Shakespeare-komédia, kegyetlenül

2018. 11. 12. 21:35

A velencei kalmár előadásmódja koronként változik, másképpen fogalmazva: időről-időre színpadra kell állítani Shakespeare talán legbonyolultabb színművét. Tompa Gábor rendezésében a Kolozsvári Állami Magyar Színház előadása most, itt, körülöttünk és velünk játszódik. Simon Judit értékelése.

Fotók: Kolozsvári Állami Magyar Színház

Rendhagyó módon az előadás műsorfüzetével (felelős szerkesztő: Demeter Kata) kezdeném a A velencei kalmár értékelését, a benne található szövegek ugyanis eligazítanak a színmű labirintusában. Tompa Gábor rendező és Visky András dramaturg olyan információkat közöl a nézővel, amelyek bemutatják a kort, melyben íródott a mű, és egyben kulcsot adnak az előadáshoz. Nem tudom, előtte vagy utána célszerűbb-e elolvasni. Előtte: útmutató, utána visszaigazolása annak, amit láttam, gondoltam a rendezés, a színészi játék, a színpadképpel kapcsolatban.

A műsorfüzetben szerepel az a tény, hogy Shakespeare nem találkozhatott zsidókkal, mert I. Edward megtiltotta nekik a bevándorlást Angliába. A cselekmény viszont – amint a szerző számos műve – olasz földön, tételesen Velencében játszódik, ahol gettókban élhettek zsidók és kereskedhettek keresztényekkel. Visky András a művel kapcsolatban írja: „Shakespeare darabja viszont azt mutatja, hogy ő maga lehetetlen kérdésfeltevésekre törekedett, akkor is, amikor a felvázolt konfliktushoz nem fűzték személyes tapasztalatok, az ún. zsidókérdéshez például, hanem ’csak’ belső, szellemi természetű harcok, a kereszténység valódi identitására vonatkozik. És amelyek ma már alig érinthetőek meg az ő nyíltságával és szabadságával: nagyon erős öncenzúra lép működésbe akkor, amikor Shakespeare nagy erővel és nyelvi eleganciával cenzúrázatlanul ránk zúdítja a kor zsidógyűlöletét, és teológiailag gyakran ma is teljességgel elfogadott és legitimnek gondolt keresztény antijudeizmusát.”

Tompa Gábor ugyanott kimondja, amit térségünkben nem illik manapság kijelenteni: „Ma fokozódik a világban a xenofóbia, az antiszemitizmus, egész kormányok szítják az idegengyűlöletet. Ugyanakkor, ha a pénzhatalmi világelitet nézzük, ott vegyesen vannak jelen különböző származású emberek, ezért elkerülendő bármilyen irányú etnikai megkülönböztetés. (…)”

Előtérben Shylock szerepében Bogdán Zsolt

 

Pénz és hatalom

Rideg, acél és üvegből konstruált színpadkép, panoráma felvonó, vetítések képernyőfalon, a gazdagok világának a tere, korunk pénzmágnásai életének hozzátartozói. A rockzene sem képes lágyítani a merevségét, a vetítések a feszültséget fokozzák. Drámai tér, a szereplők, a tér lakói még a vidám jelentekben is őriznek valamilyen drámai színezetet. Mondhatnánk, Tompa Gábor A velencei kalmár előadása kegyetlen színház. Úgy vágja hozzánk napjaink valóságát, hogy képtelenek vagyunk kívül maradni, még akkor sem tudnánk, ha nem közülünk érkezne néhány szereplő.

A pénz és hatalom fognak kezet, s addig egyensúly is van, ameddig az érdekek nem sérülnek. A szereplőket az érdekek mozgatják, az érzelmek másodlagosak. Mégis az érzelmek vezetnek a tragédiához, ezekről nem lehet kompromisszumot kötni.

Az összetett és pontosan felépített kolozsvári előadás sokkal inkább térségünk pénzmágnásainak a története, mint a hajdani Velence lakosaié.

Pénz, hatalmi harcok, szerelem, szex, kábítószer, antiszemitizmus, kereszténységre hivatkozás, gyűlölet, szerelem, csúcsra törések és mélybe zuhanások, szeretethiány.

Kemény és bonyolult társadalom, amelyben szabályok helyett béklyók, igazság helyett igazságszolgáltatás működik.

Jessica szerepében Imre Éva

 

Érdekek és érzelmek

Magányos emberek, önmaguk és társadalom béklyójában merevedetten léteznek egyszer fent, máskor lent az életnek nevezhető felvonóban. S közben vetítőn peregnek a (fiktív) tőzsdei árfolyamok, mint múltjukat, jelenüket és jövőjüket meghatározó tényező.

Portia (Györgyjakab Enikő), a gazdag, férjet kereső lány, giccsekkel nőiesített steril otthonának falán a jövőjét is meghatározó apa fényképe, akiben nem kunszt felismerni Silvio Berlusconit. Ebbe a világba vágyik Jessica, a zsidó lány, Shylock (Bogdán Zsolt) féltett gyermeke. A zsidó kereskedőnek a hatalmas vagyon a maga és lánya biztonságát jelenti. Ameddig pénze van, nem bánthatják, mert szükség van rá. Megszokta a lenézést, a megaláztatást. Egyetlen gyenge pontja a leánya, Jessica (Imre Éva), őt akarja megvédeni. Jessica fellázad az apja, a reá kényszeríttet hagyományok ellen, megszökik a szerelmével, Lorenzóval (Árus Péter), de nem felejti magával vinni a pénzt és az ékszereket. Új környezetében sem lesz boldogabb.

Antonio (Viola Gábor), a gazdag keresztény kereskedő gyenge pontja a léha Bassanio (Bodolai Balázs) iránti szerelme, aki Porcia kezére pályázik, hogy megkaparintsa a vagyonát. Antonio akkor is megalázni próbálja Shylockot, amikor kölcsönkér tőle. Nem tekinti egyenrangúnak, polgártársnak, ő pária, mert zsidó, mert más, mert kisebbség. 

Amikor elérkezik az idő, hogy Shylock behajtani készül Antonión a tartozása fedezeteként kért s ígért egy font húst a szíve tájékáról, Bogdán Zsolt uzsorása egy pillanatra megtorpan. Nem akar ölni, sem fizikai fájdalmat okozni, nem a pénz fontos, hanem a pillanat, amikor megmutathatja, mit jelent kiszolgáltatottnak, védtelennek lenni. Megélni a revansot a megaláztatásokért, a lányért, önmagáért. Mindenért.

Shylock tudja, megfizet ezért a pár perc fölényért, de ő már amúgy is mindent elveszített, a vagyona elkobzása csak ráadás.

A történet ismert, a bírósági jelenet is, amikor Porcia és Nerissa (Albert Csilla) férfiruhában – a nőknek nem lehet beleszólásuk a férfiak dolgába –, megmenti Antoniót és elítéli Shylockot.

A zsidó kereskedőt nem fennkölt rítus keretében keresztelik meg, nem a szeretet jegyében, hanem a bosszú eszközeként. Maffiamódszerrel öntik rá a szenteletlen vizet.
A Herceg (Dimény Áron) a hatalom megtestesítője, a legfőbb bíró, egyetlen gesztussal sem próbálja megakadályozni Shylock porig alázását, mintha örülne is az embertelenségnek, amit a kerekedővel művelnek.

Shylock „megkeresztelése”

 

Shakespeare-nél mint minden komédiának szánt művében, a darab végén esküvőre készülnek a párjukat megtalált fiatalok. Az előadásban a látszatboldogságot beárnyékolja Shylock kivetített szenvedő arca, és Antonio szomorú tekintete, aki feláldozni kénytelen szerelmét.

Az előadás nem foglal állást, kérdések sorozatát fogalmazza meg hitről és hitetlenségről, bosszúról és megbocsátásról, szeretetről és gyűlöletről. Hová vezethet a felebaráti szeretet, a megbocsátás teljes hiánya? Hová vezethet a kirekesztés, a másság gyűlölete?

Hiteles, pontos színészi alakítások teszik megrendítővé A velencei kalmárt. Nagyszerű alakítások egy rendkívül izgalmas, korszerű, megrázó előadásban. Minden szereplő külön dicséretet érdemel. Bogdán Zsolt és Viola Gábor alakítását azért emelem ki, mert a két művész januárban szerepet cserél: Shylockot Viola Gábor, Antoniot Bogdán Zsolt személyesíti meg. Mondhatnánk a penge két éle.

Bogdán Zsolt Shylockja nélkülöz minden sztereotípiát, aggódó apa, megalázott, rettegő férfi. Bogdán őszinte, sallangmentes játéka teszi mélyen emberivé az uzsorást, aki hisz a mindenható hatalmában, nem perel kitaszítottsága miatt, de egyszer legalább szeretne egyenlő lenni a többiekkel.

Viola Gábor Antoniója magabiztos, tudatában van kiváltságainak, de gyáva vállalni másságát. Titkolja Bassacio iránt érzett szerelmét, szenvedését. Viola alakítása árnyalt, egy tekintettel, egy gesztussal érzékelteti a kereskedő sebezhetőségét.

Izgalmas lesz a színészek szerepcseréje, ami meglátásom szerint nem véletlen döntés a rendező részéről.

Tompa előadása nem kertel, nem szépít, nincs romantika, boldogság és boldog vég sincs. Nem lehet. Nevetséges figurák hajszolják a pénzt, az élvezeteket, vergődnek az érdekek hálójában. Akár nevetni is lehet rajtuk, de valahogy nem sikerül tiszta szívből kacagni.

 

Kolozsvári Állami Magyar Színház

William Shakespeare: A velencei kalmár

Fordította: Nádasdy Ádám

 

Rendező: Tompa Gábor

Dramaturg: Visky András

Díszlet- és jelmeztervező: Dragos Buhagiar

Rendezőasszisztens: Nagy Botond, Veres Emőke

Videó: Rancz András

Fényterv: Erőss László

Színpadi mozgás: Györgyjakab Enikő, Paco Alfonsin

 

Szereplők:

Antonio: Viola Gábor / Bogdán Zsolt

Bassanio: Bodolai Balázs

Gratiano: Szűcs Ervin

Salarino: Farkas Lóránd

Solanio: Balla Szabolc

Lorenzo: Árus Péter

Shylock: Bogdán Zsolt / Viola Gábor

Jessica: Imre Éva

Portia / Baltazár, jogász: Györgyjakab Enikő / Vindis Andrea

Nerissa / Baltazár titkára: Albert Csilla

Stephano: Fogarasi Alpár

Lancelot Gobbo: Marosán Csaba

Öreg Gobbo: Orbán Attila

Tubal: Lackó Vass Róbert

Marokkó hercege: Váta Lóránd

Aragónia hercege: Sinkó Ferenc / Paco Alfonsin

A herceg: Dimény Áron

További szerepekben: Kántor Melinda, Platz János

Marokkó hercegének testőrei: Kántos Melinda, Vindis Andrea / Györgyjakab Enikő

Élőzene: Farkas Lóránd, Balla Szabolcs, Szűcs Ervin



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!