Csilingel. Ha jár

2017. 10. 23. 09:51

Városszerte dugókat, a nyilvánosságban éles vitákat váltott ki a napokban a nagyváradi tömegközlekedést két napra megbénító sztrájk. Kinek van igaza, lehet-e csak az egyik félnek igaza egy ilyen bérvitában? Szűcs László jegyzete.

Egy Siemens típusú villamos épp befut a Szent László térre. Akadozó szolidaritás

 

Két teljes hétköznapon át bénította meg a múlt héten Nagyvárad busz- és villamosjáratokból álló, amúgy az országban a legjobban szervezettek között emlegetett tömegközlekedését egy váratlan sztrájk. (Az eddigi sikeres működés szemléletes jele, hogy néhány hónapja a helyi közlekedési cég, az OTL igazgatója, Csuzi István ugyanarra a feladatkörre szerződött át az Emírségek fővárosába, Abu Dhabiba, ami a mi tájainkon elég szokatlan váltás.)

A váradi közszállításiak munkabeszüntetését annak függvényében, hogy ki melyik oldalon állt az ügyben, nevezték egyfelől illegálisnak, másfelől spontánnak. Tény, valószínűleg a cég szakszervezeti vezetője volt az utolsó, aki értesült a tervezett akcióról, ami máris felveti a kérdést, egy önkormábnyzati cégnél a vezetőség vagy a dolgozók érdekét kell képviselje a szakszervezeti vezető. A város polgármestere is törvénytelennek nevezte a leállást. Láthatóan alaposan meg is lepte, s fel is zaklatta a sztrájk sikere, ahogy azt is rosszul viselte, hogy az általa a vállalat székhelyén a munka felvételére ösztönzött sofőrök egy része hurrogással fogadta szavait, illetve a két százalékos béremelésre tett szűkmarkú ajánlatát. (Egyébként az elöljáró hajlamos hiúsági kérdésként kezelni az őt személyében is érintő vitás ügyeket, öt-hat esztendeje az vezetett kapcsolatai megromlásához, indulatos viszályokhoz a korábban vele partner helyi RMDSZ-szel, hogy a kihívójaként a polgármester-választáson ellenében induló egykori kormányzati kollégája egy alkalommal úgy fogalmazott: Ilie Bolojannak nincsenek víziói a városfejlesztéssel kapcsolatban.)

Sajátos részlete a váradi közlekedési sztrájknak, hogy a villamosvezetők fellépése volt a radikálisabb, kitartóbb, alighanem tovább is tart a munkabeszüntetés, ha nem veszi fel a munkát néhány buszsofőr, akik állítólag nemrég kerültek a céghez, szemben a vállalatnál több évtizedet lehúzott kötöttpályás kollégáikkal.

A felek még abban sem értenek egyet, mennyire indokolt a sztrájk. Miközben az egyik villamosvezető a neten megosztotta az előző havi béréről szóló cédulát, amin 1500 lej nettó szerepel, a polgármester szerint a villamosokon szolgálók átlagosan körülbelül 2000, a buszsofőrök ennél is magasabb összeget keresnek. Ha arra gondolok, hogy éppen a sztrájk idején foglalkozott a magyar sajtó a BKV ajánlatával, miszerint 400.000 forintos bruttó fizetéssel vesz fel új sofőröket Budapesten, ami 6000 lej körül van, nem csodálkoznék, ha romániai sofőrök bukkannának fel a budapesti közszállítási cég humánerőforrás osztályán. Az ajánlat Pesten is vitákat gerjesztett, hisz a cégnél dolgozó buszosok nem keresnek ennyit. Abba tán belegondolni sem érdemes, mennyit visz haza egy sofőr Abu Dhabiban.

Elméletileg teljesíthetők is lennének a váradi bérkövetelések, a havi nettó háromezer lej, amennyiben a ma 3 lejes vonaljegy árát a budapestihez (350 forint, azaz 4,75 lej) igazítanák. Igaz, akkor 3 jegy áráért már taxival is el lehetne jutni a városban egy elég nagy távolságra. S nem említettünk nyugat-európai árakat, például Göteborgban 29 korona, azaz három euró körüli a jegy ára. Nyilván a romániai utas képtelen lenne megfizetni ilyen drága tömegközlekedést, a város jelentős összegekkel támogatja is saját vállalatát.

Éppen erre hivatkozva tartotta a polgármester erkölcstelennek a sztrájkot, mondván a város évi 4-5 millió eurós támogatásáért cserébe elvárhatja, hogy dolgozzanak. Azt nem tette hozzá, hogy az összeg negyede eleve a különböző bérletkedvezményeket, ingyenességeket ellentételezi, a többi pedig, ami működésre megy, áttételesen a hazai utazóközönség pénztárcájához igazított jegyárakban jelenik meg. (Csak érdekességként, a négyszázezres észt főváros, Tallin költségvetését mintegy évi 12 millió euróval terhelte meg az, amikor 2013-ban ingyenessé tette a tömegközlekedést minden helyi lakos számára.)

Egy közlekedési sztrájk mindig komoly zsarolási lehetőséget jelent, amivel könnyen vissza lehet élni. Ám látva a polgármester reakcióit, azt kell gondolnom, finomabb, legitim módszerekkel a dolgozók semmit sem értek volna el, így ha okoztak is kényelmetlenséget, legalább vita folyik a helyzetükről, s jobb esélyük van két százaléknál több emelést elérni. Ennyinél jóval többet megkapnak a kormány ígérete szerint mindenféle bérharc nélkül sokan mások, akik az államnak dolgoznak, teszem azt egy luxusjárgányt hajtó minisztériumi sofőr. Vajon aki villamost vezet, kinek dolgozik?



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!