Leleplező könyvháború Amerikában
2020. 07. 09. 21:22Közeledve az őszi elnökválasztáshoz, hónapról-hónapra újabb memoárok vetnek árnyat Donald Trumpra, a magánemberre és a politikusra egyaránt. Bartha Réka két, az amerikai elnökről szóló friss visszaemlékezést ismertet.
John Bolton még nemzetbiztonsági tanácsadóként figyeli a háttérből az elnököt
A járvány sújtotta Egyesült Államokban a célegyeneshez közelít a novemberi államfő-választási küzdelem. Ezt onnan is lehet tudni, hogy egyre-másra jelennek meg azok a leleplező kiadványok, amelyeknek szerzői a republikánusok valószínűsíthető jelöltjéhez, Donald Trumphoz közeliek. Ez igazából azért is „vicces” kívülről, az óceán innenső partjáról nézvést, mert Amerikában szinte rekordokat döntögetnek a többszörösen felfokozott időszakban, hogy miként kell játszmákat lejátszani olyasmikre hivatkozva, amik tulajdonképpen még meg sem történtek (tehát az origó még jobbára ismeretlen). Kezdhetném rögtön azzal, hogy Donald Trump hivatalosan még nem is a Republikánus Párt jelöltje, csupán valószínűsíthető csúcsesélyese. A konzervatív alakulat ugyanis augusztus 24-én tartja majd meg azt a nagygyűlést, amelyen a párt jelöltjét hivatalosan is nevesíti. De nem gond, mert mindenki borítékolta már, hogy Trump lesz a nevesített újrázó, tehát a „nemzeti konvenciónak” nevezett nagy hajcihő (amelyre rengeteg pénzt is el fognak majd elkölteni) gyakorlatilag felesleges, merő formaság, hiszen az amerikai közvélemény már három lépéssel előtte jár a majdani esemény eredményének. Ez még nem is annyira szokatlan: nálunk is divatosak az ilyen formaságok.
De az is szent, hogy Trump útja nem lesz sima a következő mandátum felé, és itt most tekintsünk el (ha egyáltalán el lehet) attól, ahogy ő a járványügyet bonyolította az elmúlt időszakban, az egész pedig abban a bejelentésben kulminált, hogy az USA kilépett az Egészségügyi Világszervezetből (WHO). Nyilván, a kampánytanácsadói is arra játszanak majd, hogy ettől majd minél szélesebb tömegek eltekintsenek, természetes intézkedésként fogadják el. És nagyon őszintén: van is rá elég komoly esély, hiszen ez a kudarc nem egy olyan tényszerűség, amit nem lehet így vagy úgy kimagyarázni. Nem egy olyan kézzelfogható dolog, mint például egy leleplező memoár, amelyből az utóbbi két hónapban kettő is borzolja a kedélyeket, és nem is akárkik tollából. Hogy ezek a kiadványok jelentősen „bekavarhatnak” a kampánycsapat számításaiba, bizonyítja az is, hogy mindkettő megjelenését megpróbálták valamilyen módon megakadályozni, és mindkettő (előjegyzéssel) elsőszámú bestseller még azelőtt, hogy az Amazon webáruház elkezdte volna az értékesítést.
Az első leleplező kiadvány szerzője John R. Bolton egykori, igen jelentős kormányzati tapasztalattal rendelkező nemzetbiztonsági tanácsadó, aki a Trump közelében szerzett rövid idejű, csupán 17 hónapos tapasztalatára alapozva írta meg egyáltalán nem hízelgő tartalmú beszámolóját, A szoba, ahol történt (The Room Where It Happened) címűt a regnáló elnök külpolitikájáról. Az amerikai sajtóban megjelent részletek sok meglepő vonatkozást nem tartalmaznak (részletet igen), ami merően más fényben mutatná be az amerikai elnököt, akiről eddig is tudtuk, hogy egy nárcisztikus üzletember, akinek a külpolitikája nem lehet több holmi seftelésnél, és akit könnyen le lehet venni a lábáról. Ráadásul bármilyen gyermeteg döntésre képes, ha megfelelően körbeudvarolja őt a tárgyaló fél. Gondolom, felesleges is említenem azt, hogy az, amit Bolton leír, és ami kihúzta nála a fércet – az elnöki külpolitika teljes mérvű hiánya – nemcsak az amerikai társadalomra vonatkozóan veszélyes és kétségbeejtő, hanem a világ többi részére nézve is. Hadd említsek meg itt egy nagyon apró részletet, ami illusztrálja ennek a politizálásnak a sírnivaló színvonalát: Bolton szerint Trump, mintegy vicces ajándékként, Észak-Korea hírhedt diktátorának, Kim Dzsong Unnak el szerette volna juttatni Mike Pompeo alelnök közvetítésével Elton John Rocket Man című CD-jét, hiszen az atomhatalmi álmokat szövögető, karikatúraszerű vezetőt ő maga így nevezte. Nos, ebből az egészből nem a humorérzékem hiányzik, ami látszólag Trumpban túlteng, sokkal inkább tragikusnak tartom azt, hogy a komoly veszélyt jelentő, felettébb be- és kiszámíthatatlan diktátorral való viszonyát az elsőszámú nemzetközi vezető ennyire palira veszi, ilyen mulatságosnak tartja, mintha a homokozóban haverkodna két hátulgombolós. A CD soha nem jutott el Észak-Korea fura urához. Gondolom, Pompeo erre a gyorsfutár szintre nem ereszkedett le, még Trump kedvéért sem. Én azonban megjegyeztem, hogy itt babra megy a nem babra menő játék… És lehet, hogy John R. Bolton csupán egy pórul járt, levitézlett nemzetbiztonsági szakember, de el tudom hinni neki, ha egy kicsit ideges lett az ilyen részletek sorozatától.
Bár még nem jelent meg a júliusi leleplező kiadvány (nem lepődnék meg, ha augusztusra, szeptemberre és októberre is jutna egy-egy ilyen könyv), szerzője már javában részesül a bíróságon zajló retorzióban, sőt, még a leleplező memoár kiadója is inkasszálja a pofonokat a Túl sok és soha nem elég: hogyan hozta létre a családom a világ legveszélyesebb emberét (Too Much and Never Enough: How My Family Created the World's Most Dangerous Man) című könyvért. A szerző Donald Trump unokahúga, Mary Trump, aki rokoni és lélekbúvári minőségében írja meg, miért alkalmatlan nagybátyja a leghatalmasabb nemzet vezetésére. Amikor elolvastam a könyvelőzetest a CNN összefoglalójában, már indulásból megállapítottam, hogy Bolton könyve csupán „bemelegítő” volt ahhoz képest, hogy a republikánusok újrázni készülő jelöltjének mit kell lenyelnie a választások előtt. Mert ez a sztori sokkal személyesebb, emiatt sokkal hitelesebbként is hat, és jóval nehezebb lesz Trump kampánycsapatának kitalálnia, miként védi ki. Mary Trump könyvét eddig 75 ezer példányban nyomtatták ki, még nem volt meg a hivatalos lanszírozása (július 14-ére tervezik), de nagyon lesújtó részletek már olvashatók a tartalmából: a szerző nem kevesebbet állapít meg benne, mint azt, hogy Amerika első számú embere gyakorlatilag egy hároméves gyermek szintjén ragadt meg az értelmi és érzelmi fejlődésben, képtelen az információkat értelmezni és feldolgozni, ezekből megfelelő következtetéseket levonni (tehát könnyen vezethető és megvezethető), ennek a gyökerei pedig a családi miliőben keresendőek: az anya és az apa nyújtotta hiányos nevelésben, a gyermekeik életében való rapszodikus jelenlétükben. Nyilván, Mary Trump indíttatásai és háttere miatt számos kérdés is felmerül, hogy a leírtakban milyen arányú a kapitális bosszú, és mennyit tesz ki a hiteles, józan helyzetkép. Mary ugyanis annak a Fred Trumpnak a lánya, aki egyfelől Donald Trump idősebb fivére (1938-1981), másfelől 42 évesen halt meg az alkoholizmus szövődményeiben, halála után pedig két gyermekét, Maryt és Fredet gyakorlatilag mellőzte a Trump család, demenciában szenvedő nagyapjuk még a végrendeletéből is kihagyta, feltehetően Donald Trump közbenjárására. Ennek további jogi következményei voltak, az örökség miatt Fred gyermekei pereskedtek a Trump családdal. Mary Trump sejtette, hogy könyve tartalmára ez árnyékot vethet, így előrebocsátotta, hogy apja emlékét szeretné helyreállítani, ezért ismerteti az igazságot. Tény viszont, hogy a könyv tétje hatalmas, jelentősen befolyásolhatja a szavazói véleményt az elnökről.
A leleplező memoársorozat itt azért érdekes, mert – az időközben megjelent hasonló tartalmú kiadványokkal együtt – az amerikai elnökről egyre inkább bebizonyosodik, hogy ő csupán marionett. Ha Bolton és Mary Trump könyvét egymás mellé helyezzük (és ezeket az is megerősíti, ami az elnöki politikából látható), az derül ki, hogy személyiségjegyei őt egyenesen arra „ítélik”, hogy egy határozott elképzelésekkel rendelkezői szakértői és érdekcsoportnak csupán kabalája legyen, aki az érzelmi és értelmi képességei miatt önállótlan, tehát bármire rávehető egy megfelelő stratégiai elképzelés és okos húzások eredményeként. Nem azt mondom, hogy a világtörténelemben ez a helyzet egyedülálló, ellenben azt is kiszámíthatjuk belőle, hogy mennyire messze vagy közel állunk egy olyan konfliktustól, amely világszinten szomorú következményekkel járhat. Főként, ha Donald Trump esélyt kap kacérkodni ezekkel a drámai lehetőségekkel egy újabb mandátum révén…
Ossza meg másokkal is!
Tweet
Szóljon hozzá!
