TESZT 1. Olyanok, mint a világ

2017. 05. 25. 10:35

Ismét TESZT, ismét Temesvár, ahonnan az idén is Simon Judit foglalja össze színházi naplóiban az eurorégiós találkozón látottakat, hallottakat.

 

Szakmázás az alkotók felelősségvállalásáról a színház előcsarnokában

 

Tizedik évéhez érkezett a TESZT, hivatalos nevén Temesvári Eurórégiós Színházi Találkozó. A Csiky Gergely Színház utcáját ismét színes ernyők borítják, a sokszínűség jelképei ezek is, a seregszemle színes voltát jelzik. Május 21-én kezdődött és 28-ig tart a fesztivál, amely évről évre a társadalmi és politikai kérdésekre fókuszál.

Az idén még inkább ráerősített, az első két napon az előadások, a beszélgetések is térségünk, Európa, a világ problémáit boncolgatták. Tompa Andrea író, kritikus moderálta Az alkotók társadalmi felelősségvállalása című kerekasztal beszélgetést, persze nem kerek asztal mellett, hanem a színházeterem előcsarnokában, ahol a szakmai beszélgetések is zajlanak. A párbeszéd résztvevői Gianina Cărbunariu (Románia), Maja Pelević és Olga Dimitrijević (Szerbia), Schilling Árpád (Magyarország) többek között arról beszéltek, hogy a színháznak feladata megfogalmazni az embereket, a társadalmakat érintő kérdéseket. Noha szerintük a színház elsőrendű célja nem a politizálás, viszont térségünkben lassan mindent átsző és ellenőrizni próbál a politika, ezért kikerülhetetlenek az erre vonatkozó kérdések. A válaszokat viszont a nézőkre kell bízni, nekik kell felismerniük a helyzeteket, melyeket a színház megmutat. 

A közös aradi, temesvári és zombori előadás, az Exit egyik jelenete

 

A TESZT, amelyre az idén látható előadásokat is Gálovits Zoltán, a fesztivál művészeti vezetője válogatta, egy konkrétan eurórégiós előadással indult. Az Exit című produkciót a temesvári magyar, az aradi román és a zombori szerb színház művészei játsszák, a magyarországi Schilling Árpád rendezte. Az üres térben, valamelyik brit repülőtér hangárjában, vagy elhagyatott építményében magyarországi és erdélyi magyarok, szerbek és románok reménykednek abban, hogy Angliában jobb élet várhat rájuk. Álmaik nem magasröptűek, csupán munkahelyet, szállást és annyi bért remélnek, melyből az otthoniaknak is juthat valamennyi. A színészek improvizációi mellett a gazdasági migrációval foglalkozó szakemberek bevonásával készült forgatókönyvet Schilling Árpád és Láng Annamária írta, az előadás dramaturgja Bíró Bence. Izgalmas, ahogyan a szélsőséges körülmények között a különböző hagyományú térségekből érkezett emberek egymáshoz és önmagukhoz, valamint a körülményekhez viszonyulnak. Az előadásról bővebben egy későbbi időpontban olvashatnak.

A második napon határozottan állásfoglaló, ha úgy tetszik politizáló előadások szerepeltek a programban.

Birdie, avagy egy multimédiás előadás a terepasztalon

 

A Birdie című multimédiás produkció döbbenetes erővel szól a menekültkérdésről. Az Agrupación Senor Serrano társulat Spanyolországból érkezett Temesvárra, a performansz rendezése csapatmunka. Az alkotók egy fotóból indulnak ki, amely egy Afrikában, falakkal elzárt spanyol város hatalmas golfpályájának kerítésén átmászni próbáló menekülteket mutat. „Olyanok, mint a madarak”. Számítógépes programokkal, közelről, élőben vetített színpadnyi méretarányos terepasztallal, amely a város és környéke, csodálatra méltó pontossággal mutatnak és fogalmaznak. Másik kiinduló pont Hitchcock Madarak című filmje és a bejátszás, amelyben az amerikai rendező elmondja: a madarak nem léteznek, ők a mi félelmeink megtestesítői. Amúgy a birdie szó jelentései: madár, illetve a luk mellé ment golflabda. És még valami: az előadásban Birdie egy zeneművész neve.

Urbán András újabb rendezése, a Gogoland. Kegyetlen színház, kegyetlen valóság

 

Urbán András a jugoszláviai – így és nem másként – Herceg János művének motívumai nyomán írta és rendezte a Gogoland című előadást. Harsányan, agresszívan erős képekkel és szöveggel – azaz a tőle az utóbbi években megszokott színházi nyelven szól a hazugságról, megalkuvásról, a művészet és ezen belül a színház szerepéről. Néha túl direkten, esetenként túl hosszan, de határozottan ellentmondva a szintén elhangzó futurista kiáltványnak.  A behódolás a hatalomnak a kultúra, a művészetek pusztulásához vezet, a színháznak épp oly kegyetlennek kell lennie, mint a valóságnak – állítja a rendező.

Urbán előadásaival kapcsolatban lehet finnyáskodni a harsánysága és agresszivitása kapcsán, számon lehet kérni, hogy több előadásában ugyanazt a formanyelvet használja, de lehetetlen elvitatni a hatást, melyet kivált. Az Urbán-előadások, tavaly a Magyar, idén a Gogoland, olyanok, mint a világ, amelyben élünk: kegyetlen. Többen távoztak az előadás alatt, amire láthatóan számítottak az alkotók, merthogy ez a szabadság megnyilvánulása. Továbbá, a valósággal nem könnyű szembenézni, pláne, ha ennyire nyilvánvalóan vágják a képünkbe. 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!