Kortársra hangolt Tragédia

2021. 04. 30. 21:51

Remélhetőleg májusban nálunk is lecseng a járvány harmadik hulláma, ismét lehet színházba járni, megnézni a bemutatott, de az egészségügyi szigorítások miatt elhalasztott előadásokat. Madách Imre Az ember tragédiája című klasszikus műve nyomán készült ifjúsági előadást is csak egyszer játszották a Szigligeti Színház művészei, Tasnádi–Sáhy Péter rendezésében. Simon Judit írása.

Valamiért fénykorukat élik térségünkben a magyar klasszikusok. Úgy értem, az igazi klasszikusok, a 19. századi irodalmi művek. Nagyváradon meg még inkább nagy irántuk a kereslet. Temesváron Az ember tragédiáját mutatták be tavaly, a Csongor és Tündét Szatmáron és Váradon is próbálják.

Az ember tragédiája a Szigligeti Színházba is megérkezett, ahol viszont ízig-vérig kortárs előadássá változott. Az alapművet Madách Imre írta úgy 160 évvel ezelőtt, amit ifjúsági, sőt úgynevezett osztálytermi előadássá alakítani a lehetetlenséghez közeli elvárás. De mindenképpen erős kihívás.

Tasnádi–Sáhy Péter rendező, dramaturg fogta magát és lényegében új darabot írt. Méghozzá úgy, hogy megtartotta Madách drámájának szerkezetét, képeket és korokat, beemelt fontos és ismert mondatokat, de csak annyit és úgy, hogy találkozzon a két alkotás. Ami talán még izgalmasabbá, ritmusosabbá teszi az előadást, hogy megtartotta a verses beszédet, de mai nyelvet használva. Maga mellé vette a fantáziadús Florina Bellinda Vasilatos díszlet- és jelmeztervezőt, továbbá hat nagyszerű színészt, s kitalálta a formanyelvet, ami a commedia dell'arte és a vásári komédiák, mutatványosjátékok ötvözete. Vékony jégre lépett, hiszen a fergeteges játék, a szöveg és helyzetek komikuma akár a madáchi filozófia rovására is mehetett volna, de nem ez történt. A tűpontosan kidolgozott jelenetek, a milligrammra kiszámított gondolat, szöveg és játék egyensúlya teszi teljessé az előadást.

A hat színész egymás között „cseréli” a szerepeket, ahogy mi halandók cseréljük szerepeinket, vesszük fel vagy dobjuk el álarcainkat. Kocsis Anna, Tasnádi-Sáhy Noémi, Pitz Melinda, Scurtu Dávid, Szabó Eduárd, Hunyadi István mindegyikben hiteles. Nemcsak a jelmezük elemei által változnak, hanem beszédük, mozgásuk, arcifejezésük válik azzá, akit éppen alakítanak. Színészi bravúr mondhatnánk, hogy percek alatt képesek átlényegülni.

Tasnádi–Sáhy előadásában az alkotó 21. századi ember dilemmáit fogalmazza meg. Hitről, alkotásról és rombolásról, szeretetről és gyűlöletről, értelmes és értelmetlen cselekvésről, a szó erejéről szól a játék, továbbá arról, hogy senki sem fehér vagy fekete, jó vagy rossz, hogy mindegyikünkben ott él az Úr és Lucifer. A homousion és a homoiusion értelmetlen harca a hetedik színben, vagy a csendes életigenlés, a békés együttlét. Mi, Ádámok és Évák célt érünk és célt tévesztünk. A cél meghatározása és az elérési módja a nagy feladat. Kimaradt, hogy az „élet célja e küzdés maga”. Az előadás szerint az értelmes élet célja nem a küzdés, a harc, hanem a szeretet, a megbékélés s az örök vágy, hogy bár kiűzettetünk, van elég erőnk és értelmünk, hogy megteremtsük a magunk Paradicsomát. Igazán érdekes lesz majd megfigyelni, miképpen értékeli a produkciót az előadás generációs célközönsége, a diákság. Minden adott hozzá, hogy kijelentsük, ezt a kötelező olvasmány érdemes volt így, ebben a formában stúdiószínpadra alkalmazni.

Nagyváradi Szigligeti Színház – Szigligeti Társulat

Madách Imre nyomán: Az ember tragédiája

Rendező, dramaturg: Tasnádi–Sáhy Péter

Díszlet és jelmez: Florina Bellinda Vasilatos

Szereplők: Kocsis Anna, Tasnádi-Sáhy Noémi, Pitz Melinda, Scurtu Dávid, Szabó Eduárd, Hunyadi István



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!