Napfény és színház Gyergyóban 3.

2017. 10. 23. 19:57

Egy sokat ígérő roma előadás a XII. Nemzetiségi Színházi Kollokviumon, s a kérdés, jár-e a romáknak saját kőszínház Romániában. Simon Judit gyergyószentmiklósi sorozatának befejező része néhány korábban méltatott produkció linkjével.

Nyomokat hagytunk a kis gyurmapöttyökön     Fotók: Kolozsi Borsos Gábor

 

Ha engem kérdeznek, azt mondom, a Kollokvium szervezői és egy mindent olajozottan lebonyolító csapat „intézte el”, hogy október közepén csillogó napsütésben lehessen sétálni, hogy délután és este a színház büfé teraszán ihassuk meg a kávénkat, sörünket, és a szabadtéri koncertek alatt se fagyoskodjunk. Noha késő este már nem volt annyira meleg, a színészzenekarok olyan hangulatot teremtettek, hogy mozgás nélkül nem lehetett kibírni, úgyhogy nem fáztunk.

A Kollokvium logója az ujjlenyomat, mert nyomot kell hagyni a világban. A részvevő alkotók, a közönség, no meg, mi újságírók és ők, kritikusok is rányomtuk az ujjunkat a kis gyurmapöttyre, hogy hagyjunk valamit magunk után a gyergyói Figura Stúdió Színházban.

Bennünk pedig az előadások, a beszélgetések nyomai maradtak, erősebben vagy gyengébben, előadástól, beszélgetéstől függően.

Számomra október 17. volt az utolsó nap a Kollokviumon.

Középen az asszony szerepében Zita Moldovan. Élő és hiteles figura

 

Délután a bukaresti Giuvlipen Színházi Társulat Kék/naracssárga előadást néztem meg. A Mihaela Dragan alapította társulattal először tavalyelőtt, éppen a gyergyói kollokviumon találkoztam. Akkor a kitűnő színművész elmondta: a társulatuk neve romani nyelven feminizmust jelent, s a céljuk felhívni a figyelmet a roma lányok, asszonyok kiszolgáltatott helyzetére mind a hagyományos közösségeken belül, mind a tágabban vett társadalomban. Az akkori és rá egy évre, a Szatmárnémetiben rendezett IFESZT – Interetnikai Színházi Találkozón láttam újra őket, majd most a legújabb produkciójukat, melyet Mihai Lukács állított színpadra. Az első monodráma volt, Mihaela Dragan roma lányokkal és asszonyokkal készített interjúk alapján írta és adta elő. Következett a Gadjo dildo, amelyben a roma melegek problematikáját dolgozták fel sok humorral. A Joe Penhall brit drámaíró szövege nyomán készült Kék/narancssárga előadás újfent a kettős kisebbségi létet, kiszolgáltatottságot mutatja meg, egyben erős kritikát fogalmaz meg a társadalmi és egészségügyi rendszerről. Mielőtt bemegyünk az előadásra, zöld műanyag köpenyt veszünk fel, olyat, amilyent beteglátogatáskor adnak a jobb kórházakban. Interaktív produkció – gondoltam. A nagyszerű színpadkép, a provokáló zene izgalmas előadást ígért az idegbeteg roma nő és a két orvos kapcsolatrendszeréről és a két férfi közötti kapcsolatról is. Csakhogy az előadás meglehetősen unalmasra, ritmustalanra sikeredett. Az orvosok közötti hosszú szakmai beszélgetések között elsikkadt a lényeg, és a szöveg didaktikussága sem szolgálta a humortalan produkciót. Zita Moldovan az asszony szerepében volt az egyetlen élő és hiteles figura.

Sajnáltam viszont, hogy másnap nem vehetek részt a roma kőszínház, avagy államilag támogatott roma színház szükségességéről folytatott beszélgetésen. Bizonyára egyetértésben számos kollégával, alkotóval mondtam volna el, hogy a roma közösség jogai közé tartozik a kultúrájuk, problémáik megjelenítése a színpadon. Joguk van az önkormányzati vagy állami támogatással működő színházra.

 

A Nagyváradi Szigligeti Társulat a Novák Eszter rendezte Mizantróppal lépett színpadra a Kollokviumon. Az utána következő beszélgetésen kiderült, nem csak nekem, hanem a szakembereknek és a közönségnek is tetszett, ahogyan a rendező a jelenbe helyezte Moliére embergyűlölőjét. Az előadásról a bemutatót követően itt az Erporton már beszámoltam.

Váradi barátaimmal indultunk útnak hazafelé, mert a többi, a Kollokviumon szereplő előadást máshol, más alkalmakkor már láttam, és ha Thália istennő megengedi, beszámolok a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Liliom és Szatmármeti Harag György Társulat Tévedések vígjátéka előadásról. Mindkettőt Bocsárdi László állította színpadra.

A Székely Csaba írta Szeretik a banánt elvtársak? monodrámáról, a Porogi Dorka rendezte Madame de Sade-ról, valamint a Harsányi Attila előadta Sex, Drugs, Gods & Rock ’N’ Roll produkcióról is volt szerencsém beszámolni a már említett és az ezt megelőző IFESZT alkalmával.

Abban reménykedem, hogy máshol, más fesztiválon lehetőségem lesz megnézni a Figura Stúdió Színház Phaedra előadását, melyet a színház jelenlegi vezetője Albu István állított színpadra.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!