A nők centenáriuma

2018. 08. 16. 09:57

„Az impériumváltást követően Nagy-Románia nem sietett a lakosság női felének demokratikus jogokat biztosítani. Annyira nem, hogy az 1923-ban elfogadott Alkotmány egyáltalán nem biztosította a nők egyenjogúságát.” Szilágyi Aladár jegyzete.

 

A száz éve létrejött Nagy-Románia „egy tehetetlen, korrupt, minden vízió nélküli politikai osztály vezette román állam volt, amelyet a polgárai igyekeztek kicselezni; egy, az erdélyi etnikai kisebbségekkel szemben diszkriminatív román állam.” A kritikus megállapítás szerzője dr. Maria Bucur Deckard, az Indiana University professzora, akinek A Centenárium ki nem mondott igazságai cím alatt megjelent, aktualizált interjúját – meglepő gyorsasággal – tucatnyi portál vette át és terjesztette.

Az 1968-ban Romániában született történész emlékeztetett arra, hogy Európa szerte 2014-ben, száz évvel az első világháború kitörése után kezdték a centenáriumi rendezvényeket. Románia viszont lemaradt, hiszen csupán az 1916 és 1918 között történtekről emlékezik. „Számomra szomorú valóság, hogy száz esztendő elteltével a román állam, a történészek, a romániai kultúremberek nem viszonyulnak kritikusan a nacionalista paradigmához. Azt állítani, hogy a mi Centenáriumunk 2016-tal kezdődött, és 2018-cal ér véget, a háborús tapasztalatok több mint felének a tagadását jelenti. 2014-ben számos nemzetközi konferencián vettem részt, Olaszországban, Németországban. Valósággal sokkolt, hogy Romániában sehol, semmi sem történt intézményesen. Figyelemmel követem az itteni, 2018-as konferenciák tematikáját, mely nagy többségében a csúcson lezajlott diplomáciai és katonai fejleményekhez, a román társadalom egy-két százalékának emlékezetéhez kötődik.”

Deckard professzor szerint utólagos hamisítás, erőszakolt belemagyarázás, hogy akár Erdélyben, az Osztrák-Magyar Monarchiában, akár a királyi Romániában valamiféle hazafias lelkesedés hajtotta volna a front vágóhídjára a nagyobb részt írástudatlan népet. A történész nem feledkezik meg arról sem, hogy a december elsejei Gyulafehérvári Nyilatkozat egyebek mellett egyenlő jogokat garantált az ország minden állampolgára számára. Viszont egy olyan tényre hívja fel a figyelmet, amellyel eddig senki sem foglalkozott: a Nagy Egyesülés következményeként az Osztrák-Magyar Monarchia női alattvalói, a román, a német, a magyar nők, akik a Román Királyság alattvalói lettek, elveszítették szavazati jogukat, ugyanis Óromániában csak a keresztény férfiak szavazhattak. Az impériumváltást követően Nagy-Románia nem sietett a lakosság női felének demokratikus jogokat biztosítani. Annyira nem, hogy

az 1923-ban elfogadott Alkotmány – melyet a mai román történészek előszeretettel minősítenek Európa egyik legdemokratikusabb alaptörvényének – egyáltalán nem biztosította a nők egyenjogúságát.

Kilenc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy 1932-ben ezt a súlyos jogtiprást megszüntessék. (A teljes igazsághoz tartozik, hogy a Romániához csatolt hölgyek csak elméletben veszítették el választójogukat, hiszen arról először a Károlyi-kormány első néptörvénye rendelkezett, de ennek alkalmazására a Tanácsköztársaság kikiáltása miatt nem került sor. Nagyjából a Károlyi-féle rendelkezést eóvette át az 1919. november 12-i Friedrich-kormány féle választójogi rendelet, ez alapján tartották 1920. januárjában az ún. nemzetgyűlési választásokat, ekkor járultak először az urnához parlamenti választásokon nők Magyarországon.)

Egy szó mint száz: ha figyelembe vesszük a történelmi tényeket, a valóságot, Románia szebbik, nagyobbik felének nincs mit ünnepelnie 2018 december elsején. A „nők centenáriuma” csak 2032-ben válik esedékessé!…



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!