Csonkatorony, a jelszó: Arany
2018. 03. 14. 00:08Szűk egy év munkájával készült el Nagyszalontán a kívül-belül felújított Csonkatoronyban a korszerű koncepcióval, igényesen restaurált tárgyakkal a látogatókat újra fogadó Arany János Múzeum, amit Áder János államfő avatott fel március 14-én, szerdán délben a bicentenáriumi emlékév zárásaként. Az átadás előtt Szűcs László járta be az egyik legrégebbi magyar irodalmi múzeum termeit.
A földszinti rész a fejedelem képével, a kibontott falrésszel és az Arany idézettel
A nagyszalontai Csonkatorony, a város és vidéke egyetlen épen maradt, 17. századi építésű műemléke megérkezett a 21. századba. Legyek pontosabb, ugyan a torony külső falai is – beleértve az 1907 óta a kapu fölött álló Arany szoborral – megújult külsővel fogadják a látogatót, az igazi változásokkal az szembesül, akinek van ereje, kitartása mind az öt szintet bejárni, a bicentenáriumi év zárásaként március 14-től újra látogatókat fogadó Arany János Emlékmúzeumban.
Egy nappal az ünnepélyes megnyitó előtt – igyekezve nem zavarni a szakembereket az utolsó simítások elvégzésében – alkalmunk nyílt bejárni a már azáltal különleges kiállítási teret, hogy termei egymás fölött helyezkednek el, a magasba a különös hangulatú lépcsők vezetnek, vagy száz fok, nem számoltam, bezzeg Dánielisz tanár úr kapásból mondaná. Kísérőnk a tárlat kurátora, Vaderna Gábor irodalomtörténész, az ELTE adjunktusa.
Balra a Petőfitől kapott kávéfőző masina, jobbra a Kányádi által megverselt kalap
Próbálom előcsalni korábbi emlékeimet. Ami szembetűnő, hogy ma a terek sokkal világosabbak, több a természetes fény, ott pedig, ahol lámpákkal kellett rásegíteni, ez diszkrét, pontos, azt mutatja meg, amit látnom érdemes. Tágasabbak is a terek, s ahogy haladunk felfele, a különböző nézőpontokból izgalmasan hatnak a tárgyak, a tárlók, a feliratok, a képek, mindezek összhatása. Az új tárlóknak nem csupán a felső síkja kínál látni- és olvasnivalót, két-két kihúzható fiókjuk további részleteket bont ki az adott témáról.
A földszint látványos megoldása, hogy a bejárattal szembeni ablak körül kibontották a falrészt, feltárul a téglafal eredeti szerkezete, színe, a zömmel fehér falfelületeket ellenpontozva, mellette remekül érvényesül a városalapító Bocskairól készült nagyméretű festmény, illetve a Csonkatoronyra vonatkozó Arany idézet méretes betűivel. (Mielőtt tovább indulnánk, el ne feledjem, a látottakat mobiltelefonos applikáció egészíti ki: magyarul, románul és angolul kínál többlet információkat az épületben, ahol wifi is működik. A jelszó: Arany, naná.
A karosszéket, amelyben meghalt a költő, Arany László adományozta Nagyszalontának
Egy szinttel fennebb a költő személyes tárgyai, ezeket a gyűjtemény 1899-es megnyitása óta soha nem restaurálták. Most viszont igényes munkát végeztek a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai és mesterember partnereik. (A kéziratok restaurálásával nyárra végez az Országos Széchényi Könyvtár, de a nemesmásolatok már most is láthatóak.) Megcsodálom a nevezetes nemezkalapot, amelynek anno Kányádi Sándor sem tudott ellenállni:
„Fölpróbáltam. Nyakamig ért./ Nagy volt, szörnyen nagy és örök”
„S ott a fogas, s a fogason a kalapja!/ Molyrágta és por porosul karimáján./ Ekkor biztatni kezdett az ördög:/ Mi lenne, ha fölpróbálnám?// Föl kellene próbálni… föl!/ „Tárgyakhoz nyúlni!”, de hátha…/ Én istenem, de jó lenne,/ ha ez a kalap találna.// Fölpróbáltam. Nyakamig ért./ Nagy volt, szörnyen nagy és örök.// Néztem, néztem, s még tán el is mosolyodtam:/ No de sebaj, belenövök.” Rossz hír mai költőknek: üveg alatt, biztonságban a legendás fejfedő.
De itt van egy finom formájú asztalka is, itt van a Petőfi kollégától kapott kávéfőző, egy sétapálca, egy míves asztalka, s meglepően elhelyezve (nem szpojlerezek!) ama nevezetes fotel, amelyben üldögélve 1882 októberében Budapesten elhunyt a költő. Finom megoldás: a fotel kárpitjának mintái a mellette álló térelválasztó elemen folytatódnak.
Az egyik tárló a kihúzható fiókrésszel. Vaderna Gábor kurátor becslése szerint a mintegy 160 millió forintos beruházás munkálataiban összesen mintegy kétszázan működtek közre
Aztán újabb szinttel fennebb a kiállítás leglátványosabb részlete fogad, egy teljes falon, részben azzal párhuzamosan, az amúgy üres térben a költő egész alakos vagy portré-ábrázolásai, bő tucat festmény és fotográfia, eredeti művek és másolatok. Köztük egy szenzációs újdonság, feltehetően 1849-50 körül készülhetett fénykép Aranyról, a fiatal, de már érett költőről. A különböző méretű és formájú képek több síkban helyezkednek el, így háromdimenziós hatást keltenek. Előttük négy átlátszó, dupla plexilap, mindegyikben barnás színhatású falevelek. Az Őszikékre asszociálok, aztán a kurátor elmondja: ezek babérlevelek. Az 1899-ben a múzeum avatására rendelt koszorúk kerültek elő a felújítás kezdetén, de leveleikre hullottak, ezért csak így tudják bemutatni. A fiatal adjunktus hozzáteszi: amikor a leveleket a kezükbe fogták, érezni lehetett a jellegzetes babérillatot. Százhúsz év után.
A rekonstruált Arany szobabelső felülnézetből A szerző felvételei
Megyünk tovább, fennebb, talán ez a szint hasonlít leginkább a múzeum korábbi képéhez, legalábbis abban az értelemben, hogy nagyjából ugyanaz a szobabelső látható, íróasztallal, ággyal, szekrénnyel, no meg rengeteg, dohányzásra alkalmas kellékkel. Sajnos a pipáknak csak a hosszú száruk maradt meg. A legenda szerint az egyik megmaradt szivart negyvennégy őszén egy szovjet katona szívta el.
Még egy szint vár a látogatóra, ám ennek egész más a hangulata, relikviák, műtárgyak, historizálás helyett letisztult formák, néhány pad, gyerekekre, diáklátogatókra váró ötletes, játékos tájékoztató eszközök, és a sok apró ablak, minden irányba messze ellátni. Ha szalontai lennék, talán azt is tudnám, merre keresgéljem Arany szülőházát, pontosabban azt, amit a helyére építettek. Az viszont biztos, emlékezetének otthonossága méltó körülményekre lelt a történelem szeszélyéből megmaradt torony falai között.
Arany ifjú, érett és idős arcai, a festmények és a fotók előtt az 1899-es múzeumnyitásra készült koszorúk babérlevelei
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
