Leltár – 2020

2020. 12. 31. 10:31

Ennek a szép, kerek számjegyekből írott évnek a végét járjuk, és úgy látom, amit úgy szívből szeretnék kívánni a következő esztendőre Önöknek meg önmagunknak, hogy vegyük észre: ez a világ és benne mi magunk is ilyen szépen, kereken működünk – számjegyek alakjától függetlenül, de egymástól és sok egyéb mástól is függően! Magyari Sára írásával búcsúzunk húszhúsztól.

Ennek a szép, kerek számjegyeket író évnek az elején olyan szép, kerek reményeink voltak. Emlékszem, a tavalyi év végére, milyen pozitív kicsengésű baráti beszélgetéseket hallottam, és az internetes világ modern varázslói is micsoda nagyszerű esztendőt jósoltak a páros számok, a kerekded számjegyek ritmikusságából fakadóan. Kutatóként mindig rácsodálkozom ezekre a kedves jóslatokra: olyan emberiek, olyan kapaszkodókkal telítettek, s az igazság az, ha nem hinnénk a pozitív változásban, ha nem reménykednénk a jóban (bármit is jelentsen most ez a szó), nem nagyon tudnánk hosszútávon életben maradni, legalábbis ép ésszel és lélekkel semmiképpen sem.

Aztán jött ez az év – és olyan lett, amilyen. Nem emlékeztetnék senkit a történésekre. Azt mindenki megélte, tapasztalta valahogyan. Inkább arról értekeznék, mit mutatnak meg rólunk, 21. századi, modernül élőkről a körülöttünk lévő történésekhez való viszonyulásaink.

Egyik oldalról jól látszik az életképességünk, melynek építőkövei között ott találjuk az alkalmazkodást, a kreatív megoldásokat, az újraépítés igényét és erejét, az egymás segítését. Bármennyire is nem vagyok az online oktatás és munka híve, belátom, akarat és hozzáállás kérdése elsősorban, hogy mire és hogyan használjuk a technikát, az internetet. Tavasz óta figyeltem, gyűjtöttem különböző intézmények (oktatási, kulturális, tájékoztatási, vallási, adminisztratív stb.) megoldási stratégiáit, és az tűnt fel, személyfüggő, vezetőfüggő elsősorban, hogy x intézmény milyen gyakorlatot alkalmaz; és igazából munkamorál kérdése is a dolog. Valahol ott születtek meg a jó gyakorlatok, ahol az emberek dolgozni akartak. Végezni a munkájukat – jelen helyzetben úgy, ahogy lehet, de számomra az derült ki, lehetett jól is csinálni. S ha az akarat megvolt, előbb-utóbb meglett hozzá a technika, a felszerelés, a módszer, a tudás. Ahol pedig a munkamorál a béka sejhaja alatt van, ott főleg kifogások voltak, vannak, hogy miért is nem lehet.

Másik oldalról az körvonalazódott, hogy nagy baj van a tudásunkkal. Pontosabban ennek hiányával. A mi kisebb és nagyobb világunk is újabb két nagy táborra szakadt: vírustagadók és vírusrettegők, pro vagy kontra maszkolók, oltásigenlők és oltáselutasítók. Mindkét tábor ugyanazon mechanizmusok alapján működik, melynek mozgatója a tudáshiány, a műveletlenség és az egyszempontúság, plusz a felfokozott érzelmi állapot, melynek mindkét oldalán az alapérzelmek közül a félelmet találjuk. Az egyik tábor félti az életét, retteg a betegségtől s végső soron a haláltól, elvileg félti a családját, az emberiséget, szinte vakul hisz a számoknak, a tudomány egy szegmensének; a másik oldal pedig ugyanettől fél, csak okként nem a vírust nevezi meg, hanem az oltást, a járványügyi intézkedéseket, a számokat, a tudomány egy szegmensét stb.

Harmadik oldalként emelem be, – csak pislákoló jelenségként, de reménykeltő jelleggel – hogy a tudósvilág, a kutatói közösségek közül néhányan egyre határozottabban szólalnak fel, mutatják meg a nagyközönség előtt is tudásukat; megemelkedett a tudománynépszerűsítő beszélgetések, írások, műsorok száma. Egyre több kolléga fog össze – tudományterületektől függetlenül – és világít rá arra, hogy az ember működése, a társadalmak működése, az élet maga nem egyszempontú történet. Valahogyan megtaláltuk az idén a módját annak, hogy az elefántcsonttoronyban üldögélő és magányosan gondolkodó kutató képe leépüljön, és kiderüljön, vannak, akik kimerészkednek a nagyvilágba és a hangjukat hallatják, sőt közösen gondolkodnak, kutatnak. Erre az egyik legjobb példa egy magyar felfedezés, mely a természettudományokkal foglalkozó, amerikai Science c. hetilapnál felkerült az idei top10-es listára. A fizika és a filozófia határterületét feszegető vagy inkább összekötő kutatás egyik nagy erénye a többszempontúság.

Ennek a szép, kerek számjegyekből írott évnek a végét járjuk, és úgy látom, amit úgy szívből szeretnék kívánni a következő esztendőre Önöknek meg önmagunknak, hogy vegyük észre: ez a világ és benne mi magunk is ilyen szépen, kereken működünk – számjegyek alakjától függetlenül, de egymástól és sok egyéb mástól is függően!



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!