Segíts, főnök!

2018. 05. 14. 09:08

Simon Juditban felébredt az empátia, avagy az „elfogott” miniszterelnöki gondolatok. 

A miniszterelnök a főnök médiaárnyékában

 

Tévéhíradók nézegetése közben váratlanul rám tört a női együttérzés és szolidaritás. (Jó, utóbbi erős költői túlzás.) Például gyakran elővesz a #metoo, amikor látom a kormányfő asszonyunkat. Nagyon szenvedhet ebben a közméltóságban, melyben a köz ellenséges, méltóság pedig nincs. Elképzeltem, mi járhat a fejében, mire gondolhat, ha egyáltalán, amikor támadják és mire, amikor reprezentál, amikor ő kellene legyen az ország arca.

A belső monológok a képzelet szüleményei, bármilyen hasonlóság Viorica Dăncilăval csak a véletlen műve.

„Megint kezdődik egy nap. Jön a fodrász, ez még jó. Mit vegyek fel? Mindegy, bármi van rajtam, a sajtó úgyis kiröhög, pedig olyan szép, márkás és drága holmijaim vannak. Bezzeg otthon, az én kisvárosomban mindenki engem akart utánozni, nem volt nálam elegánsabb. Itt, Bukarestben viszont semmi sem elég jó nekik.”

„Én mondtam a főnöknek, hogy ne adja nekem ezt az állást. Ő azt válaszolta erre, hogy nyugi, az államfő úgysem fog elfogadni, és milyen jó lesz, ha újra visszautasít egy nőt. Amikor megtudtam, hogy mégis elfogad, teljesen kétségbeestem. A főnök ekkor azt mondta, nyugodjak meg, nem lesz semmi baj, ő majd mindig megmondja, mit tegyek. Liviu mindent leír, amit mondanom kell. Igaz, néha meg kell tanuljam kívülről, ez viszont nagyon nehéz. Ebben a korban nem könnyű tanulni. Sosem szerettem. Néha el sem tudom olvasni, amit leírtak. Ki a fene gondolta, hogy a 2020 az évet jelent, nem csak két számot?

Szerencsére a sajtóval nem sokat kell beszélnem. Az újságírók nagyon gonoszak. Honnan tudjam én, mi a helyzet az igazságügyi törvénnyel? Nem vagyok jogász, és közgazdász sem, hogy gazdasági kérdésekre feleljek. Amúgy nekem csak azt mondják meg, amit el kell ismételnem a sajtónak. A főnök nagyon okos, ő mindenhez ért.”

„Minap, egy kisvárosban gyerekek jöttek köszönteni minket. Erre mindenki ránk ugrott, hogy olyanok vagyunk, mint Ceauşescuék. Mi baj azzal, hogy szeretnek minket? A főnök azt mondja, ne idegeskedjek, hogy ha elég ügyesek leszünk, és megszabadulunk Kövesitől, meg módosulnak a törvények, akkor két év múlva is ő vezeti az országot, és megint én ülök az asztalfőn a kormányüléseken. Hát, nem tudom akarnám-e. Attól a Lauratól nagyon félek, azt hiszem, okosabb mint én, és utálja a főnököt. Pedig a főnök jó ember, én régről ismerem, minden barátjának segített, és most is segít.”

„Az elnököt nem szeretem, és érzem, ő sem kedvel engem. Biztos féltékeny rám a felesége. Azt mondja az elnök, hogy én nem jól vezetem az országot. Mintha nem tudná, hogy nem én vezetnem. Meg azt, hogy mondjak le. Mondja is a főnöknek, hogy váltson le. De hát nem én kértem, hogy itt legyek.”

„Hoztak egy pasast, azt mondták, ő fog öltöztetni. Szájliszt, vagy hogy hívják. Olyan ruhákat akar rám adni, mintha színésznő lennék. Megmondtam neki, én tisztességes asszony vagyok, családanya.”

„Amikor megtudtam, hogy megyek a pápához, pánikrohamot kaptam, de a főnök megint segített. Megtanította, hogy mit mondjak, az öreg külügyis pasas pedig azt, hogy viselkedjek. Persze azt elfelejtette, hogy nő vagyok, és táskát is hordok. Felvettem a szép fekete ruhámat, előre megmondtam, gyerekek, nem áll jól a fekete csipke a fejemen, de állítólag muszáj volt. A pápa nagyon kedves bácsi, sokat nevettünk. Ő nem bánta, hogy az asztalra tettem a táskámat, bezzeg az újságírók, folyton csúfoltak emiatt is. Miért nem mondták meg, hogy ne vigyem be? Igaz, nem szívesen adtam volna senkinek, a retikülömben volt a drága telefonom. A pápától viszont kaptam egy szobrot és könyvet. A szobor szépen mutat majd a vitrinben, de könyvvel mit csináljak? Románul sem olvasok, nemhogy más nyelven.”

„Én nem tudom, mi vár még rám, a főnök azt mondta, majd amikor mindent elvégeztünk, hazamehetek. Brüsszelt is utáltam, de Bukarestet még jobban. Az Európai Parlamentben legalább ritkán kellet beszélni, az újságírók sem kínoztak, fogalmuk sem volt, ki vagyok, egyedül mehettem vásárolni.”



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!