Az erdélyi félpohár
2017. 04. 26. 20:06„Nagy, terjeszkedő félpohár. Úgy importál ostobaságokat, hogy azt a legvirgoncabb cégek is elirigyelhetnék. És exportál is, lendületesen és problémátlanul.” Demény Péter írása.
Nagy egy félpohár, annyi szent. Váradtól Csíkszeredáig, Szatmártól Kézdivásárhelyig, Temesvártól Brassóig terjed. Fő jellemzője: félig mindig üres; mindig félig üres; üres mindig félig. Szóval: üres. Már annak sem tud örülni, ha nincs egészen tele.
A reális problémákat mindig irreális megoldásokkal próbálja orvosolni. „Nem hátrálunk meg!”, repeszti, persze felkiáltójellel. A múlt mindig fontosabb neki, mint a jelen és a jövő.
Nagy, terebélyes, szertartásos félpohár. Ha valami véletlenül mégis megoldódik, teljesen kétségbeesik. Már a megoldás puszta lehetősége is elkeseríti. Előbb jössz te, aztán én, mondja mindig, ha a megoldást keresik a mosogatóban. De ha a másik jön, legyint: „úgysem lesz belőle semmi.” Ha tényleg nem, akkor lelkesen jubilál. Soha semmit nem tud dinamikusan kezelni, csak dölyfösen és statikusan.
Nagy, kulturális, körülményes félpohár. Az árut hosszú ú-val írja, a jelenetet szcsenetának, a csendőrséget zsándármeriának nevezi, de terjedelmesen és könnyező üvegfallal prédikál. Az ő bánata a legnagyobb a világon! Amellett minden bánat eltörpül. Karinthyról, Lohinszkyról és Poór Liliről hüppög, de altesti poénokon hahotázik, és lakodalmas zenére zokogja el a bánatát.
Hetedrangú történészeknek hiszi el, hogy az egyik legnagyobb költő hülye és megvásárolható volt, miközben ott koccan a költő városában, és ha a kispados történész nem látogat oda, nagy csörömpöléssel szokott beszélni a „váteszről”. Ilyenkor néhány verssor is eszébe jut, mindig ugyanazok.
Nagy, terjeszkedő félpohár. Úgy importál ostobaságokat, hogy azt a legvirgoncabb cégek is elirigyelhetnék. És exportál is, lendületesen és problémátlanul.
Remélem, nemsokára szétpattan.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
