Csak pragmatikusan?

2018. 11. 22. 10:27

A többségi akarat előtti behódolás receptjét fogalmazta meg Nagyváradon egy néppárti politikus. A lényeg, inkább haladjuk díszlépésben az elrománosodás felé, mintsem az RMDSZ… Szűcs László jegyzete.

 

Új fejezetet nyitott a romániai magyar politizálás száz éves történetében az EMNP pártigazgatója, aki szerint az általa képviselt politikai szervezet pragmatizmusból nem áll ellen a Körös-parti várost kétharmados többséggel irányító nemzeti liberális polgármesternek. A kijelentés mögött nem valamiféle urbanisztikai megfontolás húzódik, csak a remény a szomszéd kecskéjének mielőbbi pusztulására (lásd a jóslatot: a liberálisok hamarosan úgyis átveszik a jelenleg magyar politikus által elnökölt megyei tanács irányítását is).

A Néppárt létét – politikai tevékenység, koncepció, vízió sajnálatos hiányában – Biharországban ma egy tényező indokolja, az RMDSZ-szel szembeni ellenszenv folyamatos kinyilvánítása. A pragmatizmus lényege, amivel az ellenállás hiányát magyarázzák, hogy bármilyen témában feszüljön is egymásnak Bolojan polgármester és annak jelenleg egyetlen számottevő politikai ellenfele, a néppárti vezetés hivatalból a román érveket fogadja el helyesnek. (Rögzíthetnék is az alapszabályzatukban: 1. paragrafus Bolojannak mindig igaza van, 2. paragrafus, ha az RMDSZ-nek van igaza, automatikusan életbe lép az 1. paragrafus.) Feltehetően a belváros funari ihletésű centenáriumi telelobogózását is az említett gyakorlatias érzék nevében értékelik, továbbá azt is helyeslik, hogy a város nem támogatja a civil szervezeteket. Ugyanígy a polgármester pártján állnak, amikor az elutasítja egy új magyar iskola alapításának a tervét. A pragmatizmus mint néppárti doktrina meglepő újdonság, hiszen az ellenállásról való lemondásról is szóló sajtótájékoztató első részében a Néppárt szellemi vezetője, Tőkés László még nacionalista városvezetőnek nevezte Bolojant, míg Csomortányi pártigazgató percekkel később már úgy fogalmazott: Bolojan az RMDSZ szemében nacionalista. Ebből csak arra gondolhatunk, hogy Tőkés EP-képviselő az RMDSZ szemével lát.

A rövid meghatározás szerint a pragmatizmus egy elmélet igazsága vagy helyessége gyakorlati eredményességében tud megnyilvánulni. Kérdezhetjük úgy: képes-e a helyi tanácsban képviselettel nem rendelkező párt a város magyarságát érintő eredményeket (nem apró, szimbolikus gesztusokat!) elérni a polgármesternél, miközben éppen ők emlékeztetnek arra, hogy korábban az RMDSZ koalíciója Bolojan pártjával ért véget fiaskóval. S majd akkor jön el a magyaroknak a Kánaán, ha a megye vezetéséből is kikerülnek az RMDSZ vezetői, s velük szemben a képviselet nélküli párt készteti majd a román többséget érdemi lépésekre kisebbségi ügyekben? (Ide kívánkozik még egy zárójel: 2020-ban a nemzeti liberálisok megyei kampányának fontos része lesz az a folyamatosan hangoztatott vád, hogy a magyarlakta települések a mostani ciklusban túl sok támogatást kaptak.)

Ha az elmúlt közel három évtizedben bármelyik RMDSZ-es helyi vagy országos szereplő hasonló kijelentéssel próbálkozott volna, az még a régi szép neptunos időkben is az illető politikai pályafutásának a végét jelenti. Persze, azt se feledjük, a pártigazgatói kijelentés mögött nincs sem tét, sem felelősség, sem választói felhatalmazás. A korábbi nemzeti radikális retorikával ugyanúgy súlytalan volt, mint ezzel a pragmatikus maszlaggal. Viszont egészen súlyos állítás, hogy az RMDSZ a városban etnikai feszültségek keltésében érdekelt. Ezzel a fogalommal nem bölcs dolog játszani, még akkor sem, ha az ember tisztánlátását megzavarja fokozott pragmatizmusa.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!