Tévképzetek a kollektív tudatban

2020. 08. 30. 09:28

Vírus van, félrevezetés és manipuláció is, az adatok nem pontosak, a politikusok hazudnak. Utóbbi nem újdonság, de nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a román társadalom egy jelentős része kételkedjen a koronavírusban, vagy legalábbis elbagatellizálja azt. Covaciu Norbert írása.

 

Egy belém nevelt reguláris, racionalista gondolkodásmód miatt zsigerileg tagadom az összeesküvés-elméleteket. A korszak, amiben élünk rendkívül termékeny az összeesküvés-elméletek gyártásában. Oda jutottunk, hogy nem csupán az egyszerű ember képtelen különbséget tenni tény és konteó között. Az emberi tudás oly mértékben specializálódott, hogy egy adott tudományterületen jártas személyt könnyedén megvezethet egy másik tudományterületen, vagy akár egyik tudományterületen sem jártas egyén. Bizonyos konteók tagadásához megvan a megfelelő tudásunk, de ha valójában belegondolunk, a legtöbb összeesküvés-elmélet ellen nincsenek érveink, legjobb esetben meg tudunk kérdezni egy informatikus, biológus, vagy az adott tudományterületen jártas barátot, és a legtöbb, amit tehetünk: vakon hiszünk neki.

Ha az etikáját nézzük az összeesküvés-elméleteknek, az a helyes kérdés, hogy feltételezhetjük-e a mindenkori politikai hatalomról vagy a transznacionális cégekről, hogy a profit érdekében a legmocskosabb aljasságokra képesek? Van, aki feltételezi, van, aki nem. Létezik egy elmélet, ami viszonylag hitelesen cáfolja a nagyobb összeesküvés-elméleteket: ha egy összeesküvésben sokan vesznek részt, az előbb-utóbb úgyis kiderül, mert valaki vagy szándékosan vagy véletlenül elmondja. Vegyük például a mostani helyzetet. Néhány ember összeesküszik, hogy járványt zúdítanak a világra, de azoknak a száma, akiket még be kell vonniuk vagy le kell fizetniük több tízezret tesz ki. Ha valaki azt komolyan gondolja, hogy egy ekkora méretű átverés nem derülne ki, nem a realitások talaján él, tévképzetekben szenved. Ha a kisebb összeesküvéseket nézzük, akkor milyen mértékű lehet egy olyan, amelyikben négy-öt ember vesz részt? Mert talán ennyien még tudják tartani a szájukat.

Mit lehet tenni a tömeges skizofrénia megfékezése ellen? A tömeges skizofrénia alatt nem az értendő, hogy egyre több egyént diagnosztizálnak skizofréniával, hanem azt, hogy a korábban egyéni szinten megjelenő tévképzetek megjelennek a kollektív tudatban. Mit mond ez el a korszellemről? Néhány évtizeddel ezelőtt maximum egy sci-fi regényben olvashattunk olyan elképzeléseket, amelyeket ma az emberek egy része konteóként, másik része tényként kezel, de akad egy olyan vékony szelet is, amelyik politikai vagy anyagi hasznot remélve gyártja őket. Az egyéni skizofréniával lehet valamit kezdeni, de a kollektív tévképzeteket nem lehet féken tartani, itt nincs elmeosztály, nem létezik a csodadoktor. Egy lehetőség áll rendelkezésünkre: biztos tudás beépítése a világképzetünkbe. Minden ember felépít a saját elméjében egy világot, ami részben a szüleinktől és az elsődleges szocializációs környezetünktől, illetve az iskolából megszerzett információkon alapszik. Ez a világképzet a saját élettapasztalatok hatására változhat.

Az emberek elméjében felépített világok nem csupán a tényeken alapulnak. Foghíjasok. Ha téglából áll a felépített világ, akkor a téglák a tények, de az építmény egyes pontokon gyenge, mert vagy hiányoznak a téglák belőle, vagy mert vályoggal tömködtük tele.

Azok, akik nem anyagi hasznot remélve vagy nem politikai okok miatt gyártják az összeesküvés-elméleteket két, dolog miatt tartanak ki a nézeteik mellett. Az első: lusták. Ha elfogadnák tényként a tényeket, akkor vissza kellene bontaniuk a világuk tégláit egészen a legelső vályogig és onnan újraépíteni. Második: egy olyan burokban, örvényben élnek, amelynek centrumából nincs kilátás a tények horizontjára. Számos ilyen örvényt ismerünk, amelyeknek a szélei összekapcsolódnak egymással. Erre talán a legjobb példa az 5G és a koronavírus viszonya. Kezdetben arról szóltak a konteók, hogy az 5G megölte a madarakat és méheket, később összekapcsolódott a koronavírus-elméletekkel és elképesztőbbnél elképesztőbb összeesküvés-elméletek láttak napvilágot. Tulajdonképpen nem történt más, csupán összeért két örvény széle.

Valójában arról szeretnék szólni, hogy miért olyan nagyarányú Romániában azoknak a száma, akik nem hisznek a koronavírusban. Politikai hovatartozástól függetlenül tényként jelenthetjük ki, hogy a kormány nem kezelte jól, és most sem kezeli jól a kialakult helyzetet. Az emberek bizalma folyamatosan csökken(t) a politikusokban.

Az én tégláimat nagyrészt a szülőktől, tanáraimtól kaptam. Később a könyvekből, az internetről olvasottakból, illetve a médiából hallottakból-látottakból formáztam. Hamar rájöttem, hogy az internet és a média gyakran félrevezet, sőt még a könyvek is hazudhatnak, ezért az én világképem jelen pillanatban nagymértékben a saját élettapasztalatomon, illetve a körülöttem lévő világ megfigyelésén alapszik. Miért fontos ez? Valamikor április elején jelent meg a hír az interneten, hogy pénzt adnak azoknak a családtagoknak, akik beleegyeznek, hogy az elhunyt rokonuk halálozási lapjára ráírják, koronavírusban halt meg. Internetes információ, nem sokat törődtem vele: zsigerből elutasítottam. Néhány nap múlva az egyik családtagom állt elő ezzel a konteóval, valakitől hallotta, ő is hallotta valakitől. Én csak mosolyogtam. Egy napra rá megjelent az egyik kereskedelmi tévécsatorna vezető híreként. Még akkor sem hittem el. Néhány hét múlva egy közeli családtagom barátja elmondta, hogy nekik is felajánlottak pénzt egy elhunyt családtagjukkal kapcsolatban. Ezt elsődleges információnak tartottam, ezért elhittem. Kíváncsi voltam, hogy mennyire taksálják a halottak üdvét. Kiderült, hogy megyénként és kórházanként eltérő, 700 és 2000 euró közötti az összeg. A második gondolatom az volt, amit ki is mondtam hangosan: nehéz elhinnem, hogy a politikusok nem tudnak erről a dologról, sőt, nem vagyok biztos benne, hogy nem ők állnak a háttérben. De itt megálltam, mert éreztem, hogy vályogot raknék le, nincs bizonyítékom, így ez megmarad csupán egy feltételezésnek az én világomban.

Számos asszisztensnő van a családban. Van, aki azt mondja, hogy nem mondhat semmit, mert aláírattak velük egy dokumentumot. Van, aki annyit azért elmondott, hogy nem szabad például újraéleszteniük március óta. A szájon át történő lélegeztetés tiltását még érteném, de a kórházak raktárjainak mélyén azért csak akad egy-két kézi lélegeztető is. Az én nézetem szerint ez egyenlő a gyilkossággal. Egy közeli faluban élő rokon szomszédja egyedül élő, idős asztmás nő. Kihívták hozzá a mentőt, mert nem kapott levegőt. Bevitték, egy nap múlva kiengedték. Két nap múlva újra bevitték, de immár koronavírus fertőzöttként tartották számon. A fél falut lezárták, a nőt elkönyvelték fertőzöttnek, bekerült a statisztikába, majd néhány nap múlva hazaengedték. Azért ennél jóval hosszabb idejű a betegség lefolyása. Számos ilyen, és ehhez hasonló történet van még, de még egyet mindenképpen elmondok, mert élesen rávilágít arra, hogy milyen társadalomban élünk mi itt a Balkánon, az EU tagjaként, állítólag európai értékeket képviselve egy látszatdemokráciában. Az egyik rokonom a tizennyolcadik születésnapját ünnepelné októberben. Két évvel ezelőtt lefoglalta a fesztiváltermet, ahol az ünnepséget szerette volna tartani. A tulajdonos most azt mondta neki, hogy abban a formában, ahogy eltervezték, nem tarthatják meg a rendezvényt. A rokonomnak azonban nem kell csüggednie, hiszen kétszeres áron mindössze néhány száz méterrel az eredeti helyszíntől van egy másik terem, ahol szinte korlátozások nélkül tarthatnak rendezvényeket. A rendőrség kimegy, megbünteti a tulajdonost – minden le van beszélve: a lehető legkisebb büntetést róják ki, és minden mehet tovább, mindenki boldog. Ja, a legfontosabbat majdnem elfelejtettem: a tulajdonos is rendőr.

Sehogy – valahogy így állunk most ezzel a vírussal. Hisszük is meg nem is. Ami személy szerint engem illet: hiszem, hogy van vírus, bár a politikusaink közbenjárásának köszönhetően jelentősen megromlott az imázsa a szememben, bacivá szelídült, de még mindig tartok tőle, már csak azért is, mert én is megjártam a koronavírusos kórházat, és első éjszaka hallottam a mellettem lévő szobában valakit levegőért kapkodni, nagyokat hörgött, majd nővérek jöttek-mentek a folyosón. Vírus van, félrevezetés és manipuláció is, az adatok nem pontosak, a politikusok hazudnak. Utóbbi nem újdonság, de nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a román társadalom egy jelentős része kételkedjen a koronavírusban, vagy legalábbis elbagatellizálja azt. A másik fő tényező pedig a tudatlanság. A tudás megszerzésének egyik legfontosabb helye az iskola. Ahogy elnézem a közoktatás körüli felfordulást, az egymásnak ellentmondó híreket, az egyik nap tényként kijelentett, majd a másik nap megcáfolt információkat, az állandóan változó tanügyminisztereket, a koncepciónélküliséget arra vonatkozóan, hogy milyen gyereket akar nevelni a közoktatás, hogy abból majd milyen felnőtt váljon, egyhamar ezen a téren sem várhatunk javulást. Csak tudjunk lépést tartani és győzzük felfogni a jövőben ránk váró összeesküvés-elméleteket.

 

A szerző a nagyváradi PKE magyar nyelv és irodalom szakán végzett, pedagógusként dolgozik. Egyetemista kora óta jelennek meg novellái és könyvkritikái. Első kötete Az a fél flakon sör címmel a tavasz folyamán a Várad Kulturális Folyóirat gondozásában jelent meg, a könyv bemutatóját a járvány miatt csak a közeli hetekben tartják meg Zilahon.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!