Miért nem eszik románt a medve?

2017. 06. 26. 09:36

Miért ne lehetne pont a medveügyön kezdeni az autonómiát? Tasnádi-Sáhy Péter jegyzete.

 

Egész nyáron kisebb-nagyobb székelyföldi medve-incidensektől hangos a sajtó: Tusnádfürdő házaihoz és kukáihoz úgy járnak a bundások, mintha szupermarktbe mennének, most pedig egy pásztort vágott földhöz és harapott combon a medve az esztenánál, mert nem engedte, hogy a juhaiból tömje meg a bendőjét.
Ha az ember a hozzászólásokat végiggörgeti a cikkek alatt, kiviláglik, hogy a problémának legmarkánsabb olvasata erősen nacionalista színezetet kap: Bukarest röhög a markába, miközben a székelyt eszi a medve.
Ne legyünk naivak, bizonyára van olyan széles látókörű román honatya (mostanában tényleg úgy tűnik, mintha csupa ilyenből állna ki a parlament), aki – a román közvélemény egy részével egyetemben – szívesen ereszt meg egy-egy vaskos viccet a góbé-faló medvék gusztusának dicséretére, de nézzünk saját nemzet-lelkünkbe és valljuk meg, hogyan reagálnánk össznépi átlagban, ha történetesen a Regátban ütné fel a fejét hasonló vész.

És ha Bukarest ténylegesen betartani akar, nemcsak az országra általában jellemző szervezetlenségről, trehányságról, működőképes döntések kiötlésére való alkalmatlanságról van is szó, ettől függetlenül miért ne nézhetnénk a problémára a maga teljességében?

Jelesül például arra, hogy bizony a medve volt itt előbb. Nem csak Székelyföldön, egyáltalában a Földön, egy alig pár százezer éves fajhoz illenék némi alázat. Tény, hogy a védelemnek köszönhetően az állomány elszaporodott, de azért szorult egyáltalán védelemre, mert az emberi tevékenységnek köszönhetően (pl: agyatlan fakitermelés) az élettere leszűkült, illetve a vadászok szinte egész Európából kiirtották, még csak nem is a húsáért, hanem mély emberi gyilokvágyból. A medve nem azt nézi, hogy székelyt vagy magyart ver a földhöz, egyedül csak élni szeretne, és a bocsait nevelni, pont úgy, mint a többi élőlény.

Tény, hogy a megyei és helyi önkormányzatok kezét kötik az országos törvények, azaz nem lehet szépen leöldösni a medvéket, ami a legegyszerűbb megoldás lenne, de szakértőket hívni, lakosságot tájékoztatni, a probléma kezelésére alkalmas profi vadőrséget szervezni, más területeken is hasznos nemzetközi kapcsolatokat építve áttelepítésre alkalmas természetvédelmi területekkel kommunikálni, villanypásztorra pénzt szerezni és azt a gazdák körében kipályáztatni csak lehetne. Ahol eurómilliós beruházások létre tudnak jönni a patakokat letaroló törpe-vízművekre, ez sem lehetne akadály, egyébként pedig miért ne lehetne pont a medveügyön kezdeni az autonómiát.
Arról nem is beszélve, hogy a világ szerencsésebb pontjain, ahol – Székelyföldhöz hasonlóan – van még nagyvad-állomány, elég csak Afrika vagy India nemzeti parkjaira, Dél-Afrika ketreces fehér-cápa leseire gondolni, az állatokkal való együttélés nem csak felelősséget, feladatot, kötelességet jelent, hanem komoly vonzerőt is a nemzetközi turizmusnak. Gondolom, a bevétel számolgatásakor már kevesebben emlegetnék Bukarestet.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!