Gyilkos igazság

2017. 04. 13. 22:58

Hét halálos ítéletet terveznek végrehajtani tizenegy nap alatt az USA-ban, Arkansas államban, húsvét hétfőtől kezdve. Ez nem valamiféle régi néphagyomány felelevenítése, puszta praktikum: április végén lejár a méreginjekció egyik nehezen beszerezhető alkotóelemének szavatossága, el kell használni a készletet. Tasnádi-Sáhy Péter írása.

 

Hát igen, míg Európában az érvényben lévő nemzetközi szerződéseknek köszönhetően csak elvi vita lehet a halálbüntetés visszaállításáról, addig az USA-ban nem babra megy a játék, több államban az igazságszolgáltatás eszközkészletében szerepel a bűnös életének kioltása, jóllehet még jogerős ítélet esetén sem sietnek a végrehajtással.

A most a világsajtót megjáró Arkansas államban például 12 éve nem volt kivégzés, a mostaniakra kijelölt elítéltek közül pedig többen két- vagy akár majd három évtizede várnak az ítélet végrehajtására.

„Akkor már éppen itt az ideje, hogy beszüntessék a mocskok eltartását az adófizetők pénzén” – mondhatják azok, akik nálunk is a halálbüntetés visszaállítása mellett kardoskodnak, hiszen ezek az emberek egytől egyig gyilkosság miatt kerültek a halálsorra. „És ha a te lányod, gyereked, anyád, apád, nejed öli meg?” – hangzik ilyenkor a legmeggyőzőbb érv.

A téma egy rendkívül érdekes vetületére világít rá 23, egykor a büntetésvégrehajtásban dolgozó szakembernek Asa Hutchinsonnak, Arkansas állam republikánus kormányzójához szóló nyílt leve, melyben arra kérik, gondolja át a kivégzések ütemezését, a kivégzéseket végrehajtó személyzetre nehezedő lelki nyomást csökkentendő.

Merthogy ez az a tétel, amit mindig elfelejtenek a szemet szemért rajongók: a halálos ítélet kimondásakor nem nyílik meg az ég, hogy a Seregek Ura lesújtson villámaival, hanem a gyilkost valakinek meg kell ölnie, és az már szinte mellékes, hogy kerékbetöréssel, pallossal, villamosszékkel, vagy éppen méreginjekcióval teszi-e, illetve magányos-e a hóhér, vagy valamilyen megoldással (hárman nyomják a gombot, de igazából csak egy indítja be az adagolót) osztozhat a felelősségen, próbálhatja hárítani azt. A lényeg, hogy, még ha „humánusan” is, de valakinek gyilkolnia kell azért, hogy a gyilkos meghaljon.

És akkor itt eljutunk ahhoz a ponthoz, ahol már nem az elítéltekről, hanem rólunk, a társadalom törvényeinek keretén belül maradó részéről szól az ügy: elvárhatom-e, hogy az engem (családomat) ért sérelem miatt bárki gyilkossá váljon, akár hivatalból is?



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!