Nincsenek emberszeletek

2020. 08. 15. 19:29

„Nem vagyok naiv, nem hiszem, hogy a jó ember sohasem bánt, sosem karcol, nem okoz fájdalmat, csak valahogyan meg tudja tartani a határokat, jóváteszi az okozott károkat, a megbékélésre törekszik, arra, hogy neki is és a környezetének is jó legyen.” Magyari Sára írása.

 

Sokan ismerünk maffiatörténeteket: a maffiózó a templom bejáratánál hagyja a géppuskáját, bent imádkozik egyet, majd kijön és megy gyilkolászni: férfit, nőt; öreget, gyereket. Vagy a hazai alvilág muksói jó nagy összegeket adományoznak templomnak, szegényeknek. A sok rossz mellett tesznek sok jót is. De ettől ők nem lesznek jó emberek, mégcsak semlegesek sem. Mert bármennyire is relativizáltuk a jó és a rossz fogalmát, attól még van egyfajta – nem is tudom, hogyan nevezzem – természetes jó és természetes rossz. Valahogyan úgy tudnám meghatározni, hogy az a jó, ami nekem is és a környezetemnek is jó, és ha csak az egyiknek vagy csak a másiknak jó, akkor az már átkerül a rossz kategóriájába. Persze ma már több olyan közösségben is megfordulunk, ahol más a jó, de valahogyan mégis látszik, hogy összességében nem a jó tobzódik körülöttünk. És észre sem vettük, hogy létrejöttek az egyszemélyes közösségek – Csányi Vilmos etológus ír erről nagyon jó és közérthető dolgokat.

Ez az egyszemélyes közösség az egy ember, aki képes ugyan az együttműködésre ideig-óráig, de csak önmagához hűséges (önmagához sem, mert nincs megfelelő tudása arról, ő hogyan is működik valójában), hosszútávon valamilyen függőséget produkál (pl. italozik, drogozik, túleszi magát), esetleg mentális zavarokkal küzd vagy minimum depresszióval. Az ilyen ember hiedelemkáoszban él, azaz a valóság egy eleméről nincs reális, megalapozott, többszempontú és generációkat túlélő (elméleti), megfigyeléseken alapuló (gyakorlati, tapasztalati) tudása, hanem a sokféle állítás közül választ magának egy-két szimpatikusat. Csakhogy ez az embertípus nagyon elesett is, könnyen befolyásolható és a tudatlanságát, az egyedüllétét illuzórikus elemekkel leplezi.

Ám de, jönnek a választások! Nem szeretném taglalni, hogy valójában nincs kire szavazni, mert én megszoktam: amióta politikus van, azóta a kisebbik rossz talán megszavazható. A politikus és a megszavazható szavak a lényeg. Itt kanyarodom vissza a címhez is: nincsenek emberszeletek, azaz nem úgy van az, hogy most, amíg kampányolok, addig mondok ezt-azt, aztán majd mást teszek. De még csak úgy sincs, hogy most nagyon arrogáns vagyok ugyan, mert kampányolok, gúnyolódom jobbra-balra, de majd ha polgármester leszek, akkor már udvarias, hídverő, nyugalmat árasztó, problémamegoldó vezető leszek! Az a jelölt, aki nyilvánosan sérteget idős nőket, aki egy másik polgármesternek nyilvánosan kijavítja a helyesírási hibáit, aki csak a többségiek húsvétján köszönti az ünneplőket és a sajátján nem, az nagy valószínűséggel más helyzetekben is gyakorolni fogja a megszégyenítést, a fejhajtást, akár a megfélemlítést is. Mert nincsenek emberszeletek.

Az az ember, aki látványosan segít idegeneket (nem külföldi állampolgárokra gondolok), minden követ megmozgat mások jogaiért, fennhangon kiabál a korrupció ellen, de magára hagyja a hozzá legközelebb állókat, lábbal tiporja, folyamatosan szidja származási környezetét, és olyan alapon válogat maga mellé munkatársakat, hogy az barát legyen, nem pedig szakmailag felkészült, az csak a látványosan jó ember kategóriája. Mert nincsenek emberszeletek!

És az az ember, aki kifelé betegeken segít, életeket ment, a legnyitottabb emberek közé tartozónak vallja magát, de magánemberként családokat szakít szét, hálapénzt követel, esetleg néhol luxuskuplerájokat működtet, mondjuk kiskorúakkal, vagy például nemzetiségi alapon foglalkozik a rászorulókkal, betegekkel, valahogyan az sem egyértelműen a valóban jó ember kategóriája. Ilyenkor sincsenek emberszeletek?

Nem vagyok naiv, nem hiszem, hogy a jó ember sohasem bánt, sosem karcol, nem okoz fájdalmat, csak valahogyan meg tudja tartani a határokat,

jóváteszi az okozott károkat, a megbékélésre törekszik, arra, hogy neki is és a környezetének is jó legyen. Valahogyan több szempontot is figyelembe mer venni. Megpróbál is-is magatartást gyakorolni, nem pedig vagy-vagy helyzeteket teremteni.

Szétnézek a kórházainkban, templomainkban, pártjainkban, iskoláinkban és szétnézek az ismerőseim körében is: sokan elhiszik, hogy márpedig vannak emberszeletek – kifelé egy emberszelet, befelé egy teljesen másik szelet az emberből. És elhiszik, hogy ez így van jól, hogy ez a természetes vagy minimum vállrándítással elintézik, hogy ez a világ!

Nézem a választási plakátokat – semmitmondóak, nincs bennük erő, tenniakarás (pl. nemigen használnak igéket). Nézem a jelölteket – acsarkodnak, dobálóznak és elhiszik, hogy őket mindenki (el)ismeri, nincs szükségük tudásra, csak aláírókra. Látom, ahogyan szétmálik az a közeg, mely valamikor az egyik legigazságosabb, legkulturáltabb, legemberibb hely volt. Rettegek. Valóban attól félek, hogy nincsenek már sokan az emberek: csak az emberszeletek.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!