Ha nem jut mentőre, ne mentsenek!
2017. 05. 25. 22:55Miközben nap mint nap hallani híreket a román gazdaság dübörgéséről, a mindennapok nyomorúsága árnyalja a sikertörténetet. Szilágyi Aladár története egy Iasi megyei kisvárosba kalauzol.
Az utcán egy termetes férfi rohan, sárga csíkos, piros formaruhában, hatalmas piros hátizsákkal a vállán. A mellén és a hátán SMURD felirat jelezi, hogy a Rohammentő Szolgálat embere. Fújtatva, lihegve érkezik a baleset helyszínére a futamatnyira fekvő székhelyükről, sebtében kicsomagolja az életmentő felszereléseit, és sikerül felélesztenie a közlekedési baleset áldozatául esett leánykát.
Az eset önmagában hétköznapinak tűnhetne, csupán az kelthetne feltűnést, hogy a rohammentős miért nem a piros rohamkocsival érkezik, miért gyalogszerrel rohan a helyszínre? Bár a mentőállomás alig háromszáz méterre van a hídtól, ahol a szerencsétlenség történt, de ilyenkor minden másodperc számít! A válasz egyszerű: mert Podul Iloaiei városában egy hete az utolsó csepp üzemanyag is kifogyott a SMURD egyetlen mentőkocsijának tartályából. A helyzet ennél sokkal kétségbeejtőbb ebben a tízezer lelket számláló moldovai helységben: a baleset helyszínére érkező tévéhíradósnak a rohammentősök azt is elpanaszolják, semmi reményük sincs arra, hogy a közlejövőben akár néhány liternyi üzemanyaghoz jussanak. Mi több: júniustól már a fizetésüket sem biztosítja az önkormányzat!
A riporter kolléga rögtön faggatóra fogja a legilletékesebbet: a polgármestert. A városka első embere szemlátomást felkészült a médiaszereplésre. Nem, nem a válaszaival. Ünneplő öltönyét magára öltve, vállán, pocakján a széles-színes trikolórszalaggal – a polgármesterek fesztív alkalmakra kötelező kellékével – feszít a tévékamera előtt. Annyira nincs megilletődve, hogy ne a cinizmus határát súroló közönnyel közölje: a városnak és a vonzáskörzetéhez tartozó hét településnek nincs pénze a 15 ezer lakost ellátó rohammentő szolgálat fenntartására. Ezért júniusban felszámolják a SMURD-ot. Punktum!
A városháza előtt dölyfölve őtrikolórossága meg se hallja, amint a gyalogos rohammentős elárulja a riporternek: „A mi tevékenységünk annyira terhelné meg a város költségvetését, mint százméternyi járda leaszfaltozása. Tizenötezer ember élete nem ér meg ennyit?”
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
