Hát nem a román az első nyelv?

2017. 09. 05. 19:43

Szilágyi Aladár jegyzete az udvarhelyi áruházi miccs-botrány utóéletéről a váradi kisboltban.

 

A skandalum kicsike tárgyai

 

Idilli helyszín a tőszomszédságunkban fungáló ABC. A környék kispénzű, idős lakói számára, akik nem jutnak el a Carefourok, Kauflandok távolos világába, nélkülözhetetlen. A miniüzlet – ahol nem titkolt szupermarket-ellenes hangulat uralkodik – egyféle minifórum is, a benne naponta kávézgató jó svádájú fogász, mélán alkoholista művész, ráérő háziasszony itt, Teodóránál hányja meg a világ dolgait, cserél híreket, eszmét és konyhareceptet. A bizánci császárnék nevét viselő Teo egyébiránt egyszemélyes intézmény: a gyógyteák és kencék alapos ismerőjeként szívesen osztogat tanácsokat, pénzüket beosztani képtelen, asszonytalan férfiaknak hasznos tippeket, s ami a legfontosabb, hitelre is ad kenyeret, élelmiszert az utca rászorulóinak. Italt nem oszt kreditbe, hiába ácsingóznak árukirakodáskor kocsija körül a szesztestvérek, nem veszi igénybe őket, hiszen a legsúlyosabb ládákat is egymaga könnyedén becipeli a raktárba. Egyetlen alkalmazottja az unokahúga, akit máramarosi szülőfalujából hozott maga után Nagyváradra, képtelen volna a nénje teljesítményére, hiszen annyira vékony, törékeny, mint egy mesebeli várkisasszony. Karcsú derekához illő keskeny, gótikus ujjai legfeljebb a pénztárgép kezelésére alkalmasak.

Minthogy megrögzött névadó vagyok, őnádszálságára a Subţirica, ejtsd: Szubcirika (Vékonyka) nevet aggattam. Elfogadta, rajta is maradt… Egyébiránt naiv lélek, meglehetősen tájékozatlan. Bár tizenvalahány éve él Váradon, még mindig el-elálmélkodik azon, hogy ebben a városban „ilyen sok” magyar él, akik (valószínűleg) egymás között magyarul beszélnek. Azzal is nehezen békül ki, hogy az utcánk sarkán lévő iskolában – mely a kimondhatatlan Szacsvay nevet viseli – csupa magyar gyerek tanul, magyarul. Nem, nem minősíthető rosszindulatúnak irányunkban, hiszen ennek tanújelét is adja: nem sok sikerrel bár, de megpróbál felcsipegetni néhány magyar szót. Piros arani, gulias paszta, kszabai kolbasz – efféle nyelvi mutatványok gyakran röppennek fel Szubcirika keskeny ajkairól.

Tegnap, ahogy beléptem a boltba, éreztem, némi feszültség uralja a „fórumot”. A rádióban – itt nyitástól zárásig szól a készülék – egy nekidühödt férfihang kommentálta (még mindig, egy héttel a történtek után is!) a székelyudvarhelyi miccs-skandallumot. Nos, beléptemkor éppen a botrányblogger által közkinccsé tett, a román média által hisztérikusan felkapott témát tárgyalták a vevőkör jelenlévő tagjai. Bár az előzményeket nem hallottam, nyilvánvaló volt, hogy a bolti fórumon ugyanvalóst összecsaphattak román és magyar szomszédjaim. Ahogy megjelentem, a nekipirult Szubcirika egyből hozzám fordult, talán valamiféle döntőbíráskodást várva el tőlem: Hát hogyan fordulhat elő ilyen felháborító eset Romániában, mi az, hogy a miccset sütögető székely lány nem volt hajlandó megérteni és kiszolgálni azt a román férfiút, stb., stb.

Próbáltam elhitetni vele, hogy a történet így nem teljes, rosszindulatú provokáció esete forgott fenn, próbáltam megértetni vele és a boltbeli publikum román felével, hogy nem csak és nem elsősorban az inkriminált leányzó hibáztatható amiatt, hogy nem tud, vagy nem mer megszólalni az állam nyelvén. Beszéltem arról, hogy „arrafelé” sok olyan falu létezik, ahol a székely gyerekek csupán az iskolában hallják az első román szót, beszéltem az iskolai nyelvoktatás alkalmatlan, önmagában meddő voltáról, de érzésem szerint nem sok megértésre találtam. Mi több, miután Szubcirika megkérdezte: hogyhogy, hát nem a román az első nyelv? – rá kellett döbbennem, nincs tudatában annak, hogy a magyarok otthon magyarul beszélnek, s a „székely” gyermek „első nyelvként” az anyanyelvét tanulja meg, odahaza.

Ennek az evidenciának az el nem fogadása elszomorított, valahogy bomladozni kezdett az ABC-beli idill. Lehangolóbb viszont, hogy országosan mennyire vékonynak bizonyult a nyugalom hamurétege, hogy még mindig szítják az érzelmek parazsát. A liberális (?) Viorel Cataramă példának okáért népi mozgalmat kezdeményezett a miccsbotrány okán a Kaufland-hálózat országos bojkottálása érdekében!

Amúgy nem lenne gond a román-magyar közeledés ügye. Hiszen a minap is egy újabb – az előzőnél szerényebb – YouTube-csemege vált közkinccsé: a felvételen Kolozsvár egyik terén, a pázsittal borított köröndön egy közösülő pár látható. Feltehetőleg a – rendőrség által később azonosított – helybéli magyar pasi és a bákói román csaj jelképes gesztusnak szánta tettét, Erdély és Órománia egyesülése szimbólumaként…



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!