Csapatjáték mindhalálig

2017. 10. 12. 18:55

Mai történet a Kapufa és öngól. Egy szerelmes, tizenéves fiú élete és halála egy felvonásban. A szülők, a közösség, a társadalom közönyössége. Az elkésett valóságraébredés. Körmöczi-Kriván Péter darabját Tasnádi-Sáhy Péter állította színpadra Nagyváradon. Simon Judit kritikája.

Boy szerepében Sebestyén Hunor   Fotók: Szigligeti Színház

 

A Pál utcai fiúk a 21. században – jutott eszembe, amikor először találkoztam Körmöczi-Kriván darabjával. Érzelmekkel, drámai pillanatokkal teli szöveg, gyakorlatilag egy színészre hangolva. Azt is gondoltam akkor, hogy komoly feladat színpadra állítani az amúgy meseírással foglalkozó szerző első színművét, amellyel első díjat nyert a váradi és a székelyudvarhelyi színház legutóbbi Drámázat című pályázatának debüt kategóriájában.

A Szigligeti Társulat vállalta a bemutatását, s ugyancsak pályázatot írt ki kezdő rendezőknek a mű színpadra állítására. Tasnádi-Sáhy Péter nyert, aki idén végezte a mesterit Marosvásárhelyen, Bocsárdi László évfolyamában. Ő maga is írt drámákat, melyek gyökeresen eltérnek a Kapufa és öngól formájától és tartalmától. A szarkasztikus Tasnádi-Sáhy és az érzelmes Körmöczi-Kriván találkozásából jött létre az előadás, amely az örök Shakespeare-ben gyökerezik.

A rendező a szerelmi szálból indult ki, a két fiatal történetében Rómeó és Júlia tragédiáját, haláluk utáni egyesülésüket helyezi a középpontba, ami nem jelenti azt, hogy az előadás ne tenné fel a szűkebb és tágabb közösségre vonatkozó fontos kérdéseket.

A maszkok mögött a Boy leleteit vizsgáló orvosok

 

Boy (Sebestyén Hunor), e tizenéves fiú számára a foci, a csapat jelenti a világot, ameddig be nem lép az életébe Szuzi (Tőkés Imola), a szerelem. Amikor a fiúval találkozunk, a lány már halott. Öngyilkosságba kergették. Boy az emlékét próbálja védeni a csapat ellenében. A szembefordulás, a kilépés a sorból hozza el neki Sam-et (Ungvári Oszkár), a vérrögöt, a halált. Boyt ugyanis társai kegyetlenül megverik. Senki, még szülei sem veszik észre, hogy valami szörnyűség történt a gyermekükkel. A fiú nem mondja el, nem árulja el a csapatot. Amikor a felnőttek megtudják, már késő. Anyja (Gajai Ágnes), apja (Kiss Csaba) magukkal vannak elfoglalva és az örökbefogadott kisgyerekkel. Boyra senki sem figyel, pedig igényelné a szeretetet, a törődést. A maga módján, ahogy a tizenévesek teszik.

Az előadásban a csapat, az orvos, a szülők is maszkot viselnek, mindaddig, míg ki nem derül a tragédia. Akkor néha, rövid időre lehullnak az álarcok. Boy sosem takarja el az arcát, a halál tudata szükségtelenné teszi a rejtőzködést. Akkor hazudott, amikor eltitkolta Samet. S talán máskor is letagadott néhány csínytevést. Talán Sam megjelenéséig Boy is egy volt a csapatból, talán ő is maszkot viselt, mint a többiek. Megfelelt. Amint egyénné változott, a közösség megbüntette.

Amikor látjuk, már búcsúzik a világtól. Mintha nem értené, mi történt a családjával, a csapattal, a közösséggel, hogy mindenki figyel rá. Ő már csak Sam-mel törődik, és Szuzival. Egyre közelebb kerül a lányhoz.

Az arctalanság mögé rejtőző csapat

 

A Szigligeti Stúdió terme focipályára emlékeztet. Két oldalon egy-egy kapu, a nézőtér olyan, mint a lelátó. A játéktérben álarcos színészek, a vörös hajú önkéntes srác figyeli, hogy mindenki megtalálja a helyét. Tizenéves ő is, talán Boy-jal egykorú, a színház az élete, mi történne, ha kiközösítenék? Elhessegetem a gondolatot, várom, kezdődjön az előadás, újból megállapítom, milyen tehetséges zenész Ungvári, aztán kiderül, színésznek sem utolsó. Bejön Sebestyén (Boy) játszik az apró focilabdával, olyan, mint a szomszéd srác, csak kicsit szomorúbb. Első pillanattól magával ragad, kíváncsi vagyok rá és a történetére. Számtalan színe, hangja van ennek a fiúnak, nagy nyeremény a színháznak.

Visszafogottan játszik, semmi melodráma, mégis csorogni kezdenek a könnyeim. Velejéig őszinte minden szava, minden mozdulata. Ő Boy, előtte lehetne még az élet, de búcsúznia kell, mert egyetlen pillanatra szembefordult a csapattal. Mert egyetlen pillanatra egyénileg döntött. Szépséges, amikor nem érti, a szüleit, amikor a kisöccséről beszél, a képzeletbeli találkozásai Szuzival. Tőkés Imola a táncszínház eszközeivel mutatja meg a tizenéves lányt, a boldogságtól a teljes összeomlásokon át, a halálig. Tett valamit, amit a közösség nem tekintett illendőnek. Kérdés nélkül ítélkeztek fölötte, ahogy Boy fölött is a társai. A csapat tagjai, mintha fel sem fognák, mit tettek. Elrejtőznek maszkjaik mögé, mintha semmi sem történt volna.

Gajai Ágnes a boldogságtól a kétségbeesésig vezeti az Anyát szépen, finoman, fájdalmasan, őszintén. Kiss Csaba, a döbbent apa, aki túl későn jön rá, hogy nem jól szerette a fiát, megrázó.

Csatlós Lóránt, Hunyadi István, Kocsis Gyula, Trabalka Cecília több szerepben játszanak és minden alakításuk tiszta, őszinte, hiteles.

Dicséret illeti a díszlettervezőt, aki a szűk térben néhány elemmel több helyszínt teremtett, lehetőséget biztosítva a játékra.

A zene pontozza, alátámasztja a cselekvést, kifejezi az érzelmi hullámokat, a vérrögöt alakító Ungvári Oszkár maga adja elő gitáron szerzeményeit.

A rendező pedig úgy tudta eltartani a szöveget, hogy az érzelmek nem sérültek, de az előadás nem csapott át érzelgős melodrámába.

A szerelmi szálból indult, hogy aztán a család, a közösség felelősségére terelje szót. Teszi ezt anélkül, hogy sérülne az előadás egysége, vagy megingana a nagyon pontos felépítés.

Tasnádi-Sáhy tudta mit szeretne közölni az előadásával, és biztos kézzel vezette a színészeket a gondolatok és a cselekvés, a belső és külső történések, a valóság és képzelet közötti szűk mezsgyén. Izgalmas jelképeihez úgy kínálja fel a kulcsot, hogy pillanatig sincs az az érzésem, hogy kívül rekedek.

Az előadás másik nagy erénye, hogy kérdéseket vet fel, melyekre több válaszlehetőséget kínál, de egyikre sem felel határozottan. Rám bízza, a nézőre, hogy megtaláljam az okokat és okozatokat.

Kétszer néztem meg az előadást, és nem biztos, hogy tudom, miért kellett a két fiatalnak meghalni. 

Gajai Ágnes és Kiss Csaba, a szülők szerepében. Későn vették észre

 

Nagyváradi Szigligeti Társulat

Körmöczi-Kriván Péter: Kapufa és öngól

 

Rendező: Tasnádi-Sáhy Péter

Díszlet- és jelmeztervező: Rákay Tamás

Koreográfus: Tőkés Imola

Zene: Ungvári Oszkár

 

Boy: Sebestyén Hunor

Szuzi: Tőkés Imola

Sam: Ungvári Oscar

További szereplők

Csatlós Lóránt, Gajai Ágnes, Hunyadi István, Kiss Csaba, Kocsis Gyula, Trabalka Cecília



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!