Vándorúton A kaktusz virága

2019. 07. 10. 10:11

A Bánsági Vándorszínház hatodik éve indul útra, hogy július végétől szeptember elejéig, tizennyolc Temes, Arad és Krassó-Szörény megyei településen bemutassa A kaktusz virága című francia zenés vígjátékot. Az előadást Aszalos Géza, a temesvári Csiky Gergely Színház művésze rendezi, Albert Alpár tervezi a díszleteket és jelmezeket, Orbán Enikő a dramaturg.

 

Az idei fellépéssorozat csapata. Bemutató 26-án Végváron

 

A Bánsági Vándorszínház, amely hat évvel ezelőtt vajdasági mintára alakult, olyan szórványtelepülésekre visz magyar színházat és magyar szót, ahol rajtuk kívül aligha látogat el kulturális intézmény.

A Vándorszínházat a Tarisznyás Egyesület működteti, alapítói Aszalos Géza színművész és Orbán Enikő dramaturg, csapatuk idén bővült az egyéves Bencével, bizonyára a próbafolyamat alatt ő lesz a sztár.

A  Pierre Barillet–Jean Pierre Grédy francia szerzők, a világ minden táján nagy sikerrel játszott A kaktusz virága című vígjátékában szerepelnek vándorszínházas veteránok és újonnan érkezett játszó személyek. Színpadra lép a kezdetektől a társulattal vándorló Mihály Csongor, a temesvári Csiky Gergely Színház bábszínésze és Hodu Péter, a budapesti Vígszínház munkatársa, aki három éve csatlakozott a trupphoz. Első alkalommal indul útnak Daróczi Klarissza, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem végzős színművészetis hallgatója, Molnár Rudolf, a Kolozsvári Állami Magyar Színház munkatársa, valamint Stan Krisztina Tímea, volt diákszínjátszó, a csíkszeredai Sapientia Tudományegyetem PR és kommunikáció szakos diákja.

A „veteránokhoz” tartozik Albert Alpár is, a temesvári Csiky Gergely Színház díszlet és jelmeztervezője, aki hatodik éve álmodja meg a hordozható, csomagolható díszleteket, a ruhákat és kellékeket, és persze ő is részt vesz a kivitelezésben, ahogyan a társulat összes tagja. Előkerült az utánfutó, mely a díszleteket, és a mikrobusz, amely a társulatot szállítja.

A vándortársulat már megérkezett a próbákra Végvárra, ahol évek óta szeretettel várják, és gondoskodással veszik körül a színházcsinálókat. A bemutatót immár hagyományosan Végváron tartják, július 26-án, aztán Thália szekerével indulnak a szórványban településről településre, ahol minden évben szállással és vacsorával várják őket. A vándorszínészek ennyit kérnek az előadásért, no meg egy 220 voltos áramforrást. Gázsi vagy van, vagy nincs, attól függ, mennyi gyűl össze az előadás utáni kalapozásnál.

A kis társulat tagjai, akik a nyári szabadság helyett a vándorlást, a munkát választják, nem őrzik, hanem teremtik a hagyományt a Bánságban. A hagyományt, hogy évente, egy nyári estén színházba lehet menni.  

S amerre járnak, ahol várják őket, közösségek alakulnak, s béke van. Mert érkezésük több mint az előadás: közös készülődés a érkezésükre, együttlét az előadás után.   

 

S. J.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!