Bizonytalansági indítvány

2017. 06. 20. 17:22

Szerencsétlen kimenetelű alkuk a Grindeanu kabinet megbuktatásának árnyékában. Szűcs László jegyzete.

 

Kísértetiesen a múlt hétvégi Le Mans-i 24 órás autóversenyre emlékeztet a román kormány sorsáról döntő bizalmatlansági indítvány szavazása előtti nap: egyik percről a másikra változik a helyzet, sokat veszíthetnek azok, akik kockáztatnak, célba csak az ér, aki nem hibázik. Még az a párhuzam is áll, hogy a sok fordulat után végül a német induló számítása jön be.

Alig két hete ugyanitt, a portálunknak nyilatkozó elemzővel egyetértve írtunk arról: a bukaresti koalíció nem kockáztatja az ország politikai stabilitását azzal, hogy meneszti a kormányfőt és/vagy a kabinetet. Komoly oka volt e lépésre a PSD-nek, illetve nem számolt azzal Dragnea pártelnök, hogy a bábfigurának tartott, fél évig akként is viselkedő Grindeanu önálló életre kel, ahelyett, hogy félreállna. Tán elhitte magáról, ő lehet a Kis Párizs Emmanuel Macronja. Hagyjuk meg a lehetőséget neki, egyszer ügyesen fel is építi magát azzá, csakhogy a szerdai próbatételt politikailag aligha éli túl, ha mégis, akkor sem áll össze mögötte tartós parlamenti többség. Tegyük fel, megalakul a Grindeanu 2 kormány, de arra ne fogadjunk, hogy a politikai stabilitás szinonimájaként vonul be a köztudatba.

Játszik még mint lehetőség egy előrehozott választás, bár a nagy pártok törvényhozói aligha vennének búcsút mandátumuktól, amikor végre látványosan – a többi közszolgáét megelőzve – nőnek a fizetéseik. Hallani valamiféle nagykoalíció, nemzeti egységkormány lehetőségéről is, amit Iohannis elnök főz a Cotroceni-palota konyhájában, gondolva a jövő évi centenárium felfokozott hangulatára is.

Az egész kutyakomédia nem érdemelne ennyi mondatot, ha a parlamenti erőviszonyok egyik napról a másikra – alkalmilag – nem növelik meg az RMDSZ politikai súlyát, játékterét. Hisz a harminc magyar törvényhozó igen szavazata a bizalmatlansági indítvány elfogadásakor kényelmesen ellensúlyozhatja a szocdem pártfegyelem aklából elkóborló honanyák és honatyák voksait. Távolmaradásuk pedig Grindeanu esélyeit juttatja levegőhöz.

Azt sejteni lehetett, az RMDSZ nem adja olcsón a szavazatait, bevallottan ceruzával a kézben ültek le egyezkedni. Hogy mit kérhettek Grindeanutól, illetve ő mit ígért, arról nem sok szó esik. Ugyan sok miniszteri szék üres, de Orbán Viktort idézve, ha tó van, béka is lesz benne. Volt miről alkudni a szocdem-liberális többséggel, méghozzá sietve, hisz a pénztár szerda délben zár.

Egyelőre úgy fest: nem köttetik semmiféle üzlet, kitört a ceruza hegye. Az RMDSZ két, részben szimbolikus, részben már tárgyalt, a parlamentben elakadt kezdeményezést melegített fel: március 15. hivatalosítása a romániai magyarság nemzeti ünnepeként, valamint a közigazgatási törvényben a nyelvhasználat limitjének levitele tíz százalékra. Kedd délelőtt az oktatási törvény módosításának igényéről is lehetett hallani, illetve a kisebbségi kerettörvényről is fújni kezdték lefelé a port. Csakhogy közben az ellenzék is, az erdélyi szocdemek is besokalltak: elsősorban március 15. pirosbetűsítése verte ki a biztosítékokat. Le is került a napirendről minden alku, az RMDSZ pedig fityiszt ad, nem a voksait.

Feltehetően voltak pillanatok, amikor Kelemen Hunorék – talán erős székelyföldi nyomásra – azt gondolhatták, itt a lehetőség, most lehet sokat kérni, s nem számoltak a lehetséges és hisztérikus reakciókkal. (Lásd Băsescu undorító, míg Boc visszafogottabb nemzetféltő aggodalmait.) Hogy miért március 15-ét kellett ilyen formában feltételül szabni? Fogalmam sincs, le merem fogadni, egy átlagos rommagyar választónak esze ágában sem lett volna ezt kérni a három kívánságot teljesíteni próbáló, horogra akadt peszedés aranyhaltól. Ezt a napot Erdély- és Partium-szerte hosszú évek óta méltóképpen ünnepli a közösség, s az is hagyomány (igaz, Iohannis barátunk megtörte), hogy a román állami vezetők el-eljuttatják ilyenkor ünnepi üzeneteiket, üdvözleteiket, választási évben fokozva a jelzők használatát. Munkaszüneti nappá emelése értelmezhetetlen és fölösleges, ez elsősorban a közalkalmazottakra vonatkozna, rájuk is jobbára a Székelyföldön. S mit tegyen az, aki vegyes házasságban született? Négy órát dolgozzon március idusán? 

A tíz százalékos nyelvhasználati küszöb elérése is inkább szimbolikus mindaddig, amíg a dolog ott sem működik olajozottan, ahol húsz százalék feletti a magyarok aránya. Célszerűbb és bölcsebb lett volna valami teljesíthető, vállalható, mind a magyar, mind a román közösség számára rokonszenves feltételt szabni a harminc voksért. Mondjuk elkérni a következő három esztendőre a közlekedési tárcát, komoly forrás-garanciákkal, azt a célt megnevezve, hogy mindenki megelégedésére záros határidőn belül elkészül az észak-erdélyi autósztráda, a déli projektet sem veszélyeztetve. Azzal a felkiáltással, hogy 2020. március 15-én valahol a román-magyar határ közelében, ahol a két aszfaltcsík összeér, ünnepélyesen átvágják a piros-sárga-kék – piros-fehér-zöld avatószalagot. 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!