Püspökfürdő 6. – Fürdőélet a századfordulón

2017. 04. 10. 15:32

Péter I. Zoltán fürdőtörténeti sorozatának záró részében a Lőrinc fürdővel ismerkedhetünk meg, utalással Püspökfürdő elszomorító, szó szerint elapadó jelenére.

 

Gyógyépület vagy kurszalon eredeti alakjában

 

Új lendületet vett a fürdő építése a 19. század végén. Schlauch Lőrinc püspök nem messze a kápolnától 1890-ben felépíttette id. Rimanóczy Kálmánnal az úgynevezett gyógyépületet, amely később kaszinóként vált ismertté. Mivel a régebbi fürdők már nem feleltek meg a kor követelményeinek, ezért Schlauch püspök felépíttette a róla elnevezett Lőrinc fürdőt. Gondja volt arra is, hogy a parkot rendezzék és artézi kutat is fúrjanak.

Az egyik korabeli fürdőismertetőben az alábbi reklám szerepel: „A fürdő művésziesen rendezett parkját gyönyörű erdő és csinos épületek környezik. Az erdőbe, úgy mint a Somlyó hegy tetejére kényelmes sétautak vezetnek... A fürdő épületei közül különösen szépek az erdő alatt festőien elhelyezett kis kápolna és a díszes gyógyterem, mely utóbbi széles, kényelmes  teraszokkal, modern vendéglő helyiségekkel, cukrászdával van ellátva... Az István és Erzsébet fürdők a modern kényelem minden kellékével felszerelve magában a főszálloda épületében vannak. Mint gyógyfürdő, a Püspökfürdő már sok száz év óta nagy látogatottságnak és hírnévnek örvend... különösen reumatikus és hüdéses bántalmaknál van csodálatos hatása. Vize 35–41 Celsius fok meleg kénes víz, melyet természetes melegségben közvetlenül a forrásból emelnek egy kicsiny gázmotor segítségével a medencékbe...  A vendégek szórakozására lewn-tennis és tekepálya, billiárd és más időtöltő játékok szolgálnak és esti órákban a parkot villamos ívlámpák árasztják el tündéri világossággal...”

A Lőrinc-fürdő, amelyre már csak kevesen emlékezhetnek

 

Az idézet szövegrészben még nem szerepelt a zárt térben levő Lőrinc fürdő. Három medencéből állt. A nagyobb a László medence volt, melyet férfiak és nők közösen használhattak. A másik két kisebb medence közül az egyiket a férfiaknak, a másikat a nőknek tartották fenn. A víz hőmérséklete 35–43 Celsius fok között váltakozott. A korabeli prospektusok gyógyulást, vagy legalábbis tetemes enyhülést ígértek s a „fürdőknek céltudatos és okszerű alkalmazása mellett” a következő betegségekre ajánlották: izomcsúz, idült izületi gyulladás, idegbántalmak és ezek kapcsán fellépő bénulások, idegzsábák, csonvelőgyulladás, csonthártyagyulladás, női betegségek, bőrbántalmak stb. Hogy mindezekről mi a mai orvostudomány véleménye? Ma már, amikor megszűntek ezek a fürdők, még a forrása is kiapadt, nincs különösebb jelentősége.

A Lőrinc fürdő egy szűk évszázadig működött. Ez idő alatt többször is felújították. 1989-ben lemondtak róla, romos, elhagyatott állapotba került, majd 1998-ra eltűntették a föld színéről.

Amikor még működött a régi hullámfürdő

 

És bár az egykori gyógytermet nem bontották le, az is jobb sorsot érdemelt volt, hiszen tervezője – mai szóhasználattal élve – multifunkcionálisra álmodta. Így is lett, hisz volt benne hangverseny- és bálterem, vendéglő, kávéház, valamint fedett és nyitott teraszok. Sajnos 1960-ban ízléstelenül bódészerűen körbeépítették, megbontva ezzel az épület stílusegységét. Máig nem született határozat arról, hogy visszaállítsák eredeti szépségében.

Végezetül emlékezzünk meg a klasszikus fürdőnek egy olyan létesítményéről, amelyet nemrég számoltak fel. Ez volt a váradiak kedvelt hullámfürdője. Pintér István építészmérnök terve alapján 1930-ban építették A harminckét méter hosszú, tizenkét méter széles medence vizét a Bugyogó-forrásból nyerte. Amikor nem működtették a hullámokat gerjesztő berendezést, a medence vízmagassága 1,10 métertől 3,10 méterig növekedett. Később már nem a forrásból táplálták, hanem hideg vízzel működtették.

Parkrészlet, háttárben a gyógyépülettel

 

Hogy milyen jövő vár Püspökfürdőre? – kérdeztem közel két évtizede egy a fürdőt bemutató kiadványban. Akkor a fürdő kihalt képét hangsúlyoztam, melyből hiányzott a gondtalan, szórakozni vágyó emberek látványa. Ma sem sokat változott ez az állapot. Végezetül zárjam ezt az ismertetőt az akkori borsúra epilógusának mondataival: „Sokkal nagyobb gond, hogy jelenleg súlyos ökológiai válságban szenved a természeti rezervátum. A gondok régebbi keletűek – Szűcs Lóránd épületgépész mérnök szerint 1974-re vezethetők vissza, – amikor kutat fúrtak a rontói állomás mellett, és ott egy erős vízérre bukkantak. Attól kezdve számottevően csökkent a Bugyogó-forrás hozama, esett a Pece szintje, de csökkent a víz hőfoka is... Gondot jelent még a tó elhagyatottsága, senki sem óvja, védi, a környező lakók sok kárt tesznek benne... A védett övezet átfogó megmentési tervet és valódi védelmet igényelne. Amíg nem késő. Mert magát a fürdőt később is fel lehet majd újítani, kiépíteni, de ha az egyetlen természeti ritkasága, a Nymphaea lotus Var. Thermalis, azaz a tündérrózsa kipusztul, azt már utólag nem pótolhatja semmi.”

Amíg nem késő, írtam kétségbeesve! Sajnos késő lett!

(Vége)



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!