Otthonosan, látósokkal, Bagoson

2019. 08. 19. 17:47

Harmadik alkalommal szervezett írótábort Szilágybagoson a marosvásárhelyi Látó folyóirat. Kemenes Henriette visszatérő táborlakóként tudósít a történtekről, az elhangzottakról.

A Látó tábor résztvevői   Fotó: Új Krisztina

 

Immár hagyománnyá vált, hogy a nyár néhány napjára Szilágybagos valódi irodalmi erőközponttá válik. Idén sem volt ez másképp, hiszen augusztus 8. és 11. között zajlott a már jól ismert Látó-tábor, a marosvásárhelyi szépirodalmi folyóirat írótábora. A szervezők az esemény központi tematikájának ezúttal az otthonos idegenséget választották. Külön öröm, hogy az előző évekhez képest, az idei meghívottak listája több névvel is bővült.

Élővárados bajtársammal, Ozsváth Zsuzsival nyakunkba véve Bihar és Szilágy megye rögös útjait, a Várad folyóirat képviseletében mi is elindultunk Bagos felé. A széplaki napi menü elfogyasztása után, már csak néhány kilométer választott el az Oázis kempingtől, ahol a szállásunk volt. Az érkezés és a rövid pakolászás után elindulunk a dombra, a pincesorra, ahol Szabó József – Öcsi pincéje és annak környéke biztosította a szinte mesébe illő milliőt az irodalmi pinceszemináriumoknak nevezett beszélgetésekhez.

Az odavezető út ismerős, a hely otthonos, jó visszajönni ide. A pincegádor feletti kisház évről-évre szépül, csinosodik, a hosszú faasztalokon vadvirágos vázák, a korsókban jéghideg rozé. Az elsők között érkezünk, kis idő múlva megjönnek a többiek is. Marina Ida polgármester-asszony sem várat magára, ahogyan az előző években, úgy most is ő az, aki hivatalosan megnyitja a 3. Látó-tábort. A rá jellemző laza professzionalizmussal mondja el nyitóbeszédét, pár szóban bemutatja Szilágybagost, a települést, amit legjobb tudása szerint szívvel-lélekkel igazgat. Le sem tagadhatná, mekkora büszkeséggel tölti el, hogy a külföldön dolgozó fiatalok többsége visszavágyik és vissza is tér ide, itt képzeli el a jövőt, itt alapít családot. Kedvelem a község polgármesterét,

sosem a száraz protokollszöveget halljuk tőle,

inkább a dolgok emberi oldaláról közelíti meg a mondanivalót. Nem csak a  hivatalos személy áll előttünk, hanem az irodalomszerető, irodalomfogyasztó és nem utolsó sorban, az irodalmi életet aktívan támogató nő. A megnyitó után Demény Péter mutatta be a Látó folyóirat Ady-számát, majd felolvasás következett.

Plenáris ülés diófaárnyékban   Fotó: Kovács Tünde

 

Minden reggel napindító versolvasással kezdődik, valami olyasmi ez, mint a napi ige. A gyümölcsfák alatt elnyúlva hallgatjuk Magdalena Garbacik, Tahti Schmidt, Sandra Buljanovic Simonovic, Sevgi Can Yağcı Aksel, Karolina Wywrot, Dánél Móna beszélgetését a magyar nyelvből való fordítás nehézségeiről és mindarról, amiért ez mégis megér minden fáradozást. A nyelv, ami szétválaszt címmel az erdélyi és magyarországi irodalmi nyelvhasználat közti különbségekről, átfedésekről és trendekről folyik egy másik eszmecsere, Bíró-Balogh Tamás, Kiss László, Korpa Tamás, Codău Annamari, Láng Zsolt, Demeter Zsuzsa és Gálfalvi Ágnes részvételével. Ezek után rövid kritikai beszélgetések, klikkrecek következtek Benedek Szabolcs Vörös, mint a vér, valamint Borsodi László Szétszórt némaság című köteteiről. Benedeket Vida Gábor és Szabó Róbert Csaba, míg Borsodit Kovács Tünde és Szabó Katalin faggatja. Természetesen a hallgatóság vitaindító kérdései és a dedikáció sem maradt el. A napot Ozsváth Zsuzsi, Kiss László, Papp Attila Zsolt és Borsodi László felolvasása zárja.

Másnap, a reggeli vers után, amit ezúttal jómagam szolgáltattam, Bíró-Balogh Tamás Hakni című, frissen megjelent novelláskötetét mutatja be Codău Annamari és Demény Péter. A kötet még szinte nyomdameleg, maga a szerző is csak itt kapta kézhez a Lektor Kiadó gondozásában megjelent művet. A délelőtt második fele ismét a fordító lányoké, bevallom, nekem ők voltak a személyes kedvenceim. Az európai trendekről beszélnek a kortárs irodalomban. Roppant izgalmas lengyel, török, finn és szerb anyanyelvűek szemszögéből látni a magyar nyelvet és irodalmat, valamint azt, hogy

melyek azok az eszközök, amikkel hozzá lehet nyúlni ehhez a nyelvhez,

mi lehet a titka egy jó fordításnak, mik a leggyakoribb nehézségek és buktatók, amikbe egy fordító beleütközik munkája során. Gáfalvi Ágnes kötetszerkesztésről beszélget Demeter Zsuzsával, a Kinde Annamária Összes művei első kötetének szerkesztőjével, ami a Holnap Kulturális Egyesület gondozásában jelent meg. A hőség miatt a beszélgetés után tervezett írófoci végül elmaradt, pedig a tavalyihoz képest most tényleg rákészültem lélekben. A szurkolásra, ugye.

Kovács András Ferenc és Láng Zsolt születésnapi beszélgetése a szilágyborzási kultúrházban   Fotó: Kovács Tünde

 

Kora este a szilágyborzási kultúrotthonban olvasunk fel, ki verset, ki prózát, Balássy Fanni, Korpa Tamás, Új Krisztina, Bíró-Balogh Tamás társaságában. Borzási kiruccanásunk a hatvan éves Kovács András Ferenc, azaz KAF és Láng Zsolt nosztalgiabeszélgetésével zárul, felelevenítve megismerkedésük pillanatát, az első leírt szavakat, rímet, verset és mindent, ami KAF-ot azzá az emberré és költővé tette, aki ma. Le sem tudná tagadni a meghatározó szerepet, amit a színház játszik az életében. A rá jellemző hamisítatlan slendriánsággal, otthonosan mozogva a szípadon, olvasta fel költeményeit. A nagy számban megjelent édeklődők hangos tapssal jutalmazták és köszöntötték a hatvanassá lett Kovács András Ferencet. Hát, boldog születésnapot, KAF, Isten éltessen sokáig!

Hiányoltam a titkos tábornaplók felolvasását az utolsó nap, amiket tavaly Zsuzsival nagy gonddal írogattunk, a mit sem sejtő táborozók elől rejtegetve. Az éjszakába nyúló beszélgetések számomra nem csak szórakoztatóak, de tanulságosak is. Eszembe jut pár gondolat, amiket Vida Gáborral boncolgattunk egy pohár fröccs mellett. Az emberek közti valós és őszinte kapcsolatról, arról a fajta kommunikációról, ami lassan de biztosan – technika ide vagy oda –, elkezdett visszafejlődni. Talán ezért fontosak az ilyen és hasonló élmények, a Látó-tábor, ez a pár augusztusi nap a Szilágyság hepehupái közt, a beszélgetések, amikor ismét összehoz minket az irodalom. Mikor kicsit megállhat az idő.

 

A 3. Látó-tábort a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány, Szilágybagos község Polgármesteri hivatala, az NKA és a Fiatal Írók Szövetsége támogatta.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!