Nyári utastársunk, a politika

2020. 05. 29. 19:26

Olcsó nyári szórakozást ígér az ellenzék és a kormány, hátha a hon polgárai elfeledkeznek arról, nincs pénzük nyaralásra. A tömegeket vonzó fesztiválok elmaradnak, a focit közönség nélkül játsszák, nem marad más, mint a romániai politikai csinnadrattán szórakozni. Simon Judit hírmagyarázata.

 

Hagyományos golyós szavazás a román parlamentben. Hatalmi harcok, feketén-fehéren

 

Idén nyáron leszűkül az utazási keretünk, legalábbis az enyém nagyon vékonyka. Esetleg egy hazai kirándulás belefér, külföldi útról a többséghez hasonlóan csak álmodozom. Gond azonban egy szál sem, nem maradunk szórakozás nélkül a meleg hónapokban. Az ellenzék és a hatalom karöltve gondoskodik róla, hogy legyen mivel foglalkozzunk.

Az oppozíció legnagyobb alakulata, a Szociáldemokrata Párt (PSD) ráhajtott a vélhetően még ebben az évben megtartandó választásokra, ezért úgy döntött, eljött az ideje hallatni magáról. A mindenféle állapotok ideje alatt a nép ugyanis csak az államfő és néha a kormány olykor egymásnak ellentmondó hangját hallotta.

Összeült hát a PSD állandó tanácsa, osztottak, szoroztak, végül kiókumulálták, hogy eljött az ő idejük. Mert ha maguk mellé állítják a Ponta és Tăriceanu vezette két zsebpártot, biztos kézzel őrzik többségüket a törvényhozásban. Ráadásul a továbbiakban a kormányzó Nemzeti Liberális Párt (PNL) vagy az államelnök sem mondhatja rájuk, hogy a lakosság egészségét kockáztatják.

A szocdemek persze szocpollal hozakodnak elő, nevezetesen a nyugdíjemeléssel. Nem csak előállnak, hanem jól meg is fenyegették Ludovic Orban kabinetjét: ha szeptemberben nem lesz 40 százalékos emelés, akkor bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatják őket, és az ideiglenesen Marcel Ciolacu vezette alakulat kiragadja a kezükből a kormány rúdját.

Căţu, a majdnem miniszterelnökké lett liberális pénzügyminiszter már egy ideje mondogatja, nem hogy nem lesz elég pénz ekkora nyugdíjemelésre, egy szerényebb mértékű emelés is kockázatos, miután közel három hónapig mindenki otthon ült, a kormány tagjai is alig mozdultak ki. Egyedül az államfő maradt aktív, de ezzel sokkal inkább vitt, mint hozott a konyhára. A PNL a járvány példás megfékezésével és a gazdaság újraindításával, a szigorú szabályok feloldásával igyekszik a választók kegyeibe férkőzni.

Az Európai Unió gazdasági segélyprogramjából Romániának is hatalmas összeg jut, de feltételekhez kötött, mire költi a pénzt a kormány. Ugye, nem meglepő: a fizetés- és nyugdíjemelések nem tartoznak az opciók közé. A pénzt a gazdaság élénkítésére, illetve fejlesztésekre lehet költeni. Kegyetlen döntés ez így mindenféle választás előtt.

A PSD fütyül az EU-ra, ráadásul a populista törvénykezéssel már korábban olyan adósságot halmoztak fel az ország számlájára, hogy a fal adja a másikat. Az Orban-kabinet balszerencséjére a járvány is beütött, saját hibáik mellett a nemzeti liberálisokat az ág is húzza, és marad is így az elkövetkező időszakban, hiszen szűk a pénzügyi mozgásterük.

A polgárok a vírusos időszakból arra emlékeznek majd, hogy bezárták őket a lakásba, kényszerszabadságra küldték, korlátozták szabadságjogaikat, közben felélték tartalékaikat, kevesebbet keresnek, bizonytalan a helyzetük. A nyugdíjasok emlékezetében is az marad meg, hogy nem mehettek szabadon oda és amikor akartak, felszöktek az élelmiszerárak, kevéske jövedelmükből végképp nem tudnak megélni.

A PSD önzetlenül eszükbe juttatja majd, bezzeg ők emeltek és emeltek, bért, nyugdíjat, segélyeket. Viszont szót sem ejtenek gazdasági mutatók járvány utáni zuhanásáról. Pontosan tudják ugyanis, hogy az átlagválasztó magasról tesz a makroadatokra. Ő a konyaasztalon számol. Csakhogy az országban sokkal nagyobb számban vannak a munkavállalók és nyugdíjasok, mint nagy- és kisvállalkozók, akiknek a gazdaságélénkítésére szánt összegből majd jut valami.

Kér a nép, most adjatok neki – mondá a klasszikus, és milyen igaza van. Mert a szép ígéretek és populista szólamok hazája vagyunk. Az a nyerő, aki ezt tudja és él is vele. A törvényhozásban többségben vannak azok, akiknek most semmi sem drága: leígérhetik a csillagokat az égről, a számlát nem nekik kell fizetniük. Aki most a nyugdíjemelés ellen szavaz, az feketeülepű marad a választásokig. Sokkal nehezebb dolguk lesz az államfőre támaszkodó nemzeti liberálisoknak népszerűségük megtartása érdekében.

Nem mellékes szempont, hogy minden épeszű politikai alakulat tudja, mennyire fontos az, ki szervezi a helyhatósági és parlamenti választásokat. Kormányerők és ellenzékiek megfeszítve küzdenek ezért a lehetőségért. Majd ha ez eldől, kapaszkodhatunk erősen, mert a kampány sokadik fokozatra kapcsol.

Íme tehát a nyári politikai programkínálat: bizalmatlansági indítvány, kormánybuktatási kísérlet, esetleg sikeres buktatás, utána kormányalakítási huzavona, újabb kormánybuktatás, előtte, közben, utána pedig kampány minden mennyiségben.

Bárhogy is alakul, nem fogunk unatkozni. Félő, jobban élni se.



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!