, hogy mi most a szlovákiai magyar irodalom. Hiszen erre a kérdésre mindig az idő adja meg a választ, az a kor, amely jelentésekkel látja el a fogalmakat. Más és más korszakokban más és más jelentéseket hordozott, jelenített meg, más érdekek és kényszerek fűződtek hozzá. Sőt azonos korokban is megjelenhettek eltérő jelentések, amelyeket generációs, poétikai, ideológiai vagy kulturális különbségek hoznak létre. A szlovákiai magyar irodalomnak sok, egymástól gyökeresen eltérő jelentése volt 1918-as színre lépése óta. Volt már olyan korszaka, amikor egy demokratikusabb államban létezett, mint a magyarországi, és volt, amikor kevésbé demokratikusban. Voltak (főként a két világháború között) elképzelések a kisebbség missziós küldetéséről, de a jelen távlatából visszatekintve azt látjuk, hogy a manifesztumok nem minden esetben hoztak létre értékes szépirodalmi művet. Voltak elképzelések (az elmúlt évtizedekben is) a szlovákiai magyar irodalom fogalmának tarthatatlanságáról és az egységes magyar irodalomról, de éppen az utóbbi években tapasztalhatjuk, hogy az ún. kultúrharc mennyire szétszakította ezt az egységesnek elképzelt magyar irodalmat. Ha újra lehetne gondolni, valahol itt kellene kezdeni, a szlovákiai magyar irodalom fogalmát és feladatait.

Az, hogy mi a szlovákiai magyar irodalom, és milyen szereplehetőségei vannak, különösen érdekes kérdés akkor, amikor szakadás történt ebben az irodalomban. A tények: a kb. százfős Szlovákiai Magyar Írók Társaságában (ennyi író szerepel a szervezet honlapján, bár az elnöke százharminc főről beszélt, sőt egyes helyeken száznegyven főről írnak) történt a szakadás, kb. egy tucat tag lépett ki az elmúlt héten. Ez mintegy betetőzte a 2014 óta tartó kilépési folyamatot, amelynek során összesen kb. húsz író lépett ki a SZMÍT-ből. És nem pávavadász irodalmárokról van szó, hanem hazai, szlovákiai és magyarországi irodalmi sikereket arató szerzőkről, akiknek többsége rendszeresen publikál a legjobb kortárs magyar irodalmi lapokban. Hunčík Péterről, akinek díjazott és szlovákra is lefordított regényét már a legújabb kortárs szlovák irodalomtörténet is elemzi. Bárczi Zsófiáról, az idei év Madách-díjas prózaírójáról. Polgár Anikóról, N. Tóth Anikóról, Benyovszky Krisztiánról, Juhász R. Józsefről, szintén Madách-díjas szerzőkről, Hizsnyai Tóth Ildikó kétszeres Madách-díjas műfordítóról. Csehy Zoltánról, a József Attila-, Sziveri János-, Csáth Géza- és Alföld-díjas költőről. Macsovszky Péterről, aki magyar nyelvű kötetei mellett az egyik legjobb szlovák nyelvű költő, Anasoft-díjas prózaíró, Ján Hollý-díjas műfordító. Nem folytatom, lehetne sorolni.

Valami nagyon elromlott tehát, ha egy írótársaság csak úgy hagyja kilépni legsikeresebb szerzőit, vagy legalábbis azok nagy részét, felét, vagy talán még annál is többet. Tulajdonképpen nem is érthető, hogy egy írószövetség miért nem tesz meg mindent azért, hogy szlovákiai és magyarországi kontextusban is legismertebb szerzőit lebeszélje erről a lépésről, nem érthető, hogy a kilépés tényét csak úgy egyszerűen tudomásul veszi. Valami bűzlik Dániában.

Vagy egész egyszerűen politikai kérdésről van szó? Magyarország sikeresen exportálta a szlovákiai magyar irodalomba a tragikus, leegyszerűsítő és bűnös kétosztatú világot? A szlovákiai magyar irodalom is szétvált „balliberális” és „nemzeti-konzervatív” táborra? Hasonlóan a magyarországihoz, ahol minden szerzőt, minden írószervezetet, minden ösztöndíjat, de lassan már a parkok fáit és a madarakat is megbélyegzik és felosztják „balliberális” és „nemzeti-konzervatív”-okra? A SZMÍT-ben maradó Barak László, Hizsnyai Zoltán, Juhász Katalin, Szalay Zoltán lenne akkor a „nemzeti-konzervatív”?

(...)

Németh Zoltán írását teljes terjedelmében a dunszt.sk online kultmagazinban olvashatják.

 

A szerző költő, irodalomtörténész, kritikus, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem tanára, az Irodalmi Szemle folyóirat szerkesztője.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!