Két kormány közt, tévúton

2017. 06. 22. 20:00

Nevetséges, ami ma Romániában történik, bár nekünk, akik itt élünk, igencsak sírásra görbül a szánk. Nem csak azért, mert mi lettünk ismét a bűnbakok, hanem azért is, mert ez a botrány akkor következett be, amikor Románia jobb megítélést és pozíciókat remélhet(ett) az Európai Unióban. Simon Judit jegyzete.

 

Nevetve hívott telefonon Londonban élő barátnőm. Jó húsz éve költözött a ködös Albionba, megrögzött konzervatívpárti szavazó, egyetért a Brexittel és küzd a bevándorlók integrációjáért.

Azért hívott, mert nagyon viccesnek tartja, ami Romániában történik, úgy látja, ilyen önbizalom túltengésben, mint Liviu Dragnea, csak Theresa May szenved. A brit kormányfő előrehozott választásokkal gyengítette saját pártját, önmaga pozícióját, hajszálon múlt, hogy egyáltalán megmaradjon a kabinet élén. Liviu Dragnea, a Szociáldemokra Párt (PSD) és Călin Popescu Tăriceanu, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) elnöke karöltve bizalmatlansági indítvánnyal buktatták meg a saját kormányukat. Ugyan ez sikerült, de a koalíciónak csökkent a törvényhozási támogatottsága, és egyáltalán nem biztos, hogy gyorsan új kormányt alakíthatnak. A labda ugyanis az államfő térfelén pattog, és Iohannis biztosan kihasználja a helyzetet néhány csel erejéig, s még az sem kizárt, hogy ő rúgja be a döntő gólt.  Tagadhatatlanul vicces volt, ahogy a parlamentben a szocdemek ünnepelték saját kormányuk bukását. Jó mulatság, férfimunka volt, csak sokba kerül az országnak.

Kétségtelen, Dragnea sokat dolgozott, amíg elérte ezt a páratlan eredményt. Megpróbálta meggyőzni az általa jelölt miniszterelnököt, hogy mondjon le. Nem sikerült, mi több, számos párttársát is maga ellen fordította. Leült tárgyalni az RMDSZ-szel, de előbb meg kellett bizonyosodnia, hogy kitör a nacionalista vihar és semmit nem kell teljesíteni ígéreteiből. Senki ne mondja azt, hogy a szocdem elnök nem tudta, milyen műfelháborodást vált majd ki a magyar nemzeti ünnep romániai szabadnapja, ahogy azt is kiszámította, hogy az évek óta porosodó kisebbségi törvényt azonnal, és tudatosan összemossák a székelyföldi autonómiakövetelésekkel. Azok, akik Erdélyt féltve most kiabáltak, nagyon hasonlítottak azokhoz a tüntetőkhöz, akik télen a Cotroceni palota előtt a multiktól, Sorostól, a magyaroktól és egyéb veszedelmektől akarták megóvni az országot. Persze szomorú, hogy 2017-ben a szélsőségeseken kívül is létezik olyan közeg, amely kapható a nacionalista, gyűlölködő megmozdulásokra. Azt sem lehet szó nélkül hagyni, ahogy a nemzeti liberálisokhoz közelálló Realitatea tévé moderátora kezelte a kérdést, vagy azt, ahogy Băsescu volt államfő viselkedett, aki a magyarok segítségével jutott két mandátumhoz.

Ilyen helyzetben, haraggal és felháborodással telten nehéz higgadtan vizsgálni a történések hátterét. Mégis érdemes megpróbálni. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt nyilatkozta, gombnyomásra beindult a nacionalista gépezet. Kérdés, ki nyomta meg a gombot és miért. Dragnea keze biztos benne volt, amikor a Szövetséget belerángatta a kormánybuktatási botrányba. (Ugye, nem felejtettük el, a PSD a MOGYE miatt buktatta meg 2012 tavaszán Mihai Răzvan Ungureanu kabinetjét.) Kétséges, hogy az ellenzéki pártok a romániai magyarok ellen horkantak fel, sokkal inkább a PSD-t akarták és akarják ily módon gyengíteni, rásütni az „románság árulója” bélyeget, amire a szocdem szavazók sokkal fogékonyabbak, mint a gazdasági, a bel- és külpolitikai gazemberségekre, vagy akár a korrupcióra. Kapóra jött a Nemzeti Liberális Pártnak (PNL) és a többieknek is, hogy az RMDSZ okán össztűz alá vonják Dragenaékat, számítva jó néhány PSD-s honatya rokonszenvére. Ne feledjük, a szocdemek soraiban ott vannak a párt nélkül maradt, vagy a kisebb pártokból beszivárgott nacionalisták. Băsescu is azonnal lecsapott erre a lehetőségre, hiába, pártja, a PMP nem sok vizet zavar.

Klaus Iohannis államfő Berlinből, Angela Merkel „mellől” üzente haza: szó sem lehet etnikai alapú autonómiáról, holott nem is volt erről szó. Az államfőnek, aki a téli „ellenállók” mozgalma élére állt, szüksége van a Dragea ellen forduló szocdem honatyákra és szavazókra. Úgyhogy csak rátett egy lapáttal a nemzetféltő retorikára, hogy lássa az országot, nemzetet, Erdélyt féltő nép, ő jó román, elsősorban a románság érdekeit tekinti elsődlegesnek. A washingtoni, brüsszeli diplomáciai sikerei ugyanis nem hatják meg a PSD-re szavazók többségét.

A PSD–ALDE koalíció hétfőn mutatja be kormányfő javaslatát az államelnöknek, utóbbi ezt a pillanatot is előkészítette az üzenetével.

Félreértések elkerülése végett ismétlem: a nacionalista fellángolást nem lehet és nem szabad szó nélkül hagyni, de nem árt tudni, a látványos és hangos hőzöngés nem veszélyesebb, mint a mindenkori távolságtartás.

Liviu Dragnea ebben a pillanatban kiszámíthatatlan. Annyira fél az igazságszolgáltatástól, és annyira dühíti, hogy a titkosszolgálatok nem támogatják, hogy nem győzi gyártani az összesküvés-elméleteket. 

A szocdem vezető túlkalkulálta magát, azt hitte, a párton belüli hangadók összhangban vannak a szűk kamarillával. Kiderült: nincsenek. A PSD-n belül elindult egy törésvonal, amely ki tudja, hol áll meg. Ponta és Grindeanu kizárását sem fogadta vastaps.

Londoni barátnőmnek igaza van, hogy nevetséges az, ami most az országban történik, de nekünk, akik itt élünk, inkább sírásra görbül a szánk. Nem csak azért, hogy mi, magyarok lettünk ismét a bűnbakok, hanem azért is, mert ez a botrány akkor következett be, amikor Románia jobb megítélést és pozíciókat remélhetett az Európai Unióban. Angliában lehet örülni is a brexitnek, de egy romexit katasztrófába sodorna mindnyájunkat. Kisiklana a vonat, amelyen együtt utazunk magyarok és románok. 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!