Pillantás a kommunába

2019. 01. 15. 20:59

Újabb Dogma 95 filmadaptációt mutatott be a temesvári magyar színház: Vinterberg dán filmrendező A kommuna filmjének azonos című színpadi változatát. Az előadást Radu Alexandru Nica vitte színre, akinek a Csiky Gergely Színházban rendezett Futótűz előadását 2014-ben UNITER díjra jelölték. Simon Judit kritikája.

Együtt a kommunában. Kötetlenségre vágytak   Fotók: Petru Cojocaru

Lars von Trier után (Táncos a sötétben) a Dogma 95 filmes mozgalom másik jeles dán alkotója, Thomas Vinterberg filmjének színpadi adaptációját vitték színre Temesváron. A kommuna előadása sokkal izgalmasabb, mint az Oscar-díjra jelölt azonos című film, a rendező ugyanis képes mind az egyéni, mind a társadalmi kérdéseket megfogalmazni.

Az előcsarnok falain a szereplők képei, mindegyik alatt a dátum: 1975. Túl a flower poweren, a hippi kommunák fénykorán, de a megmaradt életérzéssel, a jellegzetes divat maradványaival. A konszolidált házaspár ekkor dönti el, hogy a férj örökölte nagy házba meghívják barátaikat, beengednek vándorokat, kommunában éljenek.

Bandi András Zsolt (Erick) és Szilasi Eszter Júlia (Emma)

A hatalmas ház hatalmas nappalijában vagyunk, beleshetünk a konyhába és a hálószobába. Lehetünk a kommuna tagjai, vagy csak a színházi előadás külső szemlélői, rajtunk múlik. A szoba kényelmesnek tűnik, noha kissé szedett-vetett, de lehet benne élni, mozogni, játszani, meg nézőnek lenni. A ház lakói szabadságra, kötetlenségre vágynak, noha legtöbbjüknek már munkahely, család határozza meg az életét. A helyiség a társadalmi kötöttségektől, szabályoktól mentes kellene, hogy legyen, mégis a lakókban rejlik valamilyen belső feszültség, talán ezért tűnik ez a hatalmas szoba is bezártnak, majdhogynem szűknek. Hol tartunk ebben az úgynevezett nagy szabadságban, a kommunikáció világában – vetődik fel az első kérdés. A rendező képes egyszerre figyelni és figyeltetni az egyéni drámák kibontására és a közösségen belüli viszonyokra. Magányos emberek gyűltek össze ebbe a közösségbe. Magányuk, csalódásaik, unalmas, eseménytelen napjaik elől próbálnak menekülni. Ez a magány jelenünk kommunikációs társadalmában sem enyhül, sőt fokozódik, csak a kommuna helyét a közösségi hálók vették át. A közösség sem megoldás a magándrámákra, az egyén élete aligha változik, csak pillanatokra menekülhet önmaga elől. Erick (Bandi András Zsolt) és Anna (Éder Enikő) sem tudta megmenteni a házasságát. A férfi beleszeret Emmába (Szilasi Eszter Júlia), akinek érkezése a látszólagos harmóniát is megzavarja. Freja (Szabó Abigél), a házaspár kamaszlánya szenvedi meg a szülei közötti háborút. Az előadás festette kép túl ismerős ahhoz, hogy kívül maradjunk. Ott zakatolnak bennünk az újabb kérdések az egyén és közösség kapcsolatáról. A közösség valóban biztonságot jelent az egyénnek, vagy az előbbi fontosságát hangsúlyozó szónoklatok üres szavak? Mire biztosíték a család az egyén számára? Hol tart a család, mint konkrétum és mint fogalom napjainkban? Miért a magány a folyamatos nyüzsgés közepette?

A lány és az anya: Szabó Abigél és Éder Enikő

Erick és Anna házasságuk megmentését várja a kommunától, a férfi a közösségen kívül talál rá a vélt vagy valós szerelemre. A többiek valamilyen búvóhelyet keresnek, hogy elrejtőzhessenek a saját életük elől. Emma az egyetlen, aki nem fél vállalni döntésének következményeit.

Az előadás könnyedsége és drámaisága a nagyszerű színészi játéknak is köszönhető. A szereplők mindegyike úgy építette fel a figurát, hogy tudni, honnan jöttek és hová tartanak, ami azért is figyelemre méltó, mert a szövegkönyv kevés támpontot biztosít a karakterek megformálásához. Erős színpadi jelenlétük, pontos, fegyelmezett játékuk nyomán alakul ki a közösségi kép, melyben a házaspár próbálja oldani társas magányát. Bandi András Zsolt és Éder Enikő erős kettőse mellett, nem volt könnyű feladata Szilasi Eszter Júliának, aki vélhetően a színpadi tapasztalat hiányában nem tudott felzárkózni a házaspárt, illetve a többi szerepet alakítókhoz. Meglepetést okozott viszont a középiskolás Szabó Abigél érett játéka.   

A temesváriak előadása hitelesen fogalmazza meg napjaink dilemmáit, hiteles helyzeteket, emberi kapcsolatokat mutat meg a színpadon. A kérdések megválaszolása ránk hárul, akkor is, ha részt akarunk venni a kommunában, s akkor is, ha csak nézők maradunk.

 

Temesvári Csiky Gergely Színház

Thomas Vinterberg – Mogens Rukov: A kommuna

 

Fordította: Boronkay Soma

Rendező: Radu-Alexandru Nica

Díszlet- és jelmeztervező: Ioana Popescu

Rendezőasszisztens: Tokai Andrea

Szereplők:

Erick: Bandi András Zsolt

Anna: Éder Enikő

Emma: Szilasi Eszter Júlia

Freja: Szabó Abigél

Ole: Kocsárdi Levente

Virgil: Aszalos Géza

Ditte: Borbély B. Emília

Mona: Tar Mónika

Steffen: Molnár Bence      



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!