Kizöldült a Zöldfa utca
2018. 07. 30. 12:48A váradi utca, amely mostanáig nem látott fákat, a főtér felújítása óta zsákutca volt, most pedig, rekonstrukciója zárultával egyféle nagyváradi Ráday utcaként elsősorban a gyalogosoké, valamint az itt működő vendéglők, kávézók teraszainak ad teret. Péter I. Zoltán helytörténész utcakritikája.
A Zöldfa utca a Nagyvásártér irányából Fotó: Kemenes Henriette
Azt követően, hogy befejezték Nagyváradon a ma Vasile Alecsandri nevét viselő utca felújítását, többé már nem mondható el róla, hogy bár hosszú ideje Zöldfának nevezik, nincs benne egyetlen zöldellő fa sem. Az utca korszerűsítése során ugyanis a páros oldal mentén díszfákat is ültettek, amelyek remélhetőleg tartósan megmaradnak. Ezt segíti majd, hogy a fák törzse közelébe nem raktak le járólapokat, az így megmaradt szabad felületet öntöttvasból készített rácsozattal borították. Jó látni, hogy ezek a rácsozatok hasonlítanak azokra, amelyek egykoron a Szent László téren voltak a fák törzse körül, de idővel ezek sorra eltünedeztek.
De ha egykoron egyetlen zöld fa sem volt ebben az utcában, akkor hogyan kapta valamikor az 1700-as évek második felében ez az utca a Zöldfa nevet? Természetesen a páros oldal közepén álló egykori Zöldfa fogadóról, amelynek alaposan átépített épülete ma is létezik.
A Zöldfa utca sétálóutca lett, és ez még akkor is igaz, ha a két odalán a járdák nem sokkal lettek szélesebbek, mint a felújítást megelőzően. Ez kissé logikátlan, hiszen az utca mindkét oldalán a járdákat főleg a kávézók teraszainak szánták. A reggel áruszállítást biztosító járművek, szükség esetén a mentők, tűzoltók elférnének egyetlen, egyirányú sávon is...
Az utca képe a rekonstrukció egy kezdeti szakaszában Fotó: reggeliujsag.ro
A Zöldfa utcának főleg a páratlan oldalán több ingatlan homlokzatát felújították mára, ez is része az utóbbi évek belvárosi felújítási projektjének, amely elsősorban a látszatra ad, hiszen a lakóépületek teljes felújítása nem történik meg. A szomszédos épületek egymáshoz illeszkedő, szép, harmonikus színezést kaptak, az egykori stukkódíszeket igyekeztek pótolni, annak ellenére, hogy Pafka Ernő tervező nem találta az eredeti dokumentációkat, de még korabeli fényképekre sem igen akadt, ami főleg az egykori hiteles portálék hiányában észlelhető leginkább. Mindezek ellenére városunk neves építésze példás munkát végzett.
A Deutsch-ház eredeti formájában és ma. A régi képeslapon kivilágosítva a jobb oldali felvételen látható, első emeleti ablakok
Az utca páros oldalának a Szent László térre néző sarki emeletes ingatlana 1888-tól Deutsch K. Ignác üvegkereskedőé volt. Előtte egy Sughóné nevezetű asszony tulajdonában egy régebbi ház állt itt, ezt vette meg Deutsch Ignác és alakíttatta át egy sarki kupolás historizáló stílusú ingatlanná. Ez lett a Deutsch-ház. Az átalakítást id. Rimanóczy Kálmán végezte. Valamikor az 1950-es években egy jellegtelen homlokzatú újabb emelettel bővítették az egykori Deutsch-féle házat, de szerencsére a sarki kupolás tetőzetét megőrizték, áthelyezve az újabb szint fölé. Érdemes az ingatlannak a térre néző homlokzatát jól megfigyelni, mert így nézne majd ki minden stukkódíszes, emelettel megtoldott eklektikus ingatlan, ha a város polgármesterének óhaja és a helyi tanács liberális tagjai által nemrég megszavazott határozata megvalósulna. Mint itt is, minden esetben a mai kor építészeinek nem lehetne a hozzátoldott emeleti részen a száz év előtti stílusokat majmolniuk, ezeken a szinteken a mai kornak megfelelően kell építkezni. Ez látható a Deutsch-ház esetében is. Mindhiába igyekeztek szép munkát végezni a felújítás során, az 1950-es években történt emeletráépítés esztétikai látványán nem lehetett javítani.
A Zöldfa utca torkolatának másik sarkán, a Zöldfa utca 1. szám alatti Moskovits-palotát már néhány éve felújították külsőleg, bár a teljes munkálattal még nem végeztek.
A Róth-ház egykor és most, felújítása után a romosan hagyott tűzfallal
Közvetlen szomszédja, a 3. szám alatti Róth-ház homlokzati felújítása nemrég készült el. A véletlennek köszönhetően előkerült ennek a háznak a korabeli képe, s így megállapítható, hogy a két emelet balkonjai alatti stukkódíszek kívételével mindent szépen és hitelesen felújítottak. Hiányzanak még a cégtáblák, de a mai kor divatja szerint ilyesmit már nemigen alkalmaznak ilyen formában, annak ellenére sem, hogy a földszinti kirakatok feletti üres falfelületek ezt sugallják.
Ezt az ingatlant 1912-ben építették Mende Valér terve alapján, Incze Lipót kivitelezésében.
A Leitner-divatház egykor pesti áruházakkal versenyzett A szerző felvételei
A páratlan oldalon a sorban a 5. szám alatt Leitner Márton egykori divatüzlete következik. Az 1907-ben ifj. Kesztyüs János terve alapján épített üzletházhoz tartozott annak idején a pincerész is, amelyet egykori leírás szerint „derűs aknák” világítottak meg. Az azóta eltelt több mint száz év alatt gyakran változott az itteni üzlet profilja, de már nem szolgált rá többé a megnyitás alkalmából megfogalmazott dicséretre: „E fényes áruház minden tekintetben versenyezhet a fővárosiakkal.” De hogy mégse fukarkodjunk a dicsérettel, a homlokzat felújítása ezt megérdemli. A halványzöld falfelületen hangsúlyosan érvényesülnek a fehér stukkódíszek, valamint a homlokzatot lezáró koronapárkány is.
Szépen felújították a 7. szám alatti Munk-féle házat is, amely 1894-re készült el Korda Mór és Weimann Béla terve alapján. Érdekessége, hogy ugyanebben az időben dr. Munk Béla a párhuzamos Kapucinus utcai 6. szám alatt egy hasonló épületet emelt, s a kettőt napjainkig egy Körös-kővel burkolt udvar köti össze. Az udvar teljes hosszában levő házsor mindkét szintjén komfortnélküli lakások húzódnak. Az építtetőnek annak idejében egészen más volt az elképzelése, amit a Nagyvárad napilap 1893. november 1-jei számából ismerhetünk: „A tágas udvarban, mely üvegtetővel lesz fedve, nagy üzlethelyiségek lesznek. [...] Az új nagyváradi bazár ezáltal átjáró is lesz a Zöldfa és Kapucinus utca között. Az udvar közepét stylszerű szökőkút fogja díszíteni. Az építkezést jövő év március havában kezdik meg.” Nos, 1894-re valóban felépült mindkét épület, de a közéjük tervezett üvegfedős bazár elmaradt. Ki tudja ma már, mi okból választottak mást. De talán még ma sem lenne késő, az ottani szoba-konyhás lakásokat kis üzletekként, kézművesműhelyenként, kávézókként lehetne hasznosítani, az ott lakóknak megfelelő lakhatási lehetőséget biztosítva. Akár befedve, akár fedetlenül jól lehetne hasznosítani a járólapokkal burkolt átjárót is, sok zölddel, napernyőkkel, barátságos, romantikus kis kerthelyiséget lehetne kialakítani a város szívében.
Ha visszatérünk a Munk-ház homlokzatához, láthatjuk, itt is példás munkát végeztek az építők. Az ablakokat övező szépen felújított stukkódíszek hangsúlyosan vonják magukra a figyelmet, s talán emiatt is tűnik úgy, mintha kettévágták volna az övpárkány mentén a homlokzatot. A földszint nagy kirakatai semmiképpen nem illeszkednek az emelet neoreneszánsz díszeihez. Talán ha visszaépítenék az üzletek egykori faportáléinak hiteles másait, jobb és melegebb képet nyerne az egész homlokzat.
A Munk-féle ház (balra) és Rendes Vilmos maga tervezte háza a mára jellegtelenné vált földszinti részekkel
Rendes Vilmos építész nevéhez fűződik a 9. szám alatti ingatlan, aki tervezője és tulajdonosa is volt ennek a neoreneszánsz homlokzatú háznak, melyet valamikor a 19. század legvégén, esetleg a következő évszázad első éveiben emelhettek. Az emeletet szépen restaurálták, jól kiemelve a díszeket. Itt is szembetűnő a földszint sivársága a két nagy „ásító” vitrinnel. Pedig száz éve még ez volt a ház dísze, amit még a Nagyváradi Napló 1903. május 16-i számában is méltattak: „Remek portálé díszíti Rendes Vilmos építész Zölfa utcai házát, mely méltán magára vonja a járókelők figyelmét. A gyönyörű [neo]renaissance stylben, szecessziósan készített portálé Frenkel Ignácz helybeli ügyes asztalosiparos műve, mellyel versenyre kelhet a főváros bármelyik iparosával.” Sajos egy kép sem maradt az egykor nagyra tartott portáléról, arról nem is beszélve, milyen jó lenne, ha a maga valóságában láthatnánk, ezzel is eredeti hangulatához közelítve az utcaképet. Kevésbé ismert, hogy ennek udvarán is van egy, a Kapucinus utca felé nyíló átjáró.
A Hartmann Mór háznak sem a tervezője, sem építésének ideje nem ismert
A Rendes Vilmos-ház szomszédságában, a 11. szám alatt a Hartmann Mór-ház található. Sajnos építésének az éve, illetve a tervezőjének a neve nem maradt fenn. Vélhetően ezt is a 19-20. század fordulóján építették. Homlokzati kiképzésének stílusa némi hasonlóságot mutat a vele szomszédos Rendes-féle házéval. Ez utóbbi homlokzatát is példásan felújították.
A páratlan oldal további házai között is van még olyan, amelyen dolgoznak. Már elkészült a páros oldalon az utca elején levő Deutsch K. I. porcelánáruház és az egykori Zöldfa fogadó közti, homlokzatilag jellegtelen és hosszú, a 19. század második feléből fennmaradt emeletes ház felújítása is. Hasonlóan a többi Zöldfa utcai ingatlan esetéhez, itt is csak homlokzati felújítás történt meg, az udvari részek, a mellékhomlokzatok továbbra is várva a jobb időket, Csipkerózsika álmukat alusszák!
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
