Hogy vagy, kedves korrupció?

2018. 06. 08. 20:07

Egész frontos támadásba lendültek Dragnea szocdem pártelnök és társai, hogy olyan országgá váljon Románia, amilyennek megálmodták: a miniszterelnök és kabinetje fékek és ellensúlyok nélkül kormányozhasson egy következmények nélküli nemzetállamot. Simon Judit elemzése.

 

Hölgyeim és uraim, tisztelt állampolgárok, aggodalomra semmi ok, Liviu Dragnea és társai a június 9-én, este 8 órára meghirdetett nagygyűléssel megmentik a demokráciát, a jogállamot, jólétet, biztonságot és mindent, mi szem szájnak ingere. Na jó, az árak emelkednek, a lej zuhanása folytatódik, az életszínvonal csökken, az államkassza továbbra is üres, de ugye, nem ez a lényeg, mindez messze alatta áll a nagy eszmének, hogy Románia olyan legyen, mint amilyennek a kormánykoalíció elképzelte: fékek és ellensúlyok, következmények nélküli nemzetállam. A nagygyűlést a szocdem vezetők hatalmas körültekintéssel szervezik, hogy minél több zászlóval felszerelt ember tüntessen Bukarestben.

Előbb úgy volt, hogy a hagyományos családért vonulnak az utcára, aztán Viorica Dăncilă kormányfőt kellett volna támogatni, a legújabb változat szerint az igazságügy visszaélései ellen szervezik a tüntetést.

Értik, hölgyeim és uraim? A kormánypártok szerveznek tüntetést a visszaélések ellen. Vezetik a végrehajtást, a parlament két házát, megyei, illetve városi tanácsokat, az állami vállalatokat, s természetesen a rendőrség, a csendőrség is a kormánynak engedelmeskedik.

A Szociáldemokrata Párt (PSD), valamint a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) alkotta kormánykoalíció a nagygyűlést erődemonstrációnak szánja, mintegy bizonyítéknak, hogy az ország népe, a többség mögöttük áll, tehetnek, amit akarnak, a nagyobbik kormánypárti iránti bizalom töretlen. A média egyik fele, valamint a civilek egyre inkább kétségbe vonják legitimitásukat az államelnökkel szemben, akit mintegy hatmillión választottak meg közvetlenül. Kellemetlen a szembeállítás a többségükkel kérkedő PSD vezetőknek, akik nagy lépésre szánták el magukat, de sehogy sem sikerül véghezvinniük.

 

A tét

Emlékezzenek vissza, hogy már kormányzásuk legelején megpróbálták befolyásuk alá vonni az igazságszolgáltatást, elsősorban azért, hogy ellenőrizhessék a Korrupcióellenes Igazgatóságot (DNA). Akkor is, most is az amúgy harmatgyenge ellenzék, és nem túl erős civilek azzal érveltek, hogy Dragnea és társai a saját bőrüket szeretnék menteni. A szocdem elnököt egyszer már elítélték jogerősen, az elmúlt hetekben pedig hét év letöltendőt kértek az ügyészek ellene, tehát minden oka megvan rá, hogy utálja őket. A környezetéből többen ugyancsak nincsenek jobb helyzetben, számosan közülük a vádlottak padjára kerülhetnek. Az igazságszolgáltatás alárendelése a szakminisztériumnak, a tárcavezető hatáskörének fokozása az ügyészek kinevezésében és visszahívásában, sokkal nagyobb téttel bír, mint néhány kormánypolitikus megmentése. A valódi tét a legerősebb fék kiiktatása.

 

Kövesi, a jelkép

A PSD még jóval kormányra kerülése előtt minden követ megmozgatott azért, hogy megszabaduljon a DNA-tól, mint a hatalomtól kvázi független intézménytől. Akkor azért, mert állításaik szerint a megvesztegetéseket vizsgáló ügyészség Traian Băsescu államfővel játszott össze. Daniel Morart is megpróbálták valamilyen úton-módon eltávolítani, de végül neki lejárt a mandátuma és alkotmánybíróvá nevezték ki. A DNA vezetését az egykori legfőbb ügyész, Laura Codruţa Kövesi vette át, aki a politikusok rémálmának bizonyult. Megindult az ádáz küzdelem ellene a szocdemekhez közeli médiában, majd amint hatalomra kerültek, elsődleges céljukká vált leváltani a főügyészt. Megjegyzendő, hogy Kövesi csupán egy igazgatóság főügyésze az országos főügyészség keretében, melyet Augustin Lazar legfőbb ügyész vezet, és aki támogatja a DNA főügyészét. Ez lenne a második fék, amit eltávolítanának a hatalmuk nyugodt gyakorlásának útjából. Az első az Összeférhetetlenségi Hivatal (ANI) volt, amelyről nem is hallott senki azóta, amióta a kormány felügyelete alá került.

A DNA az évek során a korrupcióellenes harc jelképévé vált, az ország egyetlen intézménye, melyet folyamatosan dicsértek az Európai Unió fórumain és a nyugati kancelláriákon. A Korrupcióellenes Igazgatóságot 2002-ben hozta létre az akkori igazságügyi miniszter, Monica Macovei. A DNA lett az ország melletti érvek egyik aduja az uniós csatlakozás folyamatában, mint a korrupcióellenes fellépés ékes bizonyítéka.

Az idők folyamán egyre hatékonyabbá kezdett válni, és ha nem is szüntette meg a korrupciót, mindenképpen fékezte azt. A kisebb-nagyobb hatalommal bírók, a helyi kiskirályok félnek, nehogy lesújtson a DNA pallosa. Kövesi pedig egyre népszerűbb lett a lakosság körében, az állampolgárok bíznak benne – ezt mutatják a felmérések.

Igaz, attól sem lehet eltekinteni, hogy a Kövesi vezette igazgatóság szorosan együttműködött a Román Hírszerző Szolgálattal (SRI), de, ha érzelemmentesen vizsgáljuk az együttműködést, akkor ez akár természetes is lehet, éppen ezért volt furcsa ennek letagadása. A DNA-nak szüksége van az SRI eszközeire, felszerelésére. 

Tagadhatatlan, hogy a DNA is követett el hibákat, nem egyszer fogalmazódott meg a gyanú, hogy politikai okokból indított eljárást, de ezt nem sikerült bizonyítani, amint az ellenkezőjét sem.

A PSD–ALDE koalíció kormányra lépése nyomán Kövesi az igazságszolgáltatás jelképévé vált, holott ő ennek csak egy szegletét vezeti. Az igazságügyi tárca vezetője azt hangoztatja, hogy a DNA nem szűnik meg, csak annak jelenlegi vezetőjét kell meneszteni. Csakhogy az ANI bedarálása után nagy az esély arra, hogy a Korrupcióellenes Igazgatóság is egy kirakatintézmény marad, jobb esetben a nullával egyenlő hatáskörrel, rosszabbikban a kormányzó pártok eszközeként segítve az ellenfelek kiiktatását a politikai életből.

Amint várható volt, az államfő nem írta alá Kövesi felmentését, és elkezdődött a Dragnea vs. Kövesi szappanopera sokadik fejezete.

 

Az ellensúly

Amikor a 90-es évek elején készítették az új alkotmányt, akkor senkinek eszébe sem jutott, hogy a félprezidenciális köztársaság egyensúlyt biztosíthat a végrehajtás, a miniszterelnök, a kormánypártok túlkapásaival szemben. Akkor Ion Iliescu volt az államfő, akinek biztosítani kellett némi beleszólást az ország dolgaiba. Az azóta jobblétre szenderült, az alkotmány atyjának nevezett Antonie Iorgovan nem számolt a következményekkel, vélhetően fogalma sem volt arról, mekkora jelentőséggel bír majd ez a döntés, ha az államfő és a kormányfő nem egyazon párt embere, sőt, politikai ellenfelek.

Klaus Iohannis elnök az ő csendes módján határozott ellensúlynak bizonyul. Minden csinnadratta ellenére sem váltotta le Kövesit, mondván, őt nem győzte meg a miniszter indoklása. Az ország legmagasabb közméltósága bizonyára elolvasta a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) véleményezését, ami homlokegyenest ellentmond a tárcavezető szövegének. A CSM teljes mellszélességgel állt ki mindenkor Kövesi mellett.

Tudose tárcavezető javaslatára Viorica Dăncilă kormányfő alkotmányos konfliktust jelentett be az Alkotmánybíróságra. Lássanak csodát, az alkotmány legfőbb őrei, a taláros testület hat tagja a kilencből, köztük Varga Attila, az RMDSZ részéről benevezett tag, úgy döntött, az alkotmányos konfliktust úgy lehet megoldani, ha az államfő sürgősen leváltja a DNA főügyészét. Mert ha nem, suttogják fű alatt a szocdemek, Iohannist felfüggesztik hivatalából, mondván az alkotmánybíróság döntése mindenkire kötelező érvényű.

Az államfő egyelőre mosolyogva nyilatkozik, ő megvárja a talárosok indoklását és majd azután dönt. Sok lehetősége nincs, de ha ügyesen játszik, akár győztesen is kikerülhet ebből a birkózásból. Bizonyára őt sem érte meglepetésként az alkotmánybírák döntése. Az annak idején rosszul kitalált törvény szerint a parlamenti pártok a képviseletük arányában jelölnek alkotmánybírót, az államelnökség két személyt jelölhet a testületbe. A PSD tehát többségben van, ráadásul az Alkotmánybíróság elnöke is egy kiérdemesült szocdem. Az ellensúlyok közül így a taláros testületet teljesen törvényesen kiiktatták.

Maradt Iohannis, akinek hatásköreit megpróbálják csökkenteni. Az ügyészek kinevezését, illetve visszahívását a mindenkori igazságügyi miniszter jogai közé sorolnák. A Dăncilă–Dragnea duó botrányba fulladt izraeli útja azt jelzi, hogy a külügyek kezelését is szeretnék átvenni, valamint a titkosszolgálatokat is magukhoz akarják csábítani.

Az országot fű alatt, alkotmánymódosítás nélkül alakítanák parlamentáris köztársasággá, hogy az államfőnek csak protokolláris feladatok jussanak, a kormányfő szerepe megerősödne, aztán meglesz a hőn óhajtott teljhatalom.

 

Lehetséges forgatókönyvek

A kormánykoalíció pártvezérei egész pályás letámadást indítottak, bevetik a nehéztüzérséget és az álhíreket. Iohannist legújabban egy vidéki illetőségű szocdem korrupcióval, hatalommal való visszaéléssel vádolta meg a politikus szebeni polgármesteri időszakából. Az szinte észrevétlen maradt a közvélemény számára, hogy amikor az államfő tavaly pert vesztett egy ingatlanügyben, pillanatig sem vádolta a bíróságot részlehajlással, politikai manőverrel.

Kövesit szinte naponta citálják a CSM elé – egyelőre nekik tartozik elszámolni – valamilyen iratcsomóval, vagy adminisztratív kérdéssel.

Augustin Lazăr legfőbb ügyészt is lemondtatnák, vagy leváltanák, az indok, hogy az Olt megyei DNA-nál állítólag hamis vadak alapján indítottak eljárást.

Az álhírek a SRI-t sem kímélték, maga a szolgálatot vezető parlamenti bizottság egyik tagja állította, hogy az elmúlt évtizedben mintegy hatmillió romániai lakost hallgattak le, legálisan vagy illegálisan. Aztán kiderült, hogy az információ egy blogról származik, az igényelt lehallgatások száma a SRI közlése szerint csak mintegy harmincezerre tehető, és mind legális körülmények között történt.

Hölgyeim és uraim, joggal kérdezik, mit tehet az államfő? Iohannis, mivel vélhetően nem lepődött meg az Alkotmánybíróság döntésén, alighanem felkészült a válaszlépésekre. Lehetősége van megtagadni a DNA főügyészének visszahívását, de ezzel kockáztatja a saját felfüggesztését. Leváltani az államfőt csak referendummal lehet, az új jogszabály szerint az érvényességéhez a szavazásra jogosultak harminc százaléka kell megjelenjen az urnáknál. Amennyiben a PSD–ALDE koalíció mégis felfüggeszti az államelnököt, ezzel nagyot veszthet, Iohannis ugyanis továbbra is népszerű, megnyerné a referendumot. A felfüggesztés kockázatát Călin Popescu Tăriceanunak hívják, aki a Szenátus elnökeként a második legmagasabb közméltóság, aki a felfüggesztett elnök helyébe léphet a népszavazás eredményének megszületéséig. Néhány hónapos regnálása alatt a PSD a valóságban is féktelenül íratná alá a később nehezen helyrehozható határozatokat, törvényeket.

Az is előfordulhat, hogy az államfő jogászok és alkotmányjogászok segítségével bebizonyítja, hogy a taláros testület döntése ellentmond az alaptörvénynek, és akkor kezdődik minden elölről. Iohannis azt is megteheti, hogy leváltja a DNA főügyészét és a CSM jóváhagyásával kinevezi Kövesit ideiglenes főügyésszé, majd él alkotmányos jogával és visszautasítja az igazságügyminiszter által javasolt személyt. Mindez időbe telik, és addig sok víz lefolyik a Dâmboviţa-n.

Azt sem szabad elfeledni, hogy jövőre elnökválasztás lesz, Iohannis finoman ugyan, de elkezdte a kampányát. Ezért, de az ország érdekében is, következmények nélkül nem válthatja le a főügyészt, nem engedhet utat a lavinának, amely az illiberalizmus felé sodorja Romániát.

Az Alkotmánybíróság a Velencei Bizottsághoz fordult, hogy megvédje a testületet ért támadásoktól. Az alaptörvény őre feljelentette az országot.

A Velencei Bizottság jelezte, szakértőket küld Romániába, hogy megvizsgálja a helyzet állását.

 

És még nincs vége

A szappanopera fontos fejezeteihez érkeztünk. Az Alkotmánybíróság a Hivatalos Közlönyben publikálta döntése indoklását. A 133 oldalas dokumentumban annyi az újdonság, hogy a három ellenszavazattal élő bíró kifejti, sem alkotmányos ellentét, sem jogkörök félreértelmezése nem történt, amikor az államfő visszautasította a DNA főügyész felmentését. Kiderül az is, hogy két, a döntést aláíró alkotmánybíró másban látja a konfliktust, konkrétan abban, hogy a szakminiszter és CSM között hiányos a kommunikáció. Így vagy úgy, a döntés érvényes, megfellebbezhetetlen, és kötelező érvényű. Az indoklásban nem szerepel, hogy az államfőnek mennyi időn belül kell „végrehajtani” az Alkotmánybíróság „előírását”, Iohannis akár húzhatná is az időt, de a szakértők szerint a döntését harminc napon belül illik figyelembe venni.

Hölgyeim és uraim, slusszpoén következik: amennyiben valaki tájékoztatja a Velencei Bizottság szakembereit, hogy Romániában politikai befolyás alatt áll az Alkotmánybíróság, a kormánypártok előnyére hozz döntéseket, akkor Iohannisnak és Kövesinek nem kell mást tennie, mint leülni és kérni egy erős feketekávét.



Ez is érdekelheti...

Lenni, vagy őrültnek lenni

Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!