Az a hazafiatlan 13 százalék

2018. 07. 17. 19:39

Milyen az a „87 százalékban patrióták lakta” ország, ahol egy minapi hír szerint: „Több tonna műanyagpalack és a turisták által az erdőben eldobott szemét lebeg a Békás-tó víztározója felszínén.” Szilágyi Aladár jegyzete.

 

Világéletemben fenntartással fogadtam a közvélemény-kutatások eredményeit. Nem elsősorban a felmérések reprezentativitása okán, inkább a megrendelők szándékai, kitűzött céljai teszik kétségessé számomra az így nyert válaszok reális értékét. Nem különben az a gyakorlat, mely oly módon operál a kérdésekkel, a kérdésekbe foglalt fogalmakkal, hogy eleve a kezdeményezők részére kedvező irányba befolyásolja a válaszokat.

A magát legtekintélyesebbnek, a román társadalmat legátfogóbbnak tekintő, vezérkarában kvietált tábornokokkal megspékelt civil szervezet, a Románia Modernizálásáért Koalíció (CNMR) sajtóközleményben ismertette az általa a CURS közvélemény kutató intézetnél megrendelt, a hazafiságot tárgyazó felmérés eredményeit: „A patriotizmus érték a román állampolgárok számára, különösen most, a Nagy Egyesülés 100. évfordulójának évében: a románok 87%-a vallotta magát hazafinak, ugyanakkor ennél valamivel többen, 88% úgy gondolja, hogy Románia nem tesz eleget azért, hogy megőrizze nemzeti értékeit és indentitását.”

Nos, indulásból nyerő az, aki egy ilyen érzelmi-erkölcsi töltettel átitatott fogalommal operál „a Nagy Egyesülés 100. évfordulójának évében”, mint a „patriotizmus”. Mert hát

kik azok a kiábrándultak, akik fel mernék vállalni a „hazafiatlanság” ódiumát,

nyíltan bevallani, hogy nem osztják a „hazaszeretet érzelmét”? Bizony, ez a negatívan viszonyuló 13 százalék is meglepően soknak tűnik. Az viszont, amit a 87 százaléknyi patriótát beharangozó mondat folytatása tartalmaz, megfejtésre váró gellert kapott: „ugyanakkor ennél valamivel többen, 88% úgy gondolja, hogy Románia nem tesz eleget azért, hogy megőrizze nemzeti értékeit és indentitását”. Hogy van ez? Egy 87 százalékban patrióta nemzet 88 százalékban vélekedik úgy, hogy „Románia nem tesz eleget”? De hát kik volnának „az eleget nem tevők”? Bizonyára az ezen az elsöprő többségen kívüli, 13 százaléknyi hazafiatlanok… Mert, aki hazafi, az „eleget tesz”.

Persze, egy ilyen felmérésnek nem feladata tisztázni azt, hogy mit is értünk honfiúság alatt, hogy mi ennek fogalomnak, a patriotizmusnak az eszmei-tartalmi fedezete. Kevéssé vélem valószínűnek, hogy a válaszadók a német Jürgen Habermas által megfogalmazott, 1970 óta kibővített alkotmányos patriotizmus jegyében hazafiaskodnának. Egy olyan eszmerendszer jegyében, melynek célja: „a politikai közösség identitásának leválasztása a nacionalizmussal átitatott, többszörösen sérült hagyományos nemzettudatról és a közösségi identitás hozzákapcsolása az egyetemesen elfogadott emberi jogokhoz, a demokratikus értékekhez és az alkotmányos intézményekhez, mint integrációs alapokhoz, ezáltal is erősítve az állampolgári részvételt a közéletben és egy toleráns, önkritikus polgári attitűd (állampolgári politikai kultúra) kialakítását.” Ahogy az sem valószínű, hogy a skót Alasdair Macintyre-nek a patrióta erkölcs jegyében megfogalmazott elvárásait vennék figyelembe, miszerint: „A nemzetet, ami a múltból a jövő felé haladva kialakította-kialakítja a maga sajátos erkölcsi arculatát, és ami a maga szervezett és intézményesült formájában megtestesíti a politikai autonómia iránti igényt, a patrióta oly módon köti össze nemzetének az ő személyes erkölcsi és politikai identitását is formáló múltját a projektként felfogott jövővel, hogy ezért a programként felfogott nemzetért felelősséget is vállal.” Az üres, frázisokat puffogtató patriotizmust a román gondolkodó, Titu Maioresu is elítélte,

a tartalom nélküli formák

kategóriájába sorolta. „Ilyen formában, ilyen áron inkább ne legyünk patrióták!” – jelentette ki.

Hadd ne bonyolódjunk az „igazi hazafiság” mibenlétét taglaló, hétköznapjainkra kivetülő elvárásainak fölsorolásába. Hadd szorítkozzunk csupán egyetlen, bárki, mindenki által felelősséggel fölvállalható feladatra, a környezetvédelemre. Egy, a patriotizmus kátéjaként elterjedt szöveg hetedik parancsolatként írja elő a természet és az épített környezet védelmét. Ez az a feladat, amit egyénenként, kisközösségként, helyi és regionális közigazgatási, illetve legfelsőbb állami szinten teljesítenünk kellene. Mert hát milyen az a „87 százalékban patrióták lakta” ország, ahol egy minapi hír szerint: „Több tonna műanyagpalack és a turisták által az erdőben eldobott szemét lebeg a Békás-tó víztározója felszínén. A hulladékot az elmúlt időszak heves esőzései mosták bele a vízbe”…

Netán kizárólag az a bizonyos „hazafiatlan 13 százalék” vádolható ezzel az évtizedek óta tartó szórnyű merénylettel „a haza” ellen?



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!