Russmedia – nyomtalanul?

2017. 08. 02. 13:00

 

Néhány Facebook-posztot és az Átlátszó Erdély cikkét leszámítva visszhangtalan maradt a romániai magyar sajtóban a hír, miszerint megválik három magyarországi napilapja mellett két román és egy magyar nyelvű újságjától a Partiumban az osztrák Russmedia kiadó. Igaz, formálisan azt be sem jelentették, hogy tulajdonost vált a Nagyváradon 1990. január 4. óta megjelenő Bihari Napló. Szűcs László összefoglalója.

 

Russmedia cégtábla Nagyváradon. Tovább lapozunk   Fotó: Erport

 

Július 31-én, hétfőn jelent meg a hír: a debreceni székhelyű Russmedia Kft. megválik a térségben működő három lapjától, a miskolci Kelet-Magyarországtól, a nyíregyházi Észak-Magyarországtól, valamint a debreceni Hajdú-Bihari Naplótól. A vásárló a Népszabadság felszámolásában múlt év őszén dicstelen főszerepét vállaló osztrák üzletember, Heinrich Pecina érdekeltségébe tartozó, nemrég alapított Media Development Management Kft. Ezt azért fontos említeni, hiszen a Russmedia lapjai voltak az utolsó, még függetlennek tekinthető magyarországi vidéki napilapok. Tegyük hozzá: a megyeközpontok napi nyomtatott sajtójában nincs is versenyhelyzet, szemben a nagyváradi, marosvásárhelyi, csíkszeredai stb. gyakorlattal.

Az első hírek után a nyugat-ausztriai Vorarlberg tartományban működő anyacég, a Russmedia GmbH internetes oldalán közlemény jelent meg, melyből kiderül, hogy a kiadó magyarországi nyomtatott sajtótermékei mellett megválik romániai lapjaitól is. A német nyelvű szöveg érdekessége, hogy csak az aradi Jurnal Aradeant és a nagyváradi Jurnal Bihoreant említi, amit a román laapal való névazonosság okozta félreértés vagy egyszerű feledékenység (!) mellett akár úgy is lehetett értelmezni, hogy a Bihari Naplót megtartja, esetleg másnak értékesíti. (Ez utóbbi megoldások azért is lehetnének érdekesek, hiszen a váradi szerkesztőségben a román és a magyar lap a mai napig gyakorlatilag egy térben működik.) Ám mint utóbb megtudtuk, a Russmedia a naplósoktól is elköszönt, így ha a lap jövőjéről feltehetően még az érintett kollégáknak sincsenek ismereteik, a Russmedia (2016-ig Inform Média) tizenhét romániai esztendejének mérlege máris megvonható. (A cég névadója a Russmedia GmbH többségi tulajdonosa, Eugen A. Russ.)

 

Médiatörténeti pillanat volt az ezredforduló idején, amikor Kiss Sándor, a Bihar megyei RMDSZ és a megyei önkormányzat későbbi elnöke felvásárolta a Bihari Napló Kiadó Rt. részvényeinek döntő többségét. A vállalkozó-politikus, anélkül, hogy bármiféle fejlesztést eszközölt volna, rövid időn belül, szép nyereséget realizálva eladta a kiadót az osztrák médiaholdingnak, így ez volt a hazai magyar sajtópiacon az első külföldi (nem magyarországi) szakmai befektetés. Korábban a BN Kiadót a munkatársak birtokolták kisrészvényesként, s egyötöd részben a szerkesztőség kezében lévő Fehér Dezső Alapítvány. Az újabb változás a lap dolgozóit ugyan váratlanul érte, az új tulajdonos kiléte viszont nem, hiszen az Inform Média, a Russmedia elődje korábban már tett egy ambíciózus ám sikertelen kísérletet a cég felvásárlására.

Újdonságként hatott, s érthető idegenkedést váltott ki az újságírók között, hogy az osztrák kiadó Nagyváradra küldött megbízottai kezdettől termékként tekintettek a kilencvenes években anyagi és szakmai értelemben is igen sikeres napilapra, azt úgy is emlegették, különösebben nem érdekelte őket a lap kisebbségi helyzete, vagy az a szerep, amit addig társadalmi-kulturális téren betöltött. (A debreceni székhelyű kiadó akkori vezetője korábban nem is a média területén dolgozott.) Egyébként a Bihari Napló volt az a lap, amely 1993-ban Romániában a román sajtót is beleértve az elsők között tért át a számítógépes szövegszerkesztésre, elsőként jelentkezett a magyar lapok közt hétfői lapszámmal, önálló televíziós műsormelléklettel, illetve jól működő, saját megyei lapterjesztő hálózatot épített ki. 

Heinrich Pecina, az új tulaj. Átmeneti megoldás?

 

Az osztrák szakemberek – látszólag a lap szerkesztőivel egyeztetve – új tipográfiai arculatot vezettek be, mely a hírek és a rövid anyagok mindenhatóságát hozta el, egyetlen tollvonással tiltva le minden egyéb sajtóműfajt, szüntetve meg a Napló tematikus oldalai többségét, továbbá népszerű hétvégi mellékleteit. Különösen a kulturális tartalmak visszaszorulása volt látványos, de az önálló gazdasági rovatot is felszámolták. Az üzleti szemlélet hibája elsősorban abban állt, hogy nem voltak tekintettel a lap addigi célközönségére, olvasóira, az úgymond fiatalos, dinamikus arculathoz éppenséggel fiatal olvasók nem voltak kellő számban. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy ezeket a széles piaci réseket betöltve hamar megjelent  a versenytárs, a kezdetben határozottan nívósabb Reggeli Újság. Azt sem értették meg, hogy nem vezet sikerre a más közegben működő magyar és román napilap kínálatának, stílusának uniformizálása. Mindezek eredménye volt, hogy például a debreceni Hajdú-Bihari Napló és a Bihari Napló között első ránézésre csak a Hajdú szó jelentette a különbséget. De a tulajdonos helytartóinak figyelme minden egyéb apróságra kiterjedt, egészen addig, hogy a szerkesztőségi szobák falain nem lehetnek festmények, a korábbi években a Napló birtokába került értékes műalkotásokat, valamint a szerkesztőség kézikönyvtárát hamar el is kótyavetyélték. Nem volt bizalmi légkör, csak megfélemlítés, megfelelési kényszer a túlélés reményében.

 

Egyébként számos jel mutatott arra, hogy a kiadóvállalat romániai szerzeményeivel igazából kísérletezget, hiszen hazai környezetben nem voltak ennyire radikális elképzeléseik. A Vorarlbergben szakmai kiránduláson járó váradi kollégák csodálkoztak is, amikor az anyacég lapjában (Vorarlberger Nachrichten) publicisztikákat, hosszabb anyagokat, riportokat láttak. Ilyenek a Bihari Naplóban már rég nem jelenhettek meg. Az is igaz, később valamelyest enyhült a terjedelmi és műfaji szigor, kisebb jegyzetek, hosszabb interjúk is jöhettek, úgy tűnt, a kiadó egy ideig inkább az online megjelenésre koncentrált, újabban pedig a betördelt lap digitális változatának előfizetőire.

Magát az online változatot (Erdon.ro – Erdély Online) igazán nem tarthatták fontosnak, hiszen a weboldal szinte már megjelenésekor nem volt korszerű, s azóta szinte alig változott. Az viszont a kiadó javára írható, hogy az olvasottság jelentős visszaesését is vállalva regisztrációhoz kötötték a kommentelést, ami után gyakorlatilag eltűntek az oldalról az addig jellemző alpári viták, trágárságok stb.

A lap színvonalát a tematikai, terjedelmi és műfaji megtizedelés mellett a szerkesztőség létszámának drasztikus csökkentése is visszavetette. Az idők során eltávolították az olvasószerkesztőket, korrektorokat, míg a szerkesztők és riporterek mintegy kétharmada távozott önként vagy elbocsátás útján. Ám hogy a pozitívumokról se feledkezzünk meg: a kiadó magyarországi lapjaihoz hasonlóan törekedett valamiféle politikai függetlenségre, ami különösen kisebbségi helyzetben buktatókkal teli utat jelent. Volt idő, amikor helyi politikus nem politikai témájú cikkben gyakorlatilag nem jelenhetett meg, így előfordult, hogy a lap fotósa egy kulturális eseményen udvariasan odébb terelte a rendezvényen érdeklődőként megjelent, s aképbe belógó parlamenti képviselőt. Ám jellemző módon a politikai tartalmakhoz hasonló fontosságot tulajdonítottak a lap utolsó oldalán megjelentő mutatós ifjú hölgyek és szőrös, négylábú házi kedvencek tökéletes megjelenítésére. Nagyjából azt a szemléletet követték, hogy az újságírók a reklámok közötti üresen maradt terek optimális és olcsó megtöltéséhez szükségesek.

 

Sommázva a váradi Russmedia-évek mérlegét: ugyan fő hivatásának, a tájékoztatásnak a lap többé-kevésbé eleget tett, s a médiamenedzsment terén is bevezetett korszerű megoldásokat, szakmai értelemben ez az időszak mégiscsak elvesztegetettnek tekinthető, hiszen minden egyéb szempontot a kiadások csökkentésének és a bevételek növelésének helyeztek alá. Végül kihasználva a politkai érdekeket, a magyarországi választás előtti évben feltehetően komoly nyereséget realizálva értékesítették „termékeiket”, megtartva olyan szolgáltató weboldalakat, mint a publi24.ro vagy a bestauto.ro.

S ami a Russmedia évek nyomtalanságát szó szerintivé teszi: az interneten elérhetetlenek az elmúlt tizenhét esztendő anyagai, csakúgy, mint a korábbi évek egykor a netre felkerült cikkei. Bizony, az archívum nem generál sok bevételt!

 

A tulajdonosváltást követően fontos kérdés marad, hogy az új kiadó (amennyiben nem adja tovább az egész csomagot) beállítja-e a Bihari Naplót és magyarországi lapjait a többi vidéki kormányzati szócső mellé, szán-e neki szerepet a jövő évi magyarországi választás előtti mozgósításban. Még érdekesebb, hogy e tekintetben mit kezd majd – ha kezd egyáltalán valamit – a két román nyelvű napilappal. Vicces lenne utóbbiak bármiféle beépülése a Mészáros-Habony-Vajna médiauniverzumba.

Bárki is lesz a Bihari Napló kenyéradó gazdája, a lap hitelét azzal tudná megtartani vagy visszaszerezni, ha hagyná, hogy a még megfogyatkozottan is értékes szerkesztőség a korszerűség pozitív elemeit megtartva – egyszerre okulva és felejtve – tegyen le a bihariak asztalára nyomtatott és digitális formában egy műfaji és tematikai értelemben sokoldalúbb újságot. Méghozzá a lehetetlent súrolva, közvetlen politikai befolyásoktól mentesen. 



Ossza meg másokkal is!



Szóljon hozzá!