Kikoptunk innen, kikoptunk onnan

2019. 01. 13. 18:28

Fontos, sajtónyilvános rendezvények a magyar és a román fővárosban, a romániai magyar média teljes hiányában. A valóság tükrözése helyett maradnak az átvett anyagok. Szűcs László jegyzete.

 

Fontos (vagy annak vélt) történések zajlottak csütörtökön környezetünkben a politikában, méghozzá Bukarestben és Budapesten, most bizonyosan össze nem keverendően. Időrendben délelőtt Orbán Viktor  kiállt a majdnem teljes magyar sajtó elé, (beleértve a külföldi tudósítókat), ami szokatlan, ritka, ennél fogva fontosként is értékelhető. Hétköznapi rendszerekben mindennapos, rutinmunka. Mármint az, hogy a független, ellenzéki, valódi kérdéseket megfogalmazni képes riporterek is bebocsáttatást nyernek az új kancelláriára. Azért nem egészen mindenki, a legkényelmetlenebbnek vélt redakciók akkreditációs kérését a helyhiányra, a túljelentkezésekre hivatkozva elhárították. Ezek után meglehetősen furcsa, hogy a többi, magát függetlennek valló médium ezt úgyszólván benyelte, nem szolidarizált távolmaradással (vagy egyéb gesztussal), pedig bármelyikük megélhette volna a kívül tágasabb helyzetet. Úgy látszik, az esemény unikuma, a miniszterelnök jelenléte a kormányinfón azt eredményezte, hogy a szakmai ambíciók felülkerekedtek az etikán.

Ehhez képest, úgy érzem, egeret szült a felfokozott médiaérdeklődés, nem voltak elég jók a kérdések, stílszerű focihasonlattal élve olyan volt az egész, mint valami gólképtelen, meddő mezőnyfölény. Talán ott követték el a hibát a kérdezők, hogy a témákból készültek, nem pedig Orbánból. Hiába, nem volt alkalmuk a rutinszerzésre. Válaszokat vártak, miközben a miniszterelnök nem is nekik beszélt, hanem a saját táborához. Az egyetlen őszinte, bár csak utóbb felfedezett gesztus az volt, amikor a felvetésre, hogy valamennyi megyei napilapban ugyanott, ugyanúgy, ugyanaz a vele készült interjú jelenik meg időnként, szóvivőjére mosolyogva annyit mondott halkan: „Még szép.” A másik apró repedés a kormányfői kommunikáció sima falán az volt, amikor a bevezető rész utolsó, összefoglaló részében a kormányfő annak a reményének adott hangot, hogy a választások után az európai intézményekben a bevándorláspárti erők kerülnek többségbe.

Mindezek mellett, ami leginkább szemet szúrt, hogy az év médiaeseményén, ahol a Maszol.ro megfogalmazása szerint „gyakorlatilag bárki kérdezhetett”, tudtommal egyetlen határon túli szerkesztőség sem képviseltette magát, sem a NER-kompatibilis alákérdezők, sem a lehetséges kellemetlenkedők. Orbán nem téma? Pedig a kormányfő még Romániát is említette felvezetőjében, mint lehetséges partnert a közös európai érdekérvényesítésben. De nem, sehol egy külhoni sajtómunkás, vagy csak ül csendben a hátsó sorban. Nem szól kérdést a szánk, nem fáj fejünk.

*

Az Orbán-féle sajtószeánsz estéjén a bukaresti Román Athaeneum előadótermében zajlott a román EU elnökség ünnepi nyitórendezvénye, brüsszeli vendégekkel, csokornyakkendőkkel, jó és kevésbé jó beszédekkel, örömódás koncerttel, odakint kormányellenes, Európa-párti tüntetőkkel, hóviharral, ahogy az dukál. Biztosra veszem, itt, a sok riporter, fotós, operatőr között sem képviseltette magát a hazai magyar média, sőt, egyáltalán, ha volt magyar résztvevője az estnek, az legfennebb a zenekarban húzta a vonót, hiszen a muzsikusokat a 28 tagállamból verbuválták. Ez persze lehet a szervezők felelőssége, feledékenysége is, de tény, hogy rendesen kikoptunk a fontos bukaresti eseményekből, politikailag és sajtóilag egyaránt. Az is benne lehet a dologban, hogy már-már elvárás mindent a budapesti unióellenesség szemüvegén át nézni, a megfelelési kényszer már odáig ért, hogy Ferenc pápa hivatalosan be nem jelentett csíksomlyói látogatatásának hírén is sikkes fanyalogni, lévén a katolikus egyház bevándorláspárti feje sem felel meg az elvárásoknak. Az ilyen egyházfő vizitjétől rendes magyar ember nem esik hasra. Még szép!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!