Nem lehet mindenki Houdini
2020. 06. 29. 21:30Esti olvasmány kezdőknek és haladóknak sorozatunkban Szűcs László írása egy különös kiszabadulást igyekszik továbbgondolni.
A múlt heti hírözönből egy fejjel kiemelkedve a kedvenc hősöm az a román fiatalember, aki gondolt egy nagyot, majd fogta magát, felsétált a Páring-hegységben az erdőbe, odaláncolta magát egy fához, majd szabadulóművészi képességeiben bízva jó messzire elhajította a zár kulcsát. (Az illető biztosan nem politikus volt, különben hagyott volna a farzsebében pótkulcsot.) Innen indul a film, drámai fordulatokat és mélylélektani pillanatokat egyaránt kínálva. Az önnön képességeit próbára tevő ifjú alighanem sejthette, hogy ebből az odaláncolásból nem lesz villám-kiszabadulás, hiszen az első, fához kötöttségben eltelő napján még volt ennivalója, valamint vize. Aztán eltelt egy újabb nap a zárral való hasztalan bíbelődéssel, majd egy újabb. Ekkor népmesei fordulattal a segélykiáltásait meghallották közelben járó juhászok (ugye, valaki mindenhol jár a közelben!), akik értesítették a hegyimentőket. (Apró törés számomra a történetben, hogy esetleg a kulcsot is kereshették volna egy ideig, mielőtt benyúlnak a szumán zsebébe a mobilért.)
Összefoglalva a történtetet, megállapíthatjuk, hogy a kísérlet sikeresnek bizonyult, a fiatalember épen és egészségesen kiszabadult, nem falták fel ragadozó állatok, s a történet erős emberi szálaként a juhászok sem hagyták cserben teleröhögve a Déli-Kárpátok lejtőit a látvány hatására. Harmadrészt pedig a vállalkozása országos hír lett, azon se csodálkoznék, ha ebben e nagy melegben a nemzetközi sajtó is érdeklődést mutatna iránta.
Már csak azért is, mert ez a teljesen értelmetlen, ám szerencsés kimenetelű kaland akár a mindennapi közéleti-politikai történések szimbólumává is nemesülhetne. Mint az a teljesen fölösleges cselekedet, amelyben ott rejlik a katasztrófa veszélye, de amit a főszereplő végül a sors kegye folytán épségben átvészel. Hány de hány döntéshozó vállal közfeladatot úgy, hogy képességei alapján annyi esélye mutatkozik a sikerre, mint puszta kézzel kiszabadulni a lelakatolt láncok szorításából. Ugye, mindenki nem lehet Houdini? Ráadásul a való világban, már ha vagyunk ilyen bátrak, hogy társadalmunkat annak nevezzük, a bajba jutottak a legtöbbször hiába kiáltoznak segítségért, hiszen a segítség nem jön, a segítségnek ott rossz a hallása. Vagy ha jön is, az a medve.
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
